Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselöMzának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. 'ó-y ha mindenki átvenné azt az elvet, hogy a női munka a maga helyén egyenrangú a ferfimunkával, nem szabad azt visszaszorítni és úgy kell fizetni, mint az ugyanolyan értékű munkát végző férfi munkáját. T. Ház! A szegénygondozást, a családgondozást a férfi soha nem fogja megfelelően ellátni, nemcsak a szív más konstrukciója miatt, hanem az ész és az ambíció más konstrukciója miatt is. Az Úristen a nőt igazán arra teremtette, — és ezt szokták vele szemben mindig felhozni — hogy menjen vissza a családba és nevelje gyermekeit. Kendben van, úgy van, éljen a családban és nevelje gyermekeit. De ha nem tudja ezt megtenni, vagy kényszerülve van reá, segítsen más családokat feltámasz tani, más családokat talpraállítani, mások | gyermekeit egészségessé, jó magyarrá tenni. T. Ház! Van egy beosztási tervezetem, melyet oda fogok a belügyminiszter úrnak adni — nem tudbm ezt most részletesen ismertetni — és amelynek a lényege az, — amiben szintén egyetértek Johan államtitkár úrral — hogy ez a közös egészségügyi és szociális státus ne tartozzék a megyéhez, hanem tartozzék közvetlenül a belügyminiszter alá és úgy menjen le a községekig vagy helyesebben a községektől nyúljon fel a belügyminiszterig (Helyeslés.) természetesen a vármegyével és a többivei összhangban. Ennek'megteremtése szakszerűségi kérdés, amelyet nem akarok itt most fejtegetni, ellenben rendkívül fontos kérdés az, hogy utánpótlást teremtsünk mind egészségügyi, mind szociális téren. A szociális képzés teljes elhanyagoltság állapotában van Magyarországon. A szociális intézetek akadémiája vagy más ilyen intézmények adnak ugyan valamilyen diplomát, de ez a diploma éppen anynyit ér, mint az évekkel ezelőtt kiadott munkamesternői bizonyítványok, amelyek jók voltak az intézménynek, amely azokat adta, de roszszak voltak azoknak, akik azokat megszerezték, mert sehol kenyeret nem tudtak azokkal kapni. Ezek az intézmények neveljék ,az embereket a társadalmi munkára, de az állam teremtse meg a közös női iskolát, amelyben ez a szociális és egészségügyi képzés történik. Sürgősen meg kell szervezni az egyetemen is a tanszéket, mégpedig a jogi, tanári ós orvosi fakultásokon, ahol szociálpolitikai kiképzésben részesítik azokat, akik odajárnak. Lehetetlen ugyanis az, hogy magánszorgalommal, nagy fáradsággal kelljen^ megtanulnia idősebb korban egy férfinak például a szociálpolitikai tudományokat, holott az egyetemen ezt kényelmesen elvégezhetné. Én úgy gondolom, hogy amint megvan szervezve ez az egészségügyi védőnői iskola, éppen olyan jól, éppen olyan könnyen be lehet állítani oda a szociális képzést is. Ez csak az elméleti és gyakorlati tanrendnek egy bizonyos változását igényelné. Hiszen Johan államtitkár úr maga mondja, hogy közegészségügy nincs szociálpolitika nélkül. Nevelje akkor a védőnői iskola azt a védőnőt szociálpolitikai ténykedésekre, szociálpolitikai cselekedetek elvégzésére is. Ez rendkívül fontos, mert csak a tudatos szociálpolitika jelent komoly segítséget. A szív által egyoldalúan diktált szociális cselekedet nem szociálpolitika. Az lehet egy érzelmi hullám, lehet egy könyöradomány, lehet egy vágyteljesítés, de nem szociálpolitika. Csak a tudatos szociálpolitika az, amely segít a szegényen, gazdagon egyaránt. T. Ház! Kendkívül fontos ez a képzés azért is, mert a társadalom tagjait meg kell tanítani szociálpolitikai gondolkodásra. Eá kell mwini a társadalom tagjait arra, hogy ha valaki a zsebébe nyúl és egy koldusnak egy pengőt vagy 5—10 fillért ad, az nem szociális cselekedet, mert csak az intézményes cselekedet a szociális cselekedet. És rá kell nevelni a társadalmat arra, hogy például az, hogy Budapesten 236 jótékonysággal foglalkozó egyesület van különféle elnökségekkel, nem szociálpolitika és niég csak nem is karitatív politika. Ez szörnyű kinövés, amelyet mindenképpen meg kell szüntetni. T. Ház! Bencs t. képviselőtársam nagyszerű felszólalásában érintette ezt a kérdést, de én a jótékonysági egyesületekre vonatkozótag azt kérem a belügyminiszter úrtól, legyen szíves, vonja meg a támogatást azoktól az egyesületektől és szorítsa rá az önkormányzatokat arra, hogy ne támogassanak olyan egyesületeket, amelyek csak általános jótékonykodással foglalkoznak. Legyen meghatározott jótékonysági cél: ifjúságvédelem, nővédelem és így tovább; prevenciót szolgáljanak, ne pedig jótékonyadományokat osztogassanak nagy ünnepségek kíséretében és fogadják a szegény emberek kézcsókjait. Mindig megdöbbenek, amikor ezeknek az ünnepségeknek fényképeit látom azért, mert az nem jótékonyság, ha valaki a hiúságát akarja legyezgetni a szegény ember meghatottságával. Az igazi jótékonyság az, amikor összefog a társadalom keresztény lélekkel és egységesen, egy gondolat által irányítva gyakorolja jótékonykodását is és kitermeli a társadalomból azokat az erőket» amelyek egységes mozgásba hozva az egész társadalmat, szociálpolitikát eredményeznek. T. Ház! Van példa a modern társadalmi szociális munkára. Én megvetem a hízelgőket, de annál bátrabb vagyok, semhogy az igazságot meg ne mondjam akkor is, ha azzal gyanúsítanak, hogy hízelgek. Én a társadalmi munka egyik példaképének tartom a »magyar a magyarért« mozgalmat. Ez a mozgalom lebonyolításának módjánál — felvidéki képviselőtársaim megmondhatják — és szelleménél fogva mintaszerű társadalmi mozgalom volt. Miért? Több okból. Az egyik ok az volt, hogy a Főméltóságú Asszony állt az élére, az az asszony, aki 20 esztendőn keresztül lelke minden erejével mozgatta a szociális lelkiismeret ébredését ebben a társadalomban és a kormányzatban is. Az ő közreműködése tehát már magában véve is nagy sikert jelentett."A második ok az volt,, hogy a magyar társadalom példátmutató áldozatkészséggel állt a mozgalom mellé, hiszen közel 7 millió pengőt gyűjtöttek össze, tehát az a szegény magyar társadalom minden erejét megfeszítette, hogy ennek a mozgalomnak rendelkezésére álljon. További ok az volt, hogy a mozgalom vezetője, Imrédyné ő excellenciája példát mutatott az ő magatartásával, ő tudniillik nem mint rangjánál fogva elnöknő. hanem mint közvetlen munkatárs működött közre, aki szeretettel, szívvel és az ő munkatársaival lüktető életet teremtett ebben a mozrgalomban és a maga személyét sem vonta ki belőle. Ok volt még az is, hogy a munkatársak, azok a hölgyek, akik ott dolgoztak, a Vörös

: kereszt hölgyei, a szociális testvérek és a többi hölgyek, olyan nagyszerűek voltak, akik az Ő 20 esztendős tapasztalatukat» melyet különösképpen itt a székesfővárosban a főváros jóvoltából tudtak megszerezni és gyakorolni, teljes egészében rendelkezésére bocsátották ennek a mozgalomnak. De volt még egy ok, az, hogy a