Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-58
Az országgyűlés képviselőházának 58. seit egészítette ki. A pénzügyminiszter úr jelentéséből kitűnnek azok a rendelkezések, amelyek^ a terület meghatározását, az építésrendőri, szépítészeti, közegészségügyi, közrendőri, fűtési, világítási és más egyéb közérdekű szempontok fenntartására és biztosítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák. E rendeletből kitűnnek azok a jogszabályok is, amelyek mellett ez a kivételes adómentesség megszűnik. Miután a pénzügyminiszter úrnak vonatkozó és teljes szövegben bemutatott rendelkezései teljes mértékben megfelelnek a törvény eredeti intencióinak és rendelkezéseinek, a pénzügyi bizottság a pénzügyminiszter úr jelentését tudomásulvételre ajánlja a t. Ház plénumának. (Helyeslés.) Elnök: Kíván valaki a jelentéshez hozzászólni ? (Malasits Géza szólásra jelentkezik.} Malasits Géza képviselő urat illeti a szó. Malasits Géza: T. Képviselőház! A jelentést tudomásul veszem, hiszen csak örömmel tölt el, ha minél több város és község veszi ezt a kedvezményt igénybe. Ezt az alkalmat használom fel arra, hogy felhívjam az igen t. pénzügyminiszter úr figyelmét Győr város lakásviszonyaira. Győr tudvalevőleg Budapest után a legnagyobb ipari városa az országnak. A lakásviszonyok ott teljesen elviselhetetlenek. A munkásnép túlnyomórészt olyan lakásokban lakik, amelyek emberi lakás céljaira már nem használhatók. Vizes, sötét odúkban, olyan borzalmas viszonyok között, hogy t az elképzelhetetlen, vagy pedig a város egyik barakiában laknak, amely a háború alatt kórházi célt szolgált, ma már azonban csak óriási erőfeszítéssel tartható fenn lakás céljaira, de ez a lakás is tűzveszélyes és mindenféle baja van. A helyzet ma már olyan, hogy amikor a munkás — aki a háborús viszonyokra való tekintettel 11—12 órát dolgozik naponta — hazamegy otthonába, lakásába, olyan helyen kell _ tartózkodnia, amely emberi lakás céljaira majdnem teljesen alkalmatlan. A város már töbMzben tett kísérletetarra, hogy lakóházakat építsen, az Oti, azonban nem adott pénzt kölcsön, nem tudom in ilyen oknál fogva így a város által felépíteni szándékolt Szent István lakótelep felépítése lehetetlenné vált. Más pénzforrása a városnak nincs. Az állam által a városra hárított adminisztráció olyan költséget jelent, amit a város csak alier bír el, úgyhogy a sajátjából építeni nem tud. így nem marad más hátra, mint az, amit a pénzügyminiszter úr egészen dicséretes módon Kassa városával tett, hogy tudniillik a forgalmiadó terhére adott nagyobb összeget kislakásépítési célra. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, legyen olyan szíves közegeit kiküldeni Győrbe. Nézzék meg az ottani lakásviszonyokat, nézzék meg a Trianon-telepet, nézzék meg a barakkokat, általában nézzék meg azokat a helyeket, ahol munkásemberek laknak és akkor az ő jelentésük alapján — meg fognak borzadni — tegye meg a pénzügyminiszter úr mindazokat az intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik Győr városában is, hogy a munkásság nagyrésze egészséges, emberhez méltó lakáshoz jusson. Ezt voltam bátor elmondani, egyébkent pedig — mint mondottam — a jelentést tudomásul veszem. Elnök: Kíván még valaki a jelentéshez hozzászólni 1 ? (Nem!) Ha senki szólni nem kíván, akkor a vitát bezárom. ése 1939 november 28-án, kedden. 433 A pénzügyminiszter úr kíván szólni ? (Reméiiyi-Scimeüer Lajos pénzügyminiszter: Nem!) A pénzügyminiszter { úr sem kíván szólni, a tanácskozást befejezettnek" nyilvánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a pénzügyminiszter úr most letárgyalt jelentését tudomásul venni? (Igen!) A iiáz a pénzügyminiszter úrnak a rendkívüli ideiglenes házadómentességekről szóló jelentését tudomásul veszi és azt hasonló eljárás céljából a felsőházhoz teszi át. Következik a beruházási hozzájárulás végsőfokú elbírálására hivatott Országos Döntőbizottság kiegészítéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 157.) Czermann Antal előadó urat illeti a szó. Czerinann Antal előadó: T. Képviselőház! A szőnyegen levő törvényjavaslat az Országos Döntőbizottság kiegészítéséről tartalmaz bizonyos rendelkezéseket. A pénzügyminiszter lír egyéniségére vall az, hogy mihelyt a vonatkozó törvény rendelkezéseinek végrehajtása során annak hiányosságait észlelte, azonnal a cselekvés terére lépett és a szőnyegen levő törvényjavaslattal korrigálja a jelzett hiányosságokat. Miről vau ugyanis szó? A honvédelem és a közgazdaság fejlesztéséről, az egyes népjóléti beruházásokról és ezek költségeinek fedezéséről szóló, vagyis a beruházási hozzájárulásról szóló törvény^ az 1938 : XX. te. 11. |-a, a természetes személyek terhére kivetett egyszeri beruházási hozzájárulás végsőfokú megállapítására Budapest székhellyel az úgynevezett első sízámú országos döntőbizottságot létesítette. Ennek a döntőbizottságniak bőségesen akadt (munkája, mert hiszen a beruházási hozzájárulás meglehetősen súlyos megterhelés, és természetszerű, hogy ezzel a súlyos megterheléssel szemben a magángazdaságok igyekeztek megfelelően védekezni. A védekezés a fellebbviteli eljárás során jelentkezett és beigazolást nyert az, hogy à törvényben kontemplált Országos Döntőbizottság ezt a munkát nem tudja abbam az ütemben elvégezni, amelyet a közérdek megkíván. A közérdek megkívánja azt, hogy ezek a fellebbezések meglehetősen rövid idő alatt nyerjenek elbírálást. Megkívánja ezt az érdekelt félnek az érdeke is, hiszen nagy összegek fizetéséről van szó és mindaddig^ amíg a fellebbvitel megfelelő végleges elbírálást nem nyer, az illető magángazdaságok, a megterhelt felek, az eredeti kivetési öszegét kell, hogy fizessék. Érdeke ez az államkincstárnak is. Ugyanis nem érdeke az államkincstárnak az, hojgy később korrekciók történjenek, — hiszen mint mondottam, nagy összegekről van szó — és a beruházási összegek befolyásánál bizonyo» kedvezőtlen fluktuáció jelentkezzék. Az Országos Döntőbizottsághoz eddig 3100 fellebbezés érkezett be és ebből mindössze kereken 700 nyerhetett elbírálást a jelenlegi szervezetben, szóval ennek körülbelül 20%-a, pedig már közel egy esztendő múlt el a beruházási hozzájárulás kivetésétől. Nyilvánvaló, hogy itt törvényhozási intézkedésre van szükség, amely ezt az intézményt némileg átalakítja. A Döntőbizottság elé került fellebbezések gyorsütemű elbírálásának legegyszerűbb módja az volna, ha a bizottságok száma szaporíttatnék. A bizottságok szaporításának azonban volna egy veszedelme, veszélyeztetné a jog58*
