Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-57
428 Az országgyűlés képviselőházának 57, még pedig azt, hogy az ár aszerint magasabb, hogy az illető többet termel-e. Nem úgy lesz tehát, mint eddig volt, hogy az alsó 160 hektoliter beváltási ára volt magas és azon túl alacsony, hanem fordítva, alnl lesz alacsony ás fent magas. (Helyeslés jobb felől.) Azután tessék termelni a magas ár mellett annyit, amenynyi't a szeszgyárak termelni tudnak. (Csoór Lajos: Még egy pár ilyen dolgot!) En is szeretném. Elnök: Csendet kérek. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! Megemlítem még talán azt, hogy a nagy gyümölcstermésre való tekintettel az összes gyümölcsszeszfőzdéket átminősítettük egyben pálinkafőzdékké, a pálinkafőzdéket pedig gyümölcsszeszfőzdékké és ezenkívül minden pótkontingens iránt hozzánk felterjesztett kérést rövid időn belül teljesítettünk. (Elénk helyeslés és taps jobb felől.) Azt hiszem, igaza van Csoór igen t képviselőtársamnak abban, hogy ha még néhány ilyen dolgot ki tudnánk találni, akkor az államháztartás helyzete feltétlenül megkönnyebbülne. (Váczy József: A cukorgyárakat!) Az nem jó üzlet ma. (Váczy József: De jó! — Elnök csenget.) T. Ház! Legyen szabad most áttérnem a dohányjövedékre. (Halljuk! Halljuk!) A dohányjövedéknek tulajdonképpen két problémája van. Az egyik a dohánytermelés problémája. A Magyarországon termelt dohány, sajnos, nem olyan minőségű, hogy azt minden cigaretta- és szivarfajtánál fel tudnók használni; csak gy (igen kis töredékét tudjuk felhasználni, mégpedig csak a legolcsóbb minőségű fajtáknál, tehát a dohányjövedék a magyar dohánytermelésre egyenesen ráfizet. Ezt őszintén meg kell mondanunk. (Klein Antal: Csökkenteni kell!) A magyar dohány egyrészéből nikotint nyerünk. Erre azért tértünk rá, mert ez kisebb veszteséggel jár, mintha a dohányt a raktárban hagynók. A dohányjövedéknek tehát nagy problémája a magyar dohánytermelés. Hogy ez milyen nagy probléma, arra nézve elég rámutatnom arra, hány elődöm foglalkozott ezzel a kérdéssel. Mindegyik a dohánytermőterület csökkentésével foglalkozott és prémiumot adott a gazdának, csakhogy ne termeljen dohányt; kérdem, hogy lia a dohánytermelés jó üzlet lett volna, akkor a kincstár áldozatot hozott volna-e éppen a termelés csökkentése érdekében. (Klein Antal: 1926-ban jó üzlet volt. Pajtakölcsönoket adtak!) Elnök: Csendet kérek! Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Amint többször említettem, a tisztán^ fiskális és gazdasági szempont a mellett szólna, hogy egyáltalában ne törődjék a dohányjövedék a dohánytermeléssel, a szociális szempont azonban ennek ellene mond. Éppen ezért a dohánybeváltási árakat már tavaly is felemeltük és az idén is fel fogjuk mérsékelten emelni, (Helyeslés.) bizonyos disztinkcióval, ugy, hogy a reánk nézve használhatóbb dohányok beváltási árát nagyoib'b miértékben, a használhatatlanok árát kisebb mértékben emeljük es egyúttal nemcsak a mostani dohánykészlet bevaltási árát állapítjuk meg, hanem a mvo evi termés árát is megállapítjuk, hogy a gazda előre tudjon kalkulálni. (Helyesles.) A dohánytermelők ugyanis számtalanszor jöttek hozzam azzal a panasszal, hogy nem tudnak előre kalkulálni. ,.•',, . , , , . /Tj n A dohány jövedék másik problémája 1 Halljuk! Halljuk!) ugyancsak szociális probléma ülése 1939 november 2U-én, pénteken. és pedig a dohánygyári munkások problémája. Ma 5600 gyári munkást foglalkoztatunk,, de bejelenthetem a t. Háznak, hogy azt a munkát, amelyet 5600 emberrel végzünk el, körülbelül 2800 emberrel is el tudnók végezni, tehát ma pontosan kétszer annyi munkást foglalkoztatunk, mint amennyire a gazdaságosság követelményei szerint szükség lenne. (Csoór Lajos: Annyi is a fizetésük!) A tisztán fiskális szempont megint azt mondaná, hogy 2800 munkást el kell bocsátani, a szociális szempont pedig azt mondja, hogy nem lehet 2800 embert az utcára tenni. (Ügy van! Ügy van!) Ezért tehát mi nem veszünk fel ugyan új munkásokat a dohánygyárakba, de a már foglalkoztatott munkásokat nem is bocsátjuk el. Eeméljük, hogy a fogyasztás emelkedésével a munkások foglalkoztatása is emelkedni fog és ezzel nagyon sok szociális probléma is 'megoldódik. Méltóztattak kitérni arra, hogy a legutóbbi időiben, azt hiszem november 1-én vagy 2-án elterjedt az a hír, hogy a dohányárakat emeljük és ennek következtében úgyszólván órák alatt elfogyott Budapesten a cigaretta. Velem történt az, hogy november 2-án este, amikor a. temetőből hazajövet nem volt nálam cigaretta s »Extra«-cigarettát akartam venni, nem tudtam kapni két trafikban. Természetesen azonnal intézkedtünk abban az irányban, hogy az áruhiány megszűnjék, amint hogy me ; g is szűnt. Nekünk nagyon jó üzlet, ha a közönség ilyeneket művel, hogy egyszerre elterjeszti, hogy felemeljük az árakat és vásárol. így azután a^ kísértés is nagy egy pénzügyminiszterre nézve: ha nagyon sokat fogják mondani, hogv ézt vf)gy azt felemelem, én igazán felemelem. (Elénk derültség és ellenmondások.) Méltóztatott szóvátenni a sóegyedáruság" kérdését is. A só színe kétségkívül nem olyan fehér, mint amilyen fehér volt azelőtt, amikor importáltunk. Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy az a só, amit importáltunk, a kálisónak egy mellékterméke, (Ügy van! a balközépen.) viszont a mi sónkat. — amint mindnyájan tudjuk — teljesen a földből 'bányásszák. Természetesen így esetleg lehetnek benne földerek is, amelyek ha a sóőrlőmalomba kerülnek, megváltoztatják a só színét. Jelenthetem a t. Háznak, hogy már intézkedés történt abban az irányban, hogy a színe megjavuljon, bár nem hiszem, hogy valaha is lehetne olyan fehér, mint a másik, viszont azonban — ahogyan itt is elhangzott már — közegészségügyileg megállapíttatott, hogy nem ártalmas és éppenolyan jó a magyar só, mint az importált só. Ami a só árát illeti, azt, mint méltóztattudni, Kárpátalján az utóbbi időben leszálltottuk. Azt is kifogás tárgyává tették, Jhogy miért Kárpátalján! Hát, mélyen t. Ház, ez ősi joga volt annak a vidéknek, (Ügy van! Ügy van!) ez mindig így volt, amióta ott sóbányászás van, ott mindig olcsóbban kapták a sót (Ügy van! a balközépen.) és amikor őszinte örömünkre visszatért ez a terület Magyarországhoz, azzal kezdjük, hogy az; ősi jogot elvesszük? Azt hiszem, erről szó sem lehet! (Elénk helyeslés. — Klein Antal: Le kell szállítani itt is!) Legyen szabad még néhány kérdésre rátérnem, 'bár nagyon halad az idő. Dologi kiadásainknál — amire az előadó-
