Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

Az országgyűlés képviselőházának 57. ülése 1939 november 2U-én, pénteken. 42S> úr is rámutatott — igen erős emelkedés van. Ha az 1938/39-es költségvetést másfél évre átszámítjuk, 86 millió lehetne a kiadás és van 155 millió. Az emelkedés tehát 69 millió. Itt rá* kell azonban mutatnom arra, hogy ez abból ered, hogy a szeszjövedék először szerepel a költségvetésben s a bruttó-rendszernek 'megfelelően a kiadások között annak teljes kiadása szerepel, a (bevételei között természetesen a teljes bevétel, míg azelőtt a bevételek között egyedül a szeszadó szerepelt. Ez a 69 millióból 53 millió. A dohány jövedéknél is 12 millióval nagyobb kiadást irányoztam elő a nagyobb fogyasztás folytán, úgyhogy tulajdonképpen az emelkedés összesen 4 millió pengő. Egyébként is a 155 millióban 132 millió olyan kiadása van a pénzügyi tárcának, amelyek bevételszerzők, amelyekkel szemben fokozott bevételek is állanak. A személyi kiadásoknál kétségkívül van bizonyos emelkedés, ami egyrészről természetesen a megnagyobbodott területre vezethető vissza, másrészről pedig arra, hogy ebben a költségvetésben szerepelnek először a családi pótlék felemelése korpótlék folytán beállott újabb terhek. Ugyancsak ebben a költségvetésben szerepel a malomellenőrök ügyének megoldása is, amennyiben 465 malomellenőrt a státusba már felvettünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt első lépésnek tekintjük, amint azt a költségvetési beszédemben is megmondottam, és néhány esztendő alatt ezt az egész kérdést nyugvópontra hozhatjuk, a malomellenőrök és forgalmiadóellenőrök jogos kívánságait teljesíthetjük. A tisztviselőkérdésnél időzve csak megismételhetem azt, amit költségvetési beszédemben mondottam. A költségvetés befejezése után egy további lépést fogunk tenni abban az irányban, hogy a tisztviselők sorsán javítsunk. (Elénk helyeslés és taps.— Egy hang a jobboldalon: Sürgős!) Ezt azért tartom szükségesnek megismételni, mert bizonyos oldalakról ismételten elterjesztették, hogy nem fogsemmi az ő érdekükben történni. A miniszterelnök úrnak legutóbbi kijelentése is valahogy elveszett és nem nagyon fogták fel. Ezért szükségesnek tartom ezt a tisztviselői kar felé mégegyszer leszögezni. (Helyeslés « jobboldalon.) És ha már a tisztviselőkről beszélünk, le

: gyen szabadj — hogy úgy mondjam — a házi kérdésünket is elintézni, mert a pénzügyi tisztviselők nehezen várhatják azt, hogy valaki dicsérje őket, mert az a munka, amelyet ők végeznek, nem tartozik az ország lakossága előtt a legszimpatikusabb foglalkozások közé. Elvégre adót fizetni nem nagyon kellemes dolog, még akkor sem, ha az ember belátja azt,,hogy adót fizetni kell és az acló ellenében nagyon sokmindent kap is az államtól: biztonságot, nyugalmat, dolgozási lehetőséget. Tehát itt meg kell emlékeznem tisztviselői karomról azért, mert senki más soha nem fog róla megemlékezni, és teljes elismerésemet kell kifejeznem azért az emberfeletti munkáért, amelyet a visszacsatolt területek unifikációjával kapcsolatban kifejtett, amikor úgyszólván órák alatt születtek meg intézkedések, komoly, hosszú rendeletek. Nyugodt szívvel állíthatom, hogy nem hiszem, hogy akad komolyabb helyen lévő pénzügyminisztériumi tisztviselő, aki még nagyon tudja, hogy mi az: otthon lenni, és mi az: családi életet élni. (Éljenzés és taps. — Egy hang jobbfelöl: Jó karácsonyi segélyt kell adni a tisztviselőknek.) Az állami adósságokkal kapcsolatban is legyen szabad egypár szót mondanom. Az államadósságok állaga természetesen emelkedik,, mégpedig 625 millióval. Kb ben a 625 millióban a nemzeti beruházási kölesönből már felvett és még felveendő rész, valamint a beruházási hozzájárulásra felveendő előleg 450 millióval szerepel. A csehkorona bankjegyek beváltásából keletkezett 95 millió államadósság. Egyébúj adósság 80 millió keletkezett, amivel szemben azonban törlesztettünk és visszafizettünk 140 milliót. Gazdálkodásunkra tehát azt mondani, hogy könnyelmű lenne, azt hiszem, nem lehet, mert ha eltekintünk a nemzeti beruházási kölcsöntől és a visszacsatolt területtel kapcsolatosan keletkezett adósságtól, akkor az elmúlt esztendőben nemhogy új kölcsönt kontraháltunk volna, hanem igenis, visszafizettünk kölcsönöket. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Ugyancsak ebben a költségvetésben van beállítva az 1933:11. törvénycikk alapján felvett kincstárjegykölcsön visszafizetésének megkezdése. Egyébként a költségvetésben az adósságszolgálat annak a hároméves megállapodásnak megfelelően van előirányozva, amelyet körülbelül 2 és fél esztendővel ezelőtt az akkori pénzügyminiszter és a Nemzeti Bank elnöke kötöttek volt külföldi hitelezőkkel és amelyet ezideig, bár nagy nehézségek között, de teljesítettük. (Helyeslés jobbfelől.) Azt hiszem, ezekben körülbelül ki is merítettem az összes felszólalásokat. Legyen szabad még egyetlenegy kérdésre befejezésül rátérnem. T. Házi Azt a vádat hallottam, hogy optimista vagyok. (Inántsy-Pap Elemér; Annak is kell lennie!) En nem vagyok optimista abban az értelemben, hogy rózsásnak látnám a jövőt^ihogy azt képzelném, .hogy itt semmiféle nehézség és akadály nincs. Ebben igazán nem vagyok optimista. Látom, mélyen t. Ház, a nehézségeket, látom az akadályokat, de látok megoldási módokat is. (Tetszés a jobboldalon. — Felkiáltások jobbfelől: Ez a helyes!) Abban igenis optimista vagyak, hogy a nemzet őserejével minden nehézség fölött úrrá tudunk lenni. (Taps a jobb- és a baloldalon.) Ügy belemenni egy harcba, egy küzdelembe, hogy az ember csüggedten, a győzelem reménye nélkül indul, (Ügy van! a jobboldalon.) neun lehet. Bele lehet menni, ha bízom magamban, bízom a nemzetben, a parlamentben, hízom abban, hogy mindennek megtaláljuk a megfelelő megoldását. Akkor lehet győzni, akkor lehet úrrá lenni az összes nehézségeken. (Ügy van! Ügy van! — Éljenzés a jobboldalon és a középen.} Tudom, hogy nehéz áldozatot kell kérni a nemzettől, de innen is ki szeretném jelenteni, hogy legfőbb kötelességünknek azt tartjuk, hogy minden fillért a leggazdaságosabban használjunk fel, hogy minden kiadást alaposan megfontoljunk, vájjon az helyes, szükséges, hasznothozó-e, hogy minden kiadást esak olyan összeggel teljesíthetünk, amely ahhoz múlhatatlanul szükséges, tehát hogy a legkisebb kiadással a legnagyobb gazdasági és erkölcsi eredményt érjük el. S méltóztassanak meggyőződve lenni, mélyen t. Ház, hogy akikor, amikor egy-egy kiadás fölött döntünk, nekünk mindig eszünkbe jut az, 'hogy ahhoz a százezres vagy milliós kiadáshoz egy-egy fillér abból a távoli kis kunyhóból jutott el hozzánk, (Ügy van! Ügy van!) tehát azt úgy kell