Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

Az országgyűlés képviselőházának 57. ülése 1939 november 24.-én, pénteken. 427 Ugyancsak igyekeztünk hitelpolitikai szempontokat figyelembe venni akkor, amikbr a pénzintézeti fiókok átvételére illetékmentességet biztosítottunk, mert elő akartuk mozdítani, hogy minél több a felvidéki visszacsatolt területen levő íiók megfelelő magyar kezekbe kerüljön és nem akartuk ezt adózási és illetékkérdésekkel nehezíteni. Egész csomó forgalmiadóváltság-kérdést tudnék felsorolni, amelyeket mind elrendeztük. Talán kettőt megemlítek ezekből. A boroshordók és a szűre tclő-kádak behozatalára megállapított adóváltságkulcsot lényegesen leszállítottuk és biztosítottuk a vámmentességet a nagy termésre való tekintettel. Szintén csekélységnek látszik, de nagyon érdekli különösen a gazdatársadalmat az, hogy a talajjavítási és trágyázási célokra szolgáló őrölt mészkövet és mészkőport a forgalmi adóváltság alól mentesítettük. (Helyeslés a jobboldalon.) Amint méltóztatik tehát látni, érvényesül mindig a szociális, a termelési vagy a gazdasági szempont és nemcsak a pénzügyi szempont. Ugyanezek a szempontok érvényesülnek a gazdasági életnek azokban a szektoraiban, amelyek különösen gondjaimra vannak bízva, így elsősorban a cukorgazdálkodásnál. Legyen szabad talán a cukorgazdálkodásról néhány szót szólnom. (Halljuk! Halljuk!) A cukorgazdálkodás és a nemzetközi cukorhelyzet lényegesen megváltozott az utóbbi időkben, különösen a háború kitörése folytán. Addig azért kellett kartelt alapítani, hogy lehetőleg ne exportáljon senki, mert mindenki bőven el van látva cukorral, tehát a túltermelés esetével állunk szemben. Ez azután természetesen az árakban is kifejezésre jutott, l^ár minden országban magas ár volt, exportálni mindenki hajlandó volt 13 fillérért. A háború kitörése folytán ez a lielyzet lényegesen megváltozott. Ma már -exportlehetőség is van, de a belföldi fogyasztás is emelkedik. Most nem arra van szükségünk, hogy ne legyen sok cukor, hanem arra, hogy igenis, legyen sok cukor. Elő kell tehát mozdítanunk a többtermelést. Ezért eltávolítottam a termelés írtjából a legelső nagy akadályt. Ez az volt, hogy eddig csak az termelhetett a cukorgyárak részére cukorrépát, aki a kataszterben benn volt. Most ezt a katasztert eltöröljük, mindenki termelhet cukorrépát és a termelt cukorrépát a cukorgyárak a megállapított áron mindenkitől át fogják venni. Ez volt tehát az első akadály. A másik — amelyet készséggel elismerek — az az akadály volt, hogy a cukorrépa beváltási ára nem volt már megfelelő. A beváltási ár eddig — mint méltóztatnak tudni — 220 pengő volt, különböző mellékesekkel, amelyek körülbelül 9—10 fillért tesznek. Ez tehát 230 pengő és nem 215, mint ahogy Matolcsy igen t. képviselőtársam mondta. Ezt a 2'20 pengős alapárat felemeltük 280-ra, amely mellett a cukorrépatermelés rentábilis, a gazda megtalálja számítását. Most már nekem csak az kell, hogy én is megtaláljam a számításomat. Ebben a tekintetben Íérem a gazdák támogatását, hogy termeljenek most már minél több cukorrépát, mert én csak akkor fogom megtalálni a számításomat, ha sok cukorrépát fognak jövőre a gyárak átvenniFelmerült az a gondolat is, hogy valaki a többtermeléstől félt és a megbeszélések folyamán felemlítette, hogy mi fog történni, haa háború véget ér és netm lesz cukorkereslet. Láttuk már a különböző háborúk, különösen a világháború folytán előállott cukorhiány a háború után még jódarabig megmaradt. Másrészről belföldi fogyasztásunk is annyira emelkedett, hogy erre is alapíthatunk bizonyos mértékig. (Csoór Lajos: Akkor még jobban le lehet szállítani az árát. — Zaj. — Elnök csenget.) A fogyasztás 9364 vagonról 13.034 vagonra emelkedett, ami 41%-os emelkedésnek felel meg, de természetesen ezek nem összehasonlítható számok, mert a visszacsatolt területek a régi fogyasztási statisztikában nem szerepeltek. Kétségtelen azonban, hogy a nagyobb, 'bővebb munkalehetőségek, kereseti lehetőségek, a cukorár leszállítása mellett igen jelentős tényezői voltak annak, hogy a cukorfogyasztás ennyire emelkedett. A gazdasági élet másik ilyen szektora, amelyet szintén többen méltóztattak szóvátenni, a szeszgazdálkodás. A szeszegyedáruság új cím a költségvetésben, mert amikor azt 1938 őszén életbeléptettük, az 1938/39. évi költségvetés már meg volt szavazva. Az előirányzást tapasztalati adatok alapján csináltuk, mert egy esztendő tapasztalata már rendelkezésünkre állt és — azt hiszem — ez az előirányzat is meggyőzheti azokat, akik annakidején aggodalommal viseltettek a szeszegyedáruság megalkotása iránt, arról, hogy nem volt helytelen erre az útra lépni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nagyon jól emlékszem, akkor itt a Házban egyik képviselőtársam azt kérdezte: »Pénzügyminiszter úr, garantálja-e, hogy lesz-e annyi bevétele a szeszből, ha nem szeszadó lesz, hanem szeszmonopólium?« Akkor én nagyon bátor voltam és azt mondtam, hogy garantálom. Hát a garancia alól — azt hiszem — fel vagyok oldva, (Elénk helyeslés és derültség a jobb- és a báloldalon és a középen. — Elnök csenget.) mert lényegesen nagyobb bevétele van a kincstárnak. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) Kéltségtelen, hogy a szeszegyedáruság megalkotása rendkívüli nehézségekkel volt egybekötve, mert a törvényjavaslat parlamenti, különösen felsőházi tárgyalása oly sokáig húzódott, hogy alig néhány hét állott már rendelkezésünkre ahhoz, hogy az egész szervezetet megcsinálhassuk. Csak két körülményre vezethető vissza az, hogy ez alatt a néhány hét alatt sikerült ezt megcsinálni. Az egyik körülmény a mi javíthatatlan optimizmusunk, amellyel mindig azt mondtuk, hogy ez a törvény meglesz, tehát munkatársaimmal együtt felkészültünk rá. (Helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) A másik pedig az, hogy olyan kitűnő munkatársaim voltak e kérdés megoldásában, akik — igazán mondhatom — éjt-napot eggyé téve dolgoztak, hogy pillanatnyi fennakadás se legyen. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Mélyen t. Ház! Itt azonban nemcsak a kincstár találta meg számítását, hanem a gazda is, mert a beváltási ár 1937/38-ban átlagosan 5M7 pengő volt, 1938/39-ben pedig kereken 60 pengő. A mezőgazdasági szeszgyárak által termelt mennyiség viszont 1937/38-ban 233.000 hektoliter volt, a rákövetkező évben, tehát a monopólium első esztendejében pedig 349.000 hektoliter. Ezt a politikát kívánjuk folytatni a jövőben is. A szesztermelésben is a többtermelésre törekszünk egyrészről a belföldi fogyasztás emelkedése, másrészről az exportlehetősfgek megnyílása folytán. Éppen ezért a beváltási ár 'megállapításának rendszerében éppen az utóbbi napokban csináltunk egy változást,