Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

424 Az országgyűlés képviselőházának 57. ülése 1939 november 2^-én, pénteken. könnyebb, eredményesebb és jövedelmezőbb is lehetne. T. Ház! Amíg azt kell látnunk az állami pénzügyi igazgatásban, * hogy az ilyen észszerűt! enségek ellenére is a kisemberek adóztatása oly nagymértékben túlzott, — bár nem tagadom, hogy a nagyobb jövedelmek, nagyobb vagyonok megfogása iránt is lépéseket tesznek, mert azt érzem magamon is — (Derültség.) addigi nem tudom elfogadni a költségvetést. Én nem tagadom, érzem magamon is. (Váczy József: A nagyok közé sorolja magát! — Klein Antal: Most elismerte!) Ez most már nem ér semmit sem. A költségvetést így nincs módomban elfogadni. Elnök: Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Maróthy Károly! Elnök: A képviselő úr nincs jelen, jelentkezése töröltetik. Kíván még valaki a tárca költségvetéséhez hozzászólni? (Nem,!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az 1939—40. számadási időszakra szóló költségvetés vitája végetért. Megállapítom, hogy ez a vita nem vált szégyenére a magyar parlamentarizmusnak, nem vált szégyenére egyrészről azért, mert a különböző tárcák előadói részéről rendkívül tartalmas elmélyedést és tanulmányozást igénylő előadásokat hallottunk, amelyekért köszönetet mondok és itt elsőisorban a pénzügyi tárca előadójához, a főelőadó úrhoz, Krúdy Ferenc igen t. képviselőtársamhoz szól a köszönetem, (Éljenzés a jobboldalon.) de nem vált szégyenére azért -sem, mert a felszólalások is megütötték azt mértéket, amelyet várni lehetett. Mélyen t. Ház! Ezek a felszólalások legíiagyobbrészben igen szakszerűek voltak. Egyben minden egyes felszólalót féltő gond hatott át, minden egyes felszólaló az illető tárca kérdéseivel, amelyhez éppen hozzászólt, féltő gonddal és valljuk meg, szeretettel foglalkozott. Ennek természetes következménye volt, hogy igyekeztek az illető tárcák résziére még több kiadási igényt támasztani, amit természetesnek tartok, mert ha az ember az állami igazgatásnak csak egy-egy szektorával foglalkozik, kétségtelen, hogy minden szektorban _ talál olyan feladatokat, amelyek megoldva nincsenek, amelyeknek - megoldása azonban, inint minden, pénzbe kerül. Méltóztassanak tehát meggyőződve _ lenni, hogy amikor én néztem az egyes tárcákat, szintén féltő gonddal és szeretettel lettem ezt. De viszont nekem az egészet kellett néznem és nemcsak az egyes tárcákat kellett féltő gonddal •és szeretettel kísérnem, hanem az egész , magyar költségvetést és az egész költségvetés lehető egyensúlyát. (Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Amikor azonban a t. Ház tagjai egyrészről több kiadást kértek, nagyobb kiadásokat kívántak, másrészről elhangzottak olyan felszólalások is, — és ezek különösen a mai napra, a pénzügyi tárca napjára estek — amelyek sokallták az adókat és adóleszállításokat kertek. Azt hiszem, az igen t. Ház minden tagú tisztában van azzal, hogy .ezt a két irányzatot egyszerre követni, a kiadásokat emelni és a bevételeket csökkenteni nem lehet. így a kétirányú felszólalásókból azt a következtetést vagyok bátor levonni, hogy költségvetésünkben eltaláltuk azt a helyes arányt, amelyet keresnünk kellett (Ügy van! jobb felől.) és bár deficites a költségvetés, a deficit nagyjából megfelel a beruházások összegének. Nyugodt szívvel mondhatjuk tehát, hogy amikor ezt a költségvetést tető alá hozzuk és elfogadjuk, akkor a folyó kiadásokat a folyó bevételekből fedezzük. Ami fedezetlen marad, az a beruházások tétele. Mélyen L Ház! Nem akarok ebbe a kérdésbe bővebben belemenni, egyrészről azért, mert a költségvetés benyújtása alkalmával expozémban már részletesen szóltam a budgetpolitikáról, s az egész gazdasági politikáról is kifejtettem nézetemet, — a devizapolitikáról, a nyersanyaggazdálkodásról is beszéltem, úgyhogy ez csak ismétlés lenne — más részről pedig azért nem. mert jelenleg csak a pénzügyi tárca kérdéseit tárgyaljuk és így méltóztassanak megengedni, hogy a következőkben a pénzügyi tárca kérdéseinél maradhassak. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) T. Ház! Az államháztartás, mint minden háztartás, természetszerűen a bevételeken nyugszik. Kritika tárgyává tétetett a vita folyamán, hogy vaijon ezek a bevételek elég óvatosan irányoztattak-e elő, sőt elhangzott olyan megjegyzés is, hogy könnyelműen irányoztuk elő a bevételeket, hogy azok túlmagasak és nem fognak befolyni. Mélyen t. Ház! Ebben a tekintetben a vitatkozás nagyon egyenlőtlen, mert az igen t. vitatkozó képviselőtársam nem ismeri az adatokat november 23-ig, én pedig ismerem. Ezeknek az adatoknak alapján nyugodt szívvel jelenthetem a t. Háznak, hogy az eddigi bevételek, a tegnapi nappal bezáróan, minden tekintetben igazolják a beterjesztett előirányzatot. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Ha tehát a gazdasági viszonyokban, különösen külpolitikai helyzetünkben nem fog változás beállani, biztosra vehetjük, hogy legalább annyi bevétel fog befolyni, mint amennyit előirányoztunk. (Csoór Lajos: Pedig katonáskodunk is!) Természetes, hogy az előirányzatban egy meglevő gazdasági helyzetből indultunk ki. Ezt a gazdasági helyzetet annak figyelembevételével ítéltük meg, hogy a beruházási programúinak honvédelmi része gyorsabban, úgynevezett civil része pedig lassabban, az eredeti programúinak megfelelően fog végrehajtást nyerni. Ehhez mértük tehát a bevételek előidányzását és különösen óvatosak voltunk ebben a tekintetben a visszacsatolt területektől várható bevételek előirányzásában. Erre azért térek ki, mert ez a költségvetésből nem tűnik ki, de beszélnünk kell róla és meg kell mondanom, hogy teljesen tudatában vagyunk annak és tisztában vagyunk azzal, hogy amikor impériumváltozás történik egy bizonyos területen, az rendkívül sok nehézséggel, bajjal és zökkenővel jár. (Ügy van! Ügy van!) Ezt mi elismerjük. Hogy tehetünk-e róla, vagy sem, ennek megítélését talán hagyjuk másoknak. Mindent elkövettünk azonban, hogy ezek a zökkenők minél kisebbek legyenek, de belátjuk, hogy zökkenők voltak és ennek következményei az adófizetésre hatással vannak. Ebben a tekintetben — úgy látom a felszólalásokból. Salkovszky képviselőtársam is megemlítette — a legnagyobb probléma a hátralékos adók befizetésének a kérdése. (Ügy van! Ügy van!) Amint méltóztatnak tudni, amikor a ma-