Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

Az országgyűlés képviselőházának 57. megtalálja őt akkor, amikor adófizetésre kerül sor. Nem szabad elfogultnak lenni a kereskedelmi pályákkal szemben. Kereskedelmi pályákra nem azért mennek az emberek, mert ott az adófizetés alól esetleg könnyebben ki lehet bújni, hanem egyszerűen azért, mert a földbirtokkal és a 'házbirtokkal szemben sokkal magasabb jövedelmezőségi százalékot tudnak elérni. Köztudomású, hogy a földbirtok a legtöbb esetben 3%-nál alig tud nagyobb jövedelmezőséget felmutatni, a házbirtok jövedelmezősége 3—4% körül jár; a kereskedelem természetesen sokkal magasabb százalékkal dolgozik és évenként többször megforgatja tőkéjét a közgazdaságban, amit a földbirtok és a házbirtok term ész ete»sen nem tud megtenni. A kereskedelmet az emberiség gyermekkorától, a kőkorszaktól kezdve, amikor, mondjuk, egy jól kipattintott kovakőből készült dárdahegyet kellett becserélni a kőkorszak emberének egy más cikkre, mondjuk egy medvebőrre, egészen a mai kor komplikált kereskedelmi rendszeréig mindig egy klasszikus törvény szabályozta, a kereslet és kínálat örökérvényű törvénye. Ez a törvény mindig fenn fog állni és mivel ez a konjunktúra idejében magas keresetet biztosít a kereskedelemnek, meglesz a módja a pénzügyminiszter úrnak arra, hogy a kereskedelmi törvény ilyenirányú előírását átvezetve! az egész vonalon, megtalálja számítását az adó szempontjából. Ami viszont a tőke adóztatásnak kérdését illeti, EeibeJ képviselőtársam igen helyesen mutatott rá arra, hogy a banktitok kérdése ma már túlhaladott álláspont. A mai gazdasági rendszerben az állami irányítás, az állam beavatkozásának joga minden téren fennáll; végigkísér bennünket az anyakönyvi bejegyzéstől kezdve halálunkig és a gazdasági életben is — legyen az mezőgazdasági, ipar vagy kereskedelem — minden téren ott kell hogy legyen ma már az állam irányítása, mert hiszen a közgazdaságot a mai autaröhikus rendszerben másképpen nem is lehetne fenntartani. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy a pénzügyminiszter úr kimunkálja a tőkének, tehát mind a pénz bőkének, mind pedig a részvénybe befektetett tőkének a nemzet teherviselésében nagyobb mérvben való részvételét. Éppen ebből a szempontból igényel meggondolást az, amire rámutattam, hogy míg a roszszul jövedelmező földbirtok és házbirtok 57%-kai vesz részt az állami egyenesadó bevételében, addig a majdnem ugyanannyi vagyont jelentő ingótőke csak egy százalékkal vesz abban részt. Igen gyakran előfordul, hogy amikor egy adóhivatalnok ki van küldve egy bankba mint bélyegszemlebiztos, látja a bank adatait, látja például X. Y. betétjét, de ezt az adóhivatalban az adókimunkálás alkalmával nem szabacL tudomásul venni, mert ezt a tételt teljesen fedi és védi a banktitok. Az a tőke, amely így bankbetétek és részvények formájában a magyar közgazdaságban vagyonként szerepel, becslés szerint körülbelül 3'5 milliárd pengő. Ennek igen jelentékeny része apró kis betétesek és apró kis részvényesek pénzéből tevődik össze. Megint nem lehet feltételezni azt, hogy valaki — akár kisbetétes, akár nagybetétes legyen — azért helyezi el bankban vagy részvényben a pénzét, mert ott könnyebben ki tud bújni az adófizetés alól. Eszeágában sincs, hogy ilyet cselekedjék. Elhelyezi azért, mert például kicsiny a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ HL êse 1939 november 24-én, pénteken. 407 pénzösszege ahhoz, hogy földbirtokba vagy házba be tudja fektetni, beteszi tehát a bankba, vagy részvényben helyezi el egyszerűen abból a meggondolásból indulva ki, hogy az mobil, ahhoz bármikor hozzányúlhat, kiveheti vagy átszámíthatja és így az a pénz bármikor rendelkezésére áll. Amikor ez így áll, akkor semmi ok sinos arra, hogy a kötelező banktitoknak az adóhivatallal szemben való felfüggesztésével ne vonjuk be a nemzet teherviselésébe ezt a tőkét is, mert ez oly nagyjelentőségű többletet fog jelenteni, amelyre a mai súlyos helyzetben a pénzügyminiszter úrnak valószínűleg igen nagy szüksége lesz. T. Ház! A költségvetés egész felépítését annyira reálisnak, annyira okosan kidolgozottnak és óvatosnak tartom, hogy teljes bizalommal a pénzügyminiszter úr személye és kompozíciója iránt, azt pártom nevében és úgy is, mint ennek a képviselőháznak egyik tagja, elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Szemére Béla! Elnök: Szemere Béla képviselő urat illeti a szó. Szemerc Béla: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy a pénzügyminiszter úr a maga szakképzettségével, a maga tudásával, a maga jóindulatával a lehető legjobbat nyújtotta, amit lehetett a fennálló pénzügyi és gazdasági rendszerben, azt állítom azonban, hogy ez a rendszer alapjaiban hibás, rossz és antiszociális. Annyira rossz, hogy ennek a rendszernek keretein belül a világ legzseniálisabb pénzügyminisztere sem tudhatna mindenkit kielégítő költségvetést benyújtani. Engedtessék meg nekem, hogy elmondjam azokat az alapelveket, amelyeknek szemmeltartása mellett én egy egészséges és célravezető pénzügyi és gazdasági helyzet felépítését elképzelem s ennek keretén belül a pénzügyminiszter úr egy mindenkit kielégítő költségvetést nyújthatna be. (Meskó Zoltán: Halljuk! Halljuk!) Az első teendő az, hogy az aranyfedezettel szakítani kell. Mint ezt a nagjr Széchenyi mondotta: a pénzkibocsátás felségjogát ne adja ki a nemzet ia kezéből még aranyfedezet mellett isem és én inkább hiszek a nagy Széchenyinek és az újabb kor pénzügyi és gazdiasági szakértőinek, Bell Miklós, Fischer, Irving, Keynes, Blacket uraknak, mint a Hegedűs Lorántoknak. iA pénzkibocsátás felségjoga a nemzeté, amelynek fedezete elsősorban a nemzeti vagyon, azután a munka és az állam tekintélye. Ebből kifolyólag az állam bocsásson ki annyi pénzt, amennyit & termelés és az alkotás üteme megkövetel. Hogy ez, mennyi, az nem fontos, még ha kétmilliárd lenne is, mert ez a nemzeti vagyonnak csak egytizenötöd részét teszi ki. A második teendő az, hogy a bankokat államosítani kell. (Meskó Zoltán: Ügy van!) A hitelnyújtást állami feladattá kell tenni. Nem lehet tűrni azt, (hogy 6, 8, 10, 12, meg a múltban 16%;Os pénzzel ki engedjük fosztani a népet, és így a nép termelő-, fogyasztó- és vásárló- és adófizetőképtelenné váljék. A bankok államosítása lesetén az állam nem szedhet többet, mint a kezelési költségen felül legfeljebb 1—2 százalékot. Ezentúl tehát mindenki az államnak tartoznék. Ezzel a két intézkedéssel az 55