Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

408 Àz országgyűlés képviselőházának S?. állam abba a szerenesés helyzetbe kerülne, hogy magára vállalhatná az eladósodott föld­birtokososztóly adósságát, amely azután azt 3 százalékkal, mint kamatmentes kölesönt, 30 esztendő alatt visszafizethetné. Ezáltal ezek az eladósodott kis-, közép- és nagybirtokosok marol-holnapra termelői-. vásárló- és adófi­zetőkepesekké válnának. Ma 6%-ot fizetnek csak kamat fejében. Hol marad tehát f a tőke­törlesztés? Hogy fellendülne ezáltal az ipar és kereskedelem is! Az állam 1—2 százalékos ka­matjövedelemmel igen nagy bevételre tenne szert es módjában lenne a mai magas adókat is leszállítani. Adórendszerünket is le kell egyszerűsíteni, mert ma még a szakemberek ? em £i dn , ak kiigazodni mai adórendszerünk­ben. (Meskó Zoltán: Ügy van!) A munkanélkü­liség megszűntetése végett munkaalkalmakat kell nyújtanunk. Ehhez azonban pénz kell, pénze pedig azonnal volna az államnak, ha annyi pénzt ;boesátana ki, amennyit a terme­les és az alkotás üteme megkövetel. Franciaországban már 15 évvel ezelőtt is 480 pengő volt a fejenkénti forgótőke, nálunk ugyanakkor 45 pengő volt és csak most emel­kedett fel az újabb pénzkibocsátás alkalmával mintegy 80—90 pengőre. Ilyen kis fejenkénti forgótőke mellett természetesen új munka­alkalmakat teremteni soha sem leszünk képe­sek és a munkanélküliséget megszűntetni so­hasem fogjuk. Az általam ajánlott új pénzügyi és gazda­sági 'berendezkedés mellett úgy sxz állam, mint az egyesnek olyan jó helyzetbe kerülnének las­sanként, hogy mondjuk, 10 év alatt vissza le­hetne fizetni a hadikölcsönt is, elvégre ehhez a nemzet a becsületét kötötte. Ezáltal úgy a belföldön, mint a külföldön is nagy bizalomra tennénk s»ert. Most pedig eljutottunk ahhoz a kérdéshez, amelytől a rlégi liberális, bankokratikus, arany­íedezetes ortodox emlőkön felnőtt közgazdá­szoknak a haja égnek áll, tudniillik, hogy mi lesz ezzel a megszaporodott pénzzel? — hiszen ez infláció, már pedig az infláció a pénz vá­sárlóerejének csökkentését jelenti, viszont ez az áruk árának emelkedését. T. Ház! Németfország ugyancsak felszapo­rította pénzét, az árak azonban mégsem emel­kedtek az égig, ellenben a munkanélküliséget megszüntette. Ugyanezt tette Olaszország is és Olaszország nemcsak a munkanélküliséget szüntette meg inflációs pénzével, hanem még lefolytatta az abeszíniai háborút is. (Reményi­Sehneller Lajos pénzügyminiszter: Megköszöni Olaszország, hogy infláció van nála!) Mindezt azzal érték el, hogy a pénz vásárló erejének csökkenését diktatórikusán nem engedték a spekuláció által megrontani. Legyünk egyszer tisztában azzal, hogy mi az az aranyfedezetes pénz. Ez az a pénzrend­szer, amellyel minden nemzetet ki lehet fosz­tani. Tudniillik az egyes nemzetek kiadják a pénzkibocsátás jogát a bankokráciának arany­fedezet mellett, de mivel nem deponálnak elég aranyat, ezért egy állam sem nyomtathat any­nyi bankót, amennyit a termelés és az alkotás megkövetel. S mit mond ilyenkor a nemzetközi bankokrácia? Azt mondja: jól van, te olajku­takat akarsz fúrni, te hadsereget akarsz fel­szerelni, te öntözőcstornát akarsz építeni, rend­ben van, adok kölcsönt, természetesen jó ka­matra, légy az én 'kamatrabszolgám. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Ezt a kamatrabszolgaságot nem akarta tűrni sem Németország, sem Olasz­ütése 1939 november 2.^-én, pénteken. ország és ezért tartotta őket gazdasági bojkott alatt a nemzetközi spekuláció. Már említetem, hogy a pénz vásárlóerejé­nek csökkenését diktatórikus úton is meg lehet akadályozni, én azonban ezt nem helyeslem, mert a diktátor személyének változásával és a folytonos kormányváltozásokkal a gazdasági élet is meigváltozhatik és bizonyára nem a nép javára. Ezért a mindenkori kormányoktól és diktátoroktól elvonatkoztatva kell megakadá­lyozni a pénz vásárlóerejének csökkenését, te­hát intézményesen, vagyis a fennálló ipari, kej reskedelmi és mezőgazdasági kamará ; k mellé fel kell állítani a fogyasztók kamaráját is és mindezeknek a kamaráknak kötelességükké kell tenni, hogy a szükséghez képest évenként kétszer-háromszor üljenek össze és kölcsönösen állapodjanak meg egymással mindennek az árában. Ha valaminek az árában nem tudnk megegyezni, akkor az egyenesen erre a célra felállított kamarabíróság díönt. Ezzel elérhető az, hogy az egyik foglalkozási ág a másik ro­vására nem juthat igazságtalan előnyökhöz. Ily módon intézményesen megszüntethetők a sokat kárhoztatott kartelek is, amelyekről éppen a Felvidék visszacsatolásánál tűnt ki, hogy mily hallatlanul uzsorázták ki a fogyasz­tókat. Osak egy tételnél, a cukornál, évi 20 millióval uzsorázták ki a fogyasztóközönséget, — hol marad még a többi cikknél a fogyasztók­nak a kartelek által történt hihetetlen kiuzsorá­zása, kiszipolyozása?! így lehet tehát az egyéb­ként káros inflációból hasznos infláció. Ami pedig belföldi behozatali szükségle­teinket illeti, azok fedezése a jövőben is úgy fog történni, amint most történik, és pedig áru­cserével. Németország, amelynek inflációs pénzét a nemzetközi bankokrácia bojkottálja. (vitéz Csiesery-Rónay István: Nem inflációs) rvégy év alatt körülbelül ötszörösére emelte fel ipari termékeinek a kivitelét a dunai álla­mokba és kiszorította onnan az értékes valu­tájú Anglia és Franciaország termékeit. Látjuk tehát, hogy az arany megbukott niiint fedezet és megbukott mint értékmérő. (vitéz Csicsery-Rónay István: Az igaz!) Mi­lyen fedezet az, amelyet spekulációs okokból máról holnapra ki lehet síbolni? Különben is, ha nekem kölcsönre van szükségem, akkor a bankba néni azzal megyek, hogy itt van két kiló arany, adjanak rá nekem kölcsönt, ha­nem azt mondom, hogy van házam vagy föl­dem vagy szőlőm, szóval ingatlanom. Mindig a reális érték a fedezet és így nem tudom megérteni, miért kell nekem mindenáron közbe­iktatnom az aranyat, amely legtöbbször nincs is, legfeljebb annyi, amennyit Dworák Nor­bert elfalazott a részükre. (Dprültség.) Mint értékmérő sem jöhet tekintetbe az arany, mert hiszen saját értéke sem állandó: £600 és 6400 pengő között váltakozik az ára. Nem tudom, mit szólnának hozzá, ha hossz­mértékünk hol 100 centiméter, hol pedig csak 60 centiméter lenne, vagy űrmértékünk, a liter, hol tíz deci, hol pedig csak hét deci lenne? {Meskó Zoltán: Ügy van! Nagyon találó!) Cso­dálom, hogy a kartelek és a bankok ezt még nem fedezetek fel. (Csoór Lajos: Ezen keres­nek! — Meskó Zoltán: Ügy van!) Az előbb vázolt pénzügyi és gazdasági rendszerrel megszüntethetjük, vagy legalábbis a minimumra csökkenthetjük a pénz spkulatív jellegét. Vagyis vissza kell adni a pénznek az igazi rendeltetését, hogy a nénz ne lehessen más, mint csereeszköz, vagyis a termelésnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom