Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-57
408 Àz országgyűlés képviselőházának S?. állam abba a szerenesés helyzetbe kerülne, hogy magára vállalhatná az eladósodott földbirtokososztóly adósságát, amely azután azt 3 százalékkal, mint kamatmentes kölesönt, 30 esztendő alatt visszafizethetné. Ezáltal ezek az eladósodott kis-, közép- és nagybirtokosok marol-holnapra termelői-. vásárló- és adófizetőkepesekké válnának. Ma 6%-ot fizetnek csak kamat fejében. Hol marad tehát f a tőketörlesztés? Hogy fellendülne ezáltal az ipar és kereskedelem is! Az állam 1—2 százalékos kamatjövedelemmel igen nagy bevételre tenne szert es módjában lenne a mai magas adókat is leszállítani. Adórendszerünket is le kell egyszerűsíteni, mert ma még a szakemberek ? em £i dn , ak kiigazodni mai adórendszerünkben. (Meskó Zoltán: Ügy van!) A munkanélküliség megszűntetése végett munkaalkalmakat kell nyújtanunk. Ehhez azonban pénz kell, pénze pedig azonnal volna az államnak, ha annyi pénzt ;boesátana ki, amennyit a termeles és az alkotás üteme megkövetel. Franciaországban már 15 évvel ezelőtt is 480 pengő volt a fejenkénti forgótőke, nálunk ugyanakkor 45 pengő volt és csak most emelkedett fel az újabb pénzkibocsátás alkalmával mintegy 80—90 pengőre. Ilyen kis fejenkénti forgótőke mellett természetesen új munkaalkalmakat teremteni soha sem leszünk képesek és a munkanélküliséget megszűntetni sohasem fogjuk. Az általam ajánlott új pénzügyi és gazdasági 'berendezkedés mellett úgy sxz állam, mint az egyesnek olyan jó helyzetbe kerülnének lassanként, hogy mondjuk, 10 év alatt vissza lehetne fizetni a hadikölcsönt is, elvégre ehhez a nemzet a becsületét kötötte. Ezáltal úgy a belföldön, mint a külföldön is nagy bizalomra tennénk s»ert. Most pedig eljutottunk ahhoz a kérdéshez, amelytől a rlégi liberális, bankokratikus, aranyíedezetes ortodox emlőkön felnőtt közgazdászoknak a haja égnek áll, tudniillik, hogy mi lesz ezzel a megszaporodott pénzzel? — hiszen ez infláció, már pedig az infláció a pénz vásárlóerejének csökkentését jelenti, viszont ez az áruk árának emelkedését. T. Ház! Németfország ugyancsak felszaporította pénzét, az árak azonban mégsem emelkedtek az égig, ellenben a munkanélküliséget megszüntette. Ugyanezt tette Olaszország is és Olaszország nemcsak a munkanélküliséget szüntette meg inflációs pénzével, hanem még lefolytatta az abeszíniai háborút is. (ReményiSehneller Lajos pénzügyminiszter: Megköszöni Olaszország, hogy infláció van nála!) Mindezt azzal érték el, hogy a pénz vásárló erejének csökkenését diktatórikusán nem engedték a spekuláció által megrontani. Legyünk egyszer tisztában azzal, hogy mi az az aranyfedezetes pénz. Ez az a pénzrendszer, amellyel minden nemzetet ki lehet fosztani. Tudniillik az egyes nemzetek kiadják a pénzkibocsátás jogát a bankokráciának aranyfedezet mellett, de mivel nem deponálnak elég aranyat, ezért egy állam sem nyomtathat anynyi bankót, amennyit a termelés és az alkotás megkövetel. S mit mond ilyenkor a nemzetközi bankokrácia? Azt mondja: jól van, te olajkutakat akarsz fúrni, te hadsereget akarsz felszerelni, te öntözőcstornát akarsz építeni, rendben van, adok kölcsönt, természetesen jó kamatra, légy az én 'kamatrabszolgám. (Meskó Zoltán: Ügy van!) Ezt a kamatrabszolgaságot nem akarta tűrni sem Németország, sem Olaszütése 1939 november 2.^-én, pénteken. ország és ezért tartotta őket gazdasági bojkott alatt a nemzetközi spekuláció. Már említetem, hogy a pénz vásárlóerejének csökkenését diktatórikus úton is meg lehet akadályozni, én azonban ezt nem helyeslem, mert a diktátor személyének változásával és a folytonos kormányváltozásokkal a gazdasági élet is meigváltozhatik és bizonyára nem a nép javára. Ezért a mindenkori kormányoktól és diktátoroktól elvonatkoztatva kell megakadályozni a pénz vásárlóerejének csökkenését, tehát intézményesen, vagyis a fennálló ipari, kej reskedelmi és mezőgazdasági kamará ; k mellé fel kell állítani a fogyasztók kamaráját is és mindezeknek a kamaráknak kötelességükké kell tenni, hogy a szükséghez képest évenként kétszer-háromszor üljenek össze és kölcsönösen állapodjanak meg egymással mindennek az árában. Ha valaminek az árában nem tudnk megegyezni, akkor az egyenesen erre a célra felállított kamarabíróság díönt. Ezzel elérhető az, hogy az egyik foglalkozási ág a másik rovására nem juthat igazságtalan előnyökhöz. Ily módon intézményesen megszüntethetők a sokat kárhoztatott kartelek is, amelyekről éppen a Felvidék visszacsatolásánál tűnt ki, hogy mily hallatlanul uzsorázták ki a fogyasztókat. Osak egy tételnél, a cukornál, évi 20 millióval uzsorázták ki a fogyasztóközönséget, — hol marad még a többi cikknél a fogyasztóknak a kartelek által történt hihetetlen kiuzsorázása, kiszipolyozása?! így lehet tehát az egyébként káros inflációból hasznos infláció. Ami pedig belföldi behozatali szükségleteinket illeti, azok fedezése a jövőben is úgy fog történni, amint most történik, és pedig árucserével. Németország, amelynek inflációs pénzét a nemzetközi bankokrácia bojkottálja. (vitéz Csiesery-Rónay István: Nem inflációs) rvégy év alatt körülbelül ötszörösére emelte fel ipari termékeinek a kivitelét a dunai államokba és kiszorította onnan az értékes valutájú Anglia és Franciaország termékeit. Látjuk tehát, hogy az arany megbukott niiint fedezet és megbukott mint értékmérő. (vitéz Csicsery-Rónay István: Az igaz!) Milyen fedezet az, amelyet spekulációs okokból máról holnapra ki lehet síbolni? Különben is, ha nekem kölcsönre van szükségem, akkor a bankba néni azzal megyek, hogy itt van két kiló arany, adjanak rá nekem kölcsönt, hanem azt mondom, hogy van házam vagy földem vagy szőlőm, szóval ingatlanom. Mindig a reális érték a fedezet és így nem tudom megérteni, miért kell nekem mindenáron közbeiktatnom az aranyat, amely legtöbbször nincs is, legfeljebb annyi, amennyit Dworák Norbert elfalazott a részükre. (Dprültség.) Mint értékmérő sem jöhet tekintetbe az arany, mert hiszen saját értéke sem állandó: £600 és 6400 pengő között váltakozik az ára. Nem tudom, mit szólnának hozzá, ha hosszmértékünk hol 100 centiméter, hol pedig csak 60 centiméter lenne, vagy űrmértékünk, a liter, hol tíz deci, hol pedig csak hét deci lenne? {Meskó Zoltán: Ügy van! Nagyon találó!) Csodálom, hogy a kartelek és a bankok ezt még nem fedezetek fel. (Csoór Lajos: Ezen keresnek! — Meskó Zoltán: Ügy van!) Az előbb vázolt pénzügyi és gazdasági rendszerrel megszüntethetjük, vagy legalábbis a minimumra csökkenthetjük a pénz spkulatív jellegét. Vagyis vissza kell adni a pénznek az igazi rendeltetését, hogy a nénz ne lehessen más, mint csereeszköz, vagyis a termelésnek
