Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

406 Az országgyűlés képviselőházának 57. ülése 1939 november 24--én, pénteken. mindinkább a közvetett adók rendszerére térnek át. Természetesen mi ezt nem követhetjük, mert más a francia vagy az angol közgazdaság- és más megítélés alá kerül az olyan ország, mint mi vagyunk. Anglia, ahol az 50 milliós angol népet 450 milliónyi gyarmati népesség alacsony munkabérek mellett, sokkal szegényebb viszonyok és viszont kedvezőbb éghajlati körülmények közt bőven ellátja termékekkel, sokkal magasabb életszínvonalon tud élni. mint mi, szegény középeurópai agrárállam. Egyáltalán nem hasonlíthatjuk magunkat össze Angliával. A közvetett adók rendszere ma már olyan elfogadott és nagyra duzzadt, hogy nem akad pénzügyminiszter, aki erről lemondhatna. A közvetett adók fogyasztási része mindenesetre emelkedő, nagy konjunktúra idején tekintélyes bevételt jelent és nem jelent közgazdasági veszélyt sem. Meg kell gondolnunk azonban, hogy egy esetleg beköszöntő dekonjunktúra esetén a fogyasztási adó teljes kimunkálása nem fog-e társadalmi kellemetlenségekre vezetni. Itt elhangzott adórendszerünk felépítésének kritikája. A pénzügyminiszter úr van a leginkább tudatában annak, de mi magunk pártunk keretén belül szintén tudjuk, hogy nem ideális az az alap, amelyre adórendszerünk felépült. Csakhogy sem a jelenlegi pénzügyminiszter úr, sem elődje, sem az előtte lévő pénzügyminiszter alapozta meg adórendszerünk mai formáját, visszanyúlik az a háború előtti liberális gazdasági rendszer idejébe és befejezést nyert a világháború utáni 1920—33. évek közti időben, amikor a költségvetés tételeinek kimunkálása rendesen abból az alapból indult ki, hogy ott fogták meg az adózót, ahol a legkönnyebb volt megfogni. Rendelkezésre álltak a telekkönyvek a földadó és a házadó kimunkálása céljából és rendelkezésre álltak a bérkereseti jegyzékek a szolgálati viszonyban állók adójának megállapítására. Ha azonban nézzük a költségvetés többi tételeit más foglalkozások és más vagyonok szempontjából, akkor látjuk, hogy tényleg vannak anomáliák, amelyekkel azonban mi is tisztában vagyunk. A pénzügyminiszter úr már expozéjában is bejelentette, hogy feldolgozás alatt áll egy új, igazságosabb adórendszer, a mai nemzetközi helyzetben azonban nem vállalhatta a felelősséget azért, hogy új adórendszerrel, vagy az adórendszer megigazításával állhasson a nemzet elé, mert hiszen nem láthatja előre, hogy abban a háborús pszichózisban, amelyben ma egész Európa él, milyen közgazdasági kihatással lenne egy új^ adórendszerre való áttérés. Nem tehetett tehát mást, beleilleszkedett a meglévő keretekbe és azt a lehetőségek szerint a nemzet reális érdekeinek szem előtt tartásával megfelelően kidolgozta. Ha nézem az adók eloszlását különböző foglalkozási ágak szerint, akkor az egyenesadóknál a következőkre kell felhívnom az igen t. Ház figyelmét. Az egyenesadó-alapja a vagyonbevallás. Az 1937. évi statisztika áll rendelkezésemre. 1937-ben a földbirtok 3 milliárd pengővel van felvéve, a házbirtok 3'2 milliárddal, az ingótőke, a pénztőke 0'5 milliárddal. Köztudomás azonban, hogy a betét alakjában a pénzintézetekben és a részvényekben elhelyezett tőke körülbelül 3*5 milliárd pengő Magyarországon. Ha-most ennek a tőkének az egyenesadóban való részesedését nézem, akkor a következő helyzet alakul ki. Az 1937. évi statisztikai adatok szerint az egyenesadók kereken 294 millió pengőt tettek ki, ebben a földbirtok 20%-kal részesedett, a házbirtok 37*1%-kai, a kisipar 5%-kal,'a kereskedelem 5'5%-kal, a szolgálati viszonyban állók, tehát az alkalmazottak, tisztviselők és munkások 18'8%-kal és a tőke 1, azaz egy százalékkal. Az állami egyenesadók egyes fázisaiban a százalékos arány a következőképpen alakul. Vegyük például a kereseti adót, amely abban az évben 22'3 millió pengőt tett ki. Ebben az összlakosság 5'7%-a vesz részt, ami meglehetősen bizonyítja népességünk szegénységét. Ebben a kereseti adóban az ipar részesül 43%-kai, a kereskedelem 34%-kal, a szolgálati viszonyban lévők, tehát alkalmazottak, tisztviselők és munkások 10.3%-kal, az ingó pénztőke nem szerepel benne. A jövedelemadónak abban az évben 43 millió pengőt kitevő összegében a földbirtok 18'4%-kal vett részt, a házbirtok 22*3%-kai, az ipar, kereskedelem és földhaszonbérlet 291%-kai, a szolgálati viszonyban lévők 26"7%-kal, — ami viszonylag elég magas — a pénztőke pedig 1'6%-kal. A vagyonadó egyévi összege aránylag elég kicsiny, mert csak 16 millió pengőt tett ki. Ebben a földbirtok 343%-kal, a házbirtok 436%-kal, a pénztőke pedig 6"7%-kal szerepel. Visszatérve az egyenesadókra, mint a költségvetés legnagyobb tételét jelentő összegre, azt látom, hogy a földbirtok és a házbirtok együttes 57%-ával szemben például a kereskedelem ebben csak 5'6%-kal részesül. Ha elemezem, mi az oka annak, hogy a kereskedelm ilyen alacsony százalékkal vesz részt az állam teherviselésében, akkor fel kell hívnom pénzügyminiszter úr figyelmét arra, hogy a kereskedelmi statisztikát nézve, a következő megállapításokhoz jutunk. A kereskedelmi törvény tág határok között előírja ugyan a könyvvezetést, de nem teszi azt kötelezővé és nem köti szankciókhoz. A kereskedelemmel foglalkozó egyének közül könyvvezetést azok tartoznak bemutatni, akik a törvényszéknél mint bejegyzett cégek szerepelnek. A statisztika szerint a kereskedelemmel foglalkozó lakosságnak mindössze 20%-a vezet rendes könyvet, 30%-a csak immel-ámmal, tessék-lássék könyvvezetést csinál, ezek egyrésze még tűrhetően, közepesen, a többiek azonban gyengén, 50%-a pedig egyáltalán semmiféle könyvvezetést nem csinál. Elérkezett az ideje annak, hogy a pénzügyminiszter úr a kereskedelemügyi miniszter úrral egyetértve tegye kötelezővé a kereskedelem minden ágazatában a könyvvezetésnek szankcióhoz kötés mellett való bevezetését, mert valószínűnek tartom, hogy ezzel a pénzügyminiszter úr jelentékeny adótöbbletet fog tudni kimutatni, tekintettel arra, hogy az adóhatóságok előtti bemutatás kötelezettségével járó könyvvezetésnél meglesz a módjuk az adóhivataloknak arra, hogy megállapítsák annak az egyénnek valódi jövedelmét a bevallott jövedelemmel szemben. Amikor ezt a kérdést tárgyaltuk, kifogásokat hallottam; azt mondották, különféleképpen lehet könyvet vezetni. Megengedem, de becsületes kereskedő csak egyféle könyvet fog vezetni és ez becsületes könyv lesz. Ezzel a kijelentéssel távolról sem akartam támadni a kereskedelmet, ellenkezőleg, azt mondom, hogy a becsületes kereskedő úgy is vezet könyvet és úgyis tisztességesen bevallja az adóját. Aki pedig ezen a téren ki akar bújni az adókivetés alól, az megérdemli, hogy az államhatalom a maga szankciójával megkeresse és