Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

4:04 Az országgyűlés képviselőházának 57. szintén revíziót kellene végezni. Ezek között a földhaszonbérlők között vannak régiek, akiknél apáról fiúra száll át a bérlet. Akik rögzített adójukat nem mondották fel, azoknál még ma is 20—25 aranypengő között mozog a haszonkulcs. Akik viszont felmondották és újból kértek rögzítést, azoknál a haszonkulcs már leszállt egészen 14—16 arany pengőig, sőt a nagybérlőknél még lejjebb szállt. Vigyáznunk kellene itt, hogy a kereseti adót a régieknél szintén mérsékeljük. A legigazságosabb volna ezt a haszonkulcsot 10 aranypengő körül rögzíteni. Malasits képviselő úr említette az, általános keresed adó kivetéséi. Tény, hogy ez súlyos teuer, de különösen a különadó nehezedik súlyos teherként a munkásságra és látom, hogy inkább emelkedik ez az adó, nemhogy csökkent volna. Pedig ennek csökkentése tényleg kívánatos dolog volna. A kereseti adó kérdésénél szeretnék hozzászólni egy másik dologhoz, amiről az igen t. miniszter úr is említést tett, hogy tudniillik a kisiparosoknál a tételes adóztatásra kíván visszatérni úgy, ahogy régebben volt. Ez nagyon helyes és szociális gondolkozásra vall, hiszen ezeknek a szegény iparosoknak egyetlen bűnük éppen az volt, hogy még éltek. Hiába jött az illető és hiába mondotta, hogy kérem, az én keresetem csak 150 vagy 200 pengő, azt mondták neki, kérem, maga éí, magának 500 pengőt kellett keresnie. Szó sincs róla, nem halt éhen, van egy kis kertecskéje, azt hiszem, más munkát is végzett, de nem az iparából élt meg. Ezért nagyon helyes, ha például a városokban azok a kisiparosok, akik segéd nélkül dolgoz-, nak, falun pedig azok az iparosok is, akik segéddel dolgoznak, ilyen tételes adóztatásban részesülnek. Ez nagy megnyugvást fog kelteni, mert sokkal nyugodtabban fizetik az adót, ha tudják, hogy nem fogják őket állandóan vexálni érte. (Müller Antal: Az öreg iparosok!) Az öreg iparosokat illetően a miniszter úr beígérte, hogy a fél adójukat elengedi. Mélyen t. miniszter úr, ha valaki egyszer 65 éves iparos, akkor már neon kap új munkát, mert eljárt felette az idő, ê hozzá már csak javítás kerül. Ills ez az öregiparos nem esik az aggkori biztosítás alá sem, az a kis javítási munka tehát, amelyet kap, így tulajdonképpen csak létfenntartását biztosítja. Nagyon kérném, hogy amennyiben az ilyen iparos munkás nélkül, tehát csak saját maga dolgozik, kereseti adóját engedjék el, ami különben sem nagy tétel. Természetes, hogy ha munkással dolgozik, akkor fizessen kereseti adót, de amennyiben csak maga dolgozik, — hiszen egy 65 éves iparoshoz, már nem visznek új munkát, csak javítani valót, az pedig nem tesz ki nagy összeget — engedtessék el a kereseti adója s az a nemes gesztus, amellyel az) állam viseltetik az öreg iparosokkal szemben, — méltóztassék elhinni — nem fogja eltéveszteni hatását; hisz az az öreg iparos az aggkori biztosításba nem esik bele, de mégis csak meg kell élnie és ne legyen a társadalom terhére. Látom, hogy egyik-másik vidéken a közigazgatás már így is fogja fel a dolgot, de kérem, hogy legyen általános rendelkezés az, hogy ezek kivétessenek a kereseti adó fizetése alól. A jövedelmiadó terén is örvendetes jelenség, hogy át akarják építeni, s ezáltal a terheket igazságosan és méltányosan elosztani. Nagyon helyes, ha a létminimumot ki kell vonni majd a jövedelemből, s az nem esik adóztatás alá és épúgy igazságosnak tartom azt is, hogy a nem fundált szabad jövedelmek* fokozatosan ülése 1939 november 24-én, pénteken. megadóztassanak, azok, amelyek a beruházási hozzájárulásban nem vettek részt; mert hiszen különösen falun, ahol számon szokták tartani, hogy ki vett részt a beruházási hozzájárulásban és tudják, hogy kik nem adóztatnak meg, ez nagyon rossz vért szül. Látunk egyes községeket, amelyek egyáltalában, nem vettek ebben részt. Tudom, hogy ennék a vagyon az. alapja, de mégis alapot kell keresni arra, hogy arányosan vegyék ki részüket az érdekeltek a közös teherviselésből. Nagyon helyes az is, hogy a miniszter úrtöbb skálát kíván felállítani, amelyek szerint a jövedelmet megfogja és a teherviselésben való részvételre kényszeríti, éppígy helyes az. is, hogy a legalacsonyabb tétel a sokgyermekeseké lesz, míg a legmagasabb a gyermekteleneké. Soha okosabb és igazságosabb gondolattal nem léphetett volna a miniszter úr a Ház elé. Csak arra kérem, hogy ezt az egész vonalon érvényesítse. Ne nézzük itt azt, hogy az. illető kis ember vagy nagy ember, mindenkit egyformán kell ebben a kedvezményben részesíteni, mert hiszen a legnagyobb adófizető a sokgyermekes családapa. (Ügy van! Ügy van!) Ezt nekünk méltányolnunk kell, még pedig nemcsak itt a jövedelemadónál, hanem mint ahogyan a miniszter úr meg is ígérte, érvényesülni kell ennek majd a föld-, a ház- és a kereseti adónál is. Alig marad ember a sokgyermekes családapák között, aki egyik-másik irányban meg ne érezné, hogy a kormány méltánylást gyakorol azokkal az áldozatokkal szemben, (Müller Antal: Nagyon helyes!) amelyeket meg kell hozniok azért, hogy gyermeiket tisztességes, becsületes emberekké neveljék fel. Legyen szabad itt még azt is megemlítenem, hogy a jövedelem- és vagyonadó kivetésénél vétessék figyelembe a 30 holdon aluli kisbirtokosok helyzete. Én ezeknek a 30 holdon aluli kisbirtokosoknak úgy a vágyjon-, mint a jövedelemadóját elengedném, még pedigazért, mert a vagyon- és a jövedelemadó kivetésénél az eljárás az, hogy a kataszteri tisztajövedelmet megszorozzák. így áll elő az a helyzet, hogy ezek a kisbirtokosok jövedelem- és vagyonadó alá esnék akkor is, ha földjük forgalmi értéke, sőt jövedelme sem érné el azt az: alapot, amely után az adót ki kell vetni. Méltánylást kérek tehát ezekkel a kisbirtokosokkal szemben. Hiszen ezek az emberek földadót és házadót fizetnek és ezeknek járulékos adóit s így éppen elég nagy adótételekkel sújtatnak, miértis a jövedelem- és vagyonadónak elengedése — amely adókat mint mondottam, csak a kataszteri tisztajövedelem nagysága miatt kell fizetniök — igen nagy megkönnyebbülés volna számukra. Az egészséges kiegyenlítődés felé vezet a társulati adó reformja is, amelyet a miniszter úr bejelentett s amelyhez általában nagy reményeket fűznek. Nem százmilliókról van itt szó, (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Az métg nincs előirányozva!) úgyhogy örömmel kell üdvözölni ezt a lépést, mert végre ezt a tőkét meg kell fogni. T. Ház! Itt vannak a családi részvénytársaságok, amelyek minden lehetőt elkövetnek arra, hogy kijátsszák az adóztató hatóságokat, Hosszú évek óta gombamódra szaporodtak ezek a részvénytársaságok, különösen a családi részvénytársaságok, amelyek értettek ahhoz, hogy minden közerkölccsel szembeszállva, hogyan kell kétféle mérleggel dolgozni, eggyel az adóhatóságok számára, egy-