Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-57
Az országgyűlés képviselőházának 57. ülése 1939 november 24-én, pénteken. 395 fenntartására, és ott önmagukkal ütköznek öszsze a községek, mert hiszen saját gazdatársadalmuktól kénytelenek elvenni ezt a tételt, minthogy ezeket az összegeket saját közületük fenntartására kell fordítaniuk. Ez rendkívül ügyes fogás, a bortermés helyzetét és a borértékesítést azonban megnehezíti, és ezért nemcsak mint fogyasztási adót tekintem ezt az adót antiszociálisnak, hanem visszahatásában a termelés szempontjából és a szőlősgazdatársadalom szempontjából is rendkívül sérelmesnek tartom. A másik kérdés, amelyet a pénzügyi kormányzat 'bírálata során itt fel kell említenem, az, hogy a szesztermelés kérdését nem a széles néprétegek érdekei szerint intézik. Egy hónappal korábban interpellációhan fordultam a pénzügyminiszter úrhoz ebben a kérdésben, és elmondtam, hogy akkor, amikor óriási gyümölcstermés volt ebben az évben, semmiféle organizációt nem teremtettek arra, hogy ezt az óriási értéket valóban megmentsék. (Matolcsy Tamás: Ki kellett önteni a cefrét!) és 30 filléres lekvárárral, ami — kiszámítottam — 1—1.5 fillérei termelői árat eredményezett a szilvánál, kívánták megmenteni a termést. Nem sikerült, az Összeszedett cefrét pedig ki kellett önteni, mert nem idejében érkezett meg a pénzügyi kormányzat intézkedése, amelynek alapján ezeket a nyersanyagokat felhasználhatták volna. Itt legalábbis 8—10 millió pengő kár érte a kis szőlősgazdatársadalmát, (Ügy van! half elől!) azokat, akiknek ebből a tételből legalább az adóra futotta volna, vagy talán ruházkodásukat tudták volna rendbehozni. (Zaj jobbfelől.) Lehet, hogy ezt kellemetlen hallgatni, (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem!) de ez súlyos kára a magyar gazdatársadalomnak. (Tóth János: Súlyos kár és kellemetlen a kisembereknek! (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: De nem így van! Nyugodtan haligatom! Mi is tudjuk, hogyan van! — Zaj. — Elnök csenget.) Nem így van 1 ? Tessék a pénzügyminiszter úrnak kijönni és bemutatjuk neki, hogy mi a helyzet az egész nyersanyagkérdésben. En magam láttam, hogy a fán maradt a szilva Zala megyében, (gr. Festetics Domonkos: De mikor volt ilyen termés azelőtt? — br. Vay Miklós:: A férges szilva jobb, hogy ott maradt!) Elnök: Csendet kérek. Matolcsy Mátyás: Ha nem magam láttam volna, nem mondanám, hogy a cefrét kiöntötték. Nem lehet tehát azt állítani, hogy ez nem így van! Tessék csak végignézni azokat a panaszokat, amelyek az ország minden részéről megnyilatkoztak! És erre azt mondják, hogy ez nem így van! Mindezt sajnálattal kell megállapítanom. Sajnos, az idő rövidsége miatt nem tudom tovább fejtegetni ezt a kérdést. Azzal fejezem be, hogy a választások alatt a kormányzat részéről adóreformot ígértek, mi azonban nem látjuk az adóreformot és a pénzügyminiszter úr expozéjában is vajmi keveset hallottunk az adóreformról. (Matolesy Tamás: Emelték az adót, az reform!) Hallottunk a pénzügyminiszter úr expozéjáhan a társulati adó kérdéséről, de olyan szerves, átfogó adóreformról, amely évről-évre mindig az állami bevételek egy-egy szegmentumát rendezné, egy szót sem hallottunk, (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem olvasta el! Vaary nem hallotta!) hanem ilyen antiszociális adórendszert teremtettek és biztosítanak a költségvetésben. Éppen ezért legteljesebb bizalmatlanságom miatt a költségvetést nem tudom elfogadni. (Helyeslés és taps balfelöl. — Zaj. — (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ezt köszönöm! Nagyon örültem! Nem olvasta el a beszédemet!) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Boezonádi Szabó Imre jegyző: Salkovszky Jenő! Salkovszky Jenő: T. Ház! Egyetértek Matolcsy Mátyás előttem szólott képviselőtársammal abban, hogy az adórendszernek a szociális szempontokat is figyelembe kell vennie, megállapításait azonban túlzottaknak és sok tekintetben egyoldalúaknak tartom, amint erre felszólalásom során még vissza fogok térni. Mi, az elszakított területekről hazakerült képviselők, szeretettel és örömmel foglakoztunk hazánk költségvetésével, mert hiszen az elmúlt húsz év alatt idegen országban az ottani közjogi testületekben vizsgálván a költségvetéseket, mindig csak azt tapasztalhattuk, hogy a oseh-szlovák költségvetés mennyire egyoldalú, a kisebbségektől, a magyar és a többi kisebbségtől nyert bevételeit egyoldalúan mennyire az uralkodó nemzet céljaira fordítja. (Ügy van! Úgy van! a balközépen.) Magas volt például éppen a borfogyasztási adó, amelyet az, itteni borfogyasztási adóval nem tudunk egybevetni. (Matolcsy Mátyás: De mi nem Cseh-Szlovákiában vagyunk. — Matolcsy Tamás: De ugyanúgy bánnak velünk!) Elnök: Kérem Matolcsy Tamás képviselő urat, ne tessék kczbeszólásaival zavarni a szónokot. Salkovszky Jenő: De örömmel látjuk a magyar költségvetést azért is, mert hiszen az elszakított területeken mi az eltelt húsz esztendő alatt is állandóan figyeltük a magyar közéletet, szívünkkel állandóan ide voltunk kötve és láttuk azt a nehéz munkát, amely a Trianon utáni Magyarországnak éppen pénzügyi téren feladatul jutott, amikor a darabokra tördelt és minden bevételi forrástól, nyersanyagoktól megfosztott országnak az infláció leguehezebb idejében kellett az állami költségvetésről, az állami bevételekről és az állami kiadások fedezéséről gondoskodnia. Mi figyelemmel kísértük ezt a nehéz munkát és évről-évre örömmel tapasztaltuk, hogy a magyar állam költségvetése mindig erőteljesebb, mindig konszolidáltabb lett, legyőzte ezeket a nagy nehézségeket, amelyeket az infláció és Trianon okozott és a világkrízissel is meg tudott birkózni. Azt láttuk, hogy az utóbbi évtized költségvetései már a konszolidált, reális, valódi költségvetések képét mutatják, amelyek alkalmasak arra, hogy — természetesen az, adott körülményeken és lehetőségeken belül —• gondoskodianak az ország lakosságának szükségleteiről. Mi ezt örömmel állapítjuk t meg és szeretettel foglalkozunk a költségvetéssel, de engedtessék meg, hogy mi is elmondjuk észrevételeinket, tapasztala t.ai nkat és jóindulatú, kon-uruttíV kritikánkat ezzel a költségvetéssel szemben. Ami a költségvetés felépítését illeti, kétségtelenül meg kell állapítanunk, hogy ez a költségvetés túlnyomó^ részben a hozadéki adók rendszerére van felépítve, aminő adók például a házadó és a földadó és meg kell állapítanom azt is, hogy ezek a hozadéki adók meglehetősen nagyok, erősek. Különösen értem ezt a házadóra, amelynek 14—16. egyes helyeken 17%-os kulcsa igen magas és igen erős. Itt látom én bizonyos mértékig, hogy az adórendszer nem elég szociális, mert például ezzel szemhen a
