Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

396 Az országgyűlés képviselőházának 57. jövedelemadó nincsen kellőképpen felépítve és a jövedelemadóra alkalmas adózók nincsenek kellőképpen megadóztatva. Néhány számadat meggyőz erről, igen t. Ház. A jövedelemadónak egész bevételei — egy élvre számítva, nem másfélévre — 57 millió pengőt tesz ki, ezzel szemben egyetlen hozadéki adó, a házadó, egy évi bevétele 79 millió pengő. Kétségtelen, hogy ez nem helyes és nem szociális felfogás. A tegnapi nap folyamán Bálás Károly igen t, képviselőtársam foglalkozott ezzel a kérdéssel és felállította a pénzügyi és szociálpolitikai szempontokat az adózásban. Azt mondotta, hogy az adókivetésnél csak a pénzügyi szempont lehet irányadó, a szociálpolitikai szempontot az adókivetésnél figyelembevenni nem lehet. Én ezt a megállapítást nem tartom helyesnek, túlságosan egyoldalúnak, hogy úgy mondjam, liberális felfogásnak tartom. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem is így mondta! Csak az újságban van így!) De még ha az ő szempontját venném is figyelembe, akkor is ez tulajdonképpen csak játék a szavakíkal, mert végeredményben egy adózó teljesítőképességét csak addig lehet igénybevenni, amíg teljesíteni tud. Ha én tisztán és egyoldalúan a financiális szempontot, illetve azt veszem figyelembe, hogy mennyit tud az illető fizetni, akkor is arra kell konkludálnom, hogy bizonyos jövedelmet meg kell hagynom az adózónak, hogy abból elsőrendű életszükségleteit fedezni tudja, hogy abból esetleg valami luxusra is jusson, mert hiszen a luxust például még jobban megnyomja az adó-, illetve a pénzügyi hatóság. Ellenben ha tisztán egyoldalúan, a legkisebb ellenállás irányában, azoktól vesszük el, akik a legkevésbbé tudnak védekezni, ezzel nemcsak a szociális szempontot, hanem a pénzügyi szempontot is figyelmen kívül hagytuk, mert hiszen ezzel tönkretesszük, vaey teljesen fogyasztóképtelenné teszszük az. adóalanyokat. Azt is mondotta igen t. képviselőtársam, hogy ezeket az adókat át lehet hárítani. Értette ezt főképpen a fogyasztási adókra. Éppen a munkás- és a kisgazdaosztály az, amelyet ezek az adók a legjobban sújtanak és különösen a munkásosztály, amely nem tudja a munkabérek emelését keresztülvinni és nem tud ez ellen védekezni. A jövedelemadó tehát egy olyan adónem, amelyet' én kiépítendőnek és fokozaiidónak tartok, már csak azért is, mert hiszen ha a másik oldalról nézzük a statisztikát, akkor látjuk, hogy jövedelemadót a lakosság 2'32%-a fizet, ezzeL szemben házadót 12%, földadót 22%. tehát igen csekély, talán mindössze 200.000 azoknak a száma az ország 10 milliós lakosságából, akik jövedelemadót fizetnek. Nem látom eléggé megadóztatva a bankokat, a karteleket és egyéb kereskedelmi társaságokat, mert hiszen a társulati adó bevétel mindössze 24 millióra van preliminálva. ez nedig nem megfelelő összeg, (Reményi-Sehneller Lajos pénzügyminiszter; Azért hozunk új törvényt!) hiszen egyedül a rokkantellátási adó bevétele, amelyet a legszegényebb népréteg fizet, 20 milliót tesz ki. A jövedelemadó kiépítése mellett^ a vagyonadó megszüntetését tartanám célravezetőnek, mert hiszen ez az adónem a háborús időkből való csökevény és éppen a sokat hangoztatott magántulajdon elvével van ellentétben. Konjunkturális időkben is, de főleg rendkívüli viszonyok között előfordulhat, hogy vannak adótárgyak, amelyek nem hoznak ülése 1939 november 2U-én, pénteken, jövedelmet és így ez az adó nem a jövedelemből kerül ki, hanem a vagyon állagából. Az egyszeri vagyonleadásokat, mint például a mostani egyszeri beruházási hozzájárulást, helyesnek és .célszerűnek tartom, de hozzászoktatni a közönséget, hogy vagyonadót fizessen, az adómorál rovására menő dolog volna. Ezt az adónemet, amelyet csak; a háború alatt hoztak be és a hozadéka sem túlnagy, hiszen 19 milliót tesz ki, törlendőnek tartom. Súlyos még az egyenesadózás terén a kisembereket igen érintő úgynevezett közmunkaváltság is. A közmunka váltság régi, majdnem azt mondhatnám, feudális korból maradt intézmény, és például a mi vidékünkön konkrét esetekben igen nagy tételeket tesz ki. Például egy egyszerű egyszoba-konyhás házzal bíró, de semmi földdel nem bíró napszámosember, aki az úton dolgozik, 10 pengő 28 fillért fizet közmunkaváltság címén. Ez így ideállítva nem jelent nagy tételt, de. egy egyszerű szegényember szempontjából 10 pengő közmunkaváltság igen jelentős tétel. Az adókezelés szempontjából olcsóbbnak és célravezetőbbnek tartanám azt, ha az adókat teljesen az adóhivataloki kezelnék és ezek vennék kezükbe az adók behajtását is. A mai reiidszer mellett, amikor a jegyzők kezelik az adókat, sokkal több személyzet is vétetik ezzel igénybe, mert minden körjegyzőségben legalább egy úgynevezett adóügyi jegyző vagy helyettes, segédjegyző kizárólag a.z adók kezelésével foglalkozik. Ha ellenben az adók kezelését az adóhivatalokra bíznánk, ezáltal a személyzet létszáma legalább a felére szállna le. Másrészt pedig a jegyző, aki egyébként is napszámosa és mindenese minden közigazgatásnak, éppen az adóbehajtások révén odiózus személlyé válik. Hogyan legyen a jegyző a községi élet irányítója, hogyan legyen szociális, gazdasági és egyéb kérdésekben sok tekintetben, hogy úgy mondjam, apja, — bár ezt nem tartom egészen helyesnek — de mindenesetre irányítója a községének, ha a következő pillanatban már kegyetlen exekutora és képviselője az állami életnek. Sokkal helyesebb a behajtást az adóhivatalokra bízni, ahol 2—3 végrehajtó az egész járás területén sokkal könnyebben és kevesebb költséggel tudja az adóbehajtást elvégezni. Az adófizetés módja tekintetében felhívom a pénzügyminiszter úr figyelmét a csekk-rendszerre, az adónak csekken való befizetésére, ami a Felvidéken igen jól bevált. A legegyszerűbb emberek is hozzászoktak ahhoz, hogy az adót csekken befizették, a csekklspot megőrizték, adókönyvet kaptak róla és mindenki tisztában volt az adójával. (Mozgás a középen.) Méltóztassék megengedni, hogy a Felvidék szempontjából is néhány kifogást, illetőleg kérelmet terjesszek elő. Nehezen történt meg és nehézségeket okozott a Felvidéken a magyar adórendszernek máról-holnapra való bevezetése. Annyi tételes jogszabály zúdult egyszerre a Felvidék népére, hogy nem lehetett áttekinteni és tényleg nem is az a helyzet, hogy az alatt a rövid idő alatt a felvidéki lakosság teljesen ki tudta volna magát ebben ismerni és adott esetben teljesen biztosan tudná megállapítani a vonatkozó jogi tételeket. Nemcsak az adórendszer, hanem a közigazgatási és a magánjog minden területén igen rövid volt az átmenet. Ez azután az egyik oka annak, hogy az adózással a mi népünk nincs tisztában, nem lát tisztán