Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-57

394 Az országgyűlés képviselőházának 57. illése 1939 november 24-én, pénteken. menyi»

Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem ez volt az oka! — Tóth János: Egy részét lefogják százalékban!) Ez volt az oka annak (Reményi-Schneller Lajos: Nem!), hogy a cukorrépatermelés visszafejlődött és a gazdatársadalom jórésze az idén már nem vetette be földjének jórészét cukorrépával. T. Ház! Én a termelő oldaláról ismerem a kérdést (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Én is!) és nem tudok mást hangsúlyozni, mint azt, hogy éppen gondoskodni kellett volna arról, hogy a cukorfogyasztás emelkedésének megfelelően fedezetet teremtsünk a nagyobb termelés biztosítására, mert ennek számtalan szociális oldala van, hiszen ez a legintenzívebb munkájú termelési ág. A pénzügyminiszter úr elődjeivel számtalan vitánk volt, hogy a cukoradó, illetőleg a cukorár leszállításával a fogyasztásban emelkedés fog, bekövetkezni. Soha el nem. hitték. Amikor azonban a Felvidék visszatérése rákényszerítette á kormányt erre — mert, azt hiszem, ez kényszerítene rá (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter : Nem!), mert nem. lehetett fenntartani ezeket az árakat —• és amikor 18 százalékkal szállott le a cukor ára, 1.28 pengőről egy pengő egynéhány fillérre, akkor ez év során a cukorfogyasztási fejadag 10.6 kilogrammról 13.4 kilogrammra emelkedett, ami elsősorban ennek az áresésnek a következménye. Belejátszik még néhány más tényező is, azonban ne tessék azt hinni, hogy nem ez lett volna ebben a legfontosabb tényező; hiszen kivizsgáltuk: az egyhónapi gyümölcsbefőzés a nagy gyümölcstermés mellett sem fogja azt a 1,3 millió mázsás eredményt kihozni (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Az nem!), hanem legfeljebb csak 50.000 mázsás többletet idézhet elő. Ismétlem, ez nem tudja ezt az eredményt kihozni. (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: Az nem!) Az sem- egyedüli tényező, hogy az ipari munkabérek és tisztviselői fizetések en bloc 11 százalékos emelkedést mutattak. Ez is tényező, de a lényeg — ezt ne tagadják — végül is csak az alacsonyabb cukorár, mert hiszen van még. egy olyan közgazdasági törvény érvényben, hogy alacsonyabb ár mellett többet vásárolnak. Ennek hatása y olt az, ami miatt a cukorfogyasztás is emelkedett. De én nem erről akartam beszélni, — ez csak^ kitérés volt a pénzügyminiszter úr egy megjegyzésére — hanem arról, hogy itt olyan tételt állítottak be,, amelynek a valószínűsége nincs meg. Egy másik ilyen kérdés a szeszadó kérdése. (Matolcsy Tamás: Annál nagyobb disznóság nincs!) Ama körülmény folytán, hogy a szeszegyedáruságot létesítették, a szeszadó helyett árkülönbözet állott elő és ez az elmúlt kampányban közel 40 millió pengőt tett ki. Ez az óriási tétel áll egy évre a kormányzatnak, illetve az államnak rendelkezésére a szeszadó 20 milliós tétele helyett. Ha azonban ezt a telelt most ugyanannyival vagy nagyobb tétellel állítják be, ez az én megítélésem szerint teljes mértékben ugyanolyan termeléstechnikai okok miatt, mint amilyenről a cukornál beszéltem, téves lesz. Tudniillik nem hiszem el azt, hogy a jelenlegi helyzetben a szesztermelés azt a színvonalat eléri, mint a tavalyi évben, ha csak nem tesszük fel azt a rendkívüli esetet, hogy egy iijabb mozgósítás, vagy háború lenne, mert az ősz folyamán éppen a motorszeszuek sóriási mértékben kiugró fogyasztása idézte elő a szesztermelésnek és a szeszfogyasztásna'k ezt az erőteljes emelkedését. Nem tudom, mi észrevétel lehet erre; ezek mind tények. Abban az esetben azonban, ha ezek a rendkívüli állapotok nem következnek be és nem ismétlődnek meg, akkor ez a szeszmennyiség nem termelődik ki. De kérdezem, hogy közgazdasági szempontból lehetséges lesz-e megfelelő mennyiségű szesz termelése ilyen magas nyersanyagárak mellett, mint amilyenek az idén vannak? Mert hiszen a mostani magas tengeri- és burgonyaárak miatt egészen más viszonyok között lesztermelhető a szesz, mint egy évvel ezelőtt. Nyilvánvaló, hogy a szeszmonopólium azt csinálj amit akar, az eladási árnál, de itt is fog érvényesülni az ja törvényszerűség, hogyha túlmagasan adja a szeszt, — mert hiszen neki is nagy összeget kell kifizetnie a mezőgazdasági szeszüzemeknek — akkor a fogyasztásnak vissza kell esnie. Ezzel tehát nem lehet a végletekig menni és ezekben látom én a költségvetési tételek optimista beállítását, amik bizony könnyen 40—50 millió pengőt tesznek ki és így .a deficitet nem 130 millióra, hanem ennél jóval nagyobb összegre lehet becsülni. Amellett ez ;a két fogyasztási _ adó — megítélésünk szerint, ahogyan ki is fejtettem — a termelés szempontjából is káros és veszélyes. Ehhez csatlakozik még egy szintén antiszociális adó, amely a termelés zsugorításához vezet és amely a termelő társadalomra sérelmes, annak súlyos veszteséget idéz elő. Ez pedig a borfogyasztási adó. (Matolcsy Tamás: Az is nagy disznóság! — Baky László: Antiszociális!) Hiszen egyenesen lehetetlen az, hogy Magyarországon a borfogyasztási adó a bor termelői árának — ez megint csupa tényállás, tessék, itt van, beigazolhatom — 40%-áról felemelkedett 250'%-áig is, például abban az évben, amikor 19 fillér volt a borfogyasztási adó és 7—8 fillér volt a must ára. (Ronkay Ferenc: De most 6 fillér!) Jelenleg az arány az, hogy 9.5 fillér a borfogyasztási adó a fogyasztótömegek számára, ugyanakkor, amikor a must ára 17—18 fillér. _ Sajnos, én magam is résztvettem ebben a veszteségben, és igenis állítom, mint abogy a cufcorkérdésben állítottuk tudomláínyos meggyőződésünkkel, hogy a borfogyasztási adó a magyar bor értékesítésének egyik legfontosabb akadálya, mert miatta nem tud olyan mértékben szétömleni a bor a fogyasztó társadalom közé, mint ahogy ennek meg kellene lennie. Nem tudom, t. pénzügyminiszter úr, ismerik-e ezt a kérdést eléggé, azonban erre az eredményre kell jutnunk, akár az olasz, akár a francia példákat vizsgáljuk meg. Azt látom például olasz viszonylatban — a római nemzetközi agrárintézettől kapott adatok és leve; lek alapján állítom, teháit annak kimutatásai szerint — hogy addig, míg Magyarországon a kisfogyasztói borárnak a termelő csak egyharmadát kapja meg, addig Olaszországban most a kisfogyasztói ár kétharmada jut a kistermelőnek, a gazdatársadaliomnak. Ebben az aránytalanságban igen nagy szerepe van a nálunk meglevő 9—10 filléres borfogyasztási adónak is. Eranciaorszlálgban ez a helyzet még sokkalta kedvezőbb, mint Olaszországban. Ez azért van, mert a borkérdés nehézségeit és az egész magyar szőlősgazdatársadalom igen súlyos helyzetét még ezzel a speciális teherrel tetézik. Nagyon ügyesen, — ezt be, keli ismernem a pénzügyi kormányzattal szemben — rendkívül ügyesen, (Matocsy Tamás: Ebhez értenek!) mert ezt a bevételt visszautalják a községek