Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-57
392 Az országgyűlés képviselőházának 57. miatt, hanem amiatt is, hogy Anglia a nyersanyaggazdálkodásban és a világ nyersanyagellátásában olyan korlátozásokat alkalmaz, amelyek például még Magyarországot is, amely ninos benne szigorúan a gazdasági háborúban, érintik, egyrészt a miatt a bizalmatlanság miatt, hogy nekünk nyersanyagot azért sem kívánnak adni, nehogy esetleg továbbítsuk az ellenfélneik, másrészt egyszerűen devizáris okok miatt ezeknek beszerzései majd^nem lehetetlen. Egyrészt a nyersanyagpiacon végbement áremelkedés, másrészt a nyersanyaghiány következtében előálló árucikkek hiánya miatt belföldön is áremelkedésnek kell lejátszódnia és ez az áremelkedés, megítélésem szerint* az egész pénzügyi politikára kihat, mert magasabb árszínvonal mellett nyilvánvalóan jóval nagyobb pénzforgalom áll elő és ezt az inflációs hatást a pénzügyi kormányzatnak éberen figyelnie kell, mert minden nagyon elmélyülő inflációból épjpen a dolgozó társadalom életszínvonalának csökkenése következik be. Emellett azonban nemcsak az inflációs szempontok, hanem a magyar államháztartás rendkívül megnövekedett költségei is egyenesen előírják a fokozott és erősen emelkedő adózást és a kormányzat feladata nem is lehet más, mint ezeket a szükségleteket feltétlenül előteremteni egyrészt az államháztartás szükség; léteinek fedezése, másrészt az infláció elleni védekezés okából. Amikor azonban ehhez a kérdéshez elérkeztem, akkor a pénzügyi politikát is át kell vizsgálnunk ebből a szempontból és akkor arra a szomorú eredményre jutunk, hogy a pénzügyi kormányzat ezt 1 a feladatát megoldja ugyan, de ránk nézve nem mindegy, hogyan oldja meg, mert véleményem szerint az antiszociális adóforrások erőteljesebb megnyitásár val oldja meg, nem pedig a szociális irányú adóreformon keresztül. T; Ház! Legyen szabad ennek igazolására felhoznom azt a körülményt, hogy a költségvetés 1629 millió pengős másfél évre vonatkozó összegével széniben — az előző évre megállapított költségvetés másfélszeresét véve figyelembe összehasonlítás végett — 311'3 millió pengő az a töhblet, amelyre az államház;tartásnak szüksége van. Ha ezt a 311 millió pengőt másfél év helyett egy évre vonatkoztatom, akkor arra az egy pénzügyi évre 200 millió pengővel nagyobb összeget kell előteremteni az államháztartás szükségleteinek fedezésére, mint az előző évben. Ez a 200 millió pengős többlet onnan adódik, hogy az ország területe és népessége gyarapodott, tehát az állami élet szükségletei is növekedtek. Ebben nem is találunk semmi kifogásolni valót. Ha azonban megvizsgáljuk, hogyan teremti elő a pénzügyi kormányzat ezt a 200 millió pengőt, akkor látjuk, hogy helytelen politikát követett, mert ezt az emelkedést úgy éri el, hogy az egyenes adók 16%-kai, a forgalmi adók 21%-kai, az illetékek 14%-kai, a fogyasztási adók pedig 38%-kai emelkednek. Hangsúlyozom azonban, — nehogy félreértés legyen — ennek a 38%-nak megállapításánál az erősen kiugró szeszegyedárusági tételt figyelembe vettem, a számítást ilyen szempontból korrigáltam, mert különben jóval nagyobb százalékszám adódott volna. A további számítások során arra az eredményre jutunk, hogy a dohányjövedék 20%-kai, a só jövedék 18 % -kai emelke dett. T. Ház! Ha figyelembe vesszük azt, hogy ülése 1939 november 24.-én, pénteken. az ország lakossága, a Felvidék és Kárpátalja. visszatérésével 19%-kai nőtt meg, még ha lineáris emelkedést tételeznénk is fel az öszszes adóforrások terén, amit helytelenítek,, akkor is kifogásolnunk kell, hogy az egyenes adóknál csak 16%-os emelkedést látunk, tehát a vagyonok és főleg a jövedelmek kevésbhé vannak igénybeviéve, (ReményiSchneller Lajos pénzügyminiszter: A jövedelmi viszonyok fenn és lenn nem arányosak, ezt tudni kel}!) a fogyasztás oldalán pedig ugyanakkor á 19%-os népességgyarapodással szemben ennek éppen a dupláját, 38%-os fogyasztási adóemelkedést kontempláltak. Ez természetesen könnyű útÉn ezt teljes mértéikiben megértem: ha egy pénzügyi kormányzat nem akar adóreformot csinálni, ha nem akarja a szociális közteherrendezést megvalósítani, akkor a legegyszerűbb út ez, amelyet ebben a költségvetésben lefektetve látunk, hogy a legkisebb ellenállás felé szerzi meg a bevételeiket, a legkisebb ellenállás pedig magától értetődően a fogyasztónál mutatkozik, mert mindennap és minden alkalommal táplálkoznia és fogyasztania kell. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Sajnálom, hogy a képviselő úr nem olvasta el az expozémat!) Arra is rá fogok térni. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Akkor nem mondta volna ezt!) De én tudom, hogy miért mondom ezt. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Én is tudom!) Az a felfogásom, hogy a pénzügyi kormányzat és a pénzügyminiszter úr ezt a könnyebb utat választotta,, mert ha a másik utat választotta volna, az államélet szükségleteit nyilván az. adóreformon, egy végre szociális közteherviselésen keresztül az egyenes adók vonalán szerezte volna meg és tudta volna előteremteni. Ezt azonban egyáltalán nem látjuk s az állami bevételeknek ilymódon való előteremtése az, ami bennünket nagy mértékben aggaszt. Kérdezem a pénzügyminiszter urat: mi akadálya lett volna annak, hogy a 200 millió pengős többlet előteremtésénél a jövedelemadó előző évi 63 millió pengős tételét akár száz százalékkal is megterhelje, amely százszázalékos pótlékkal együtt — különösen a nagyobb jövedelmeknél — a jőve delemadó igen erős lehetőséget adott volna arra, hogy ezt a differenciát minden körülmények között előteremtsék 1 ? Pedig ilyen mértékű jövedelemiadóemelés egyáltalán nem ismeretlen a nyugati országokban sem, amikor egy rendkívüli helyzetet kell áthidalni vagy megoldani. Ez azaz ok tehát, amely miatt én a költségvetés felépítését és a jelenlegi közteherviselést teljesen antiszociálisnak tartom. Szerintem az ma is ugyanazon a vágányon halad, mint amelyen eddig évről-évre haladt. (Ronkay Ferenc: A nyugati államokan még nagyobbak a közvetett adók!) A másik kérdés, amelyről a költségvetéssel kapcsolatban beszélni akarok, az, hogy annak egyes tételei sem olyanok és nem oly szolidan vannak feltüntetve, hogy a valóságban is bekövetkezhetnének. Ezért tartom én a költségvetés bevételi oldalát túl optimistának. Labet, hogy a pénzügyminiszter úrnak más a véleménye, — természetesen kell is, hogy más legyen, mert hiszen neki ezt kell vallania — én azonban rá fogok mutatni azokra a tételekre, amelyek egyenesen tarthatatlanok. Hangsúlyoznom kell, hogy az egész költségvetés azon a gazdasági teljesítőképességen épül fel, amelyet a jelen pillanatban hochkon-
