Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-56
Az országgyűlés képviselőházának 56. i nem nézzük meg az adóstatisztikát. Pedig, ha a kontinens kétségtelenül leggazdagabb államaát» Franciaországot nézzük, akkor azt látjuk, hogy az összes adóbevételeknek 7 /s-ad részét teszik ki a közvetett adók — a fogyasztási, a forgalmi adók, vámok, monopóliumok — és csak Va-ad részét az egyenes adók, beleértve a progresszív jövedelemadót, a progresszív vagyonadót, a progresszív^ örökösödési adót; ez ez a fejlődés mindenfelé. A mi szerény költségvetésünkben is körülbelül majdnem kétharmadnész esik a közvétett adókra. így van ez majdnem, mindenütt. Az egyedüli kivétel Anglia ^ahol körülbelül a felében volt a háború előtt a dolog, de ez nem azt jelentette, mintha ott a nagy tömegeket nem lehetett volna erösebben megadóztatni, Ihanem azt, hogy egyrészt nem szorultak rá erre az erősebb megadóztatásra, másrészt pedig Anglia, mint a világ kapitalistája, a világ hitelezőié, birtokosa azoknak a nagy likvid adótárgyaknak, amelyek elegendő bevételeket szolgáltattak az egyenes adók alakjában is, úgyhogy ott körülbelül a szükségletek 45%-át egyenes adókból lehetett fedezni. Itt legyen szabad arra kitérnem, hogy az adóztatás tulajdonképpen kétféle lehet. Az egyik adóztatási mód az, hogy megszámoltatjuk az embereket, kivallatjuk őket, hogy december 31-én mi volt a jövedelmük, hogy gazdálkodtak, hogy sáfárkodtak, szóval ha a modern élet nyelvére fordítjuk le ezt, december 31-én pillanatfelvételeket rögzítünk le a háztartásokból, a könyvelésekből és ezeket használjuk fel adótárgyak, adóalapok gyanánt. Ez általában az egyenes adók adóztatási módja. A másik adóztatási mód az. amikor nem a december 31-én rögzített pillanatfelvételt vesszük adóalapul és adótárgyul, hanem az élet folytonosságát és mozgását, vagyis, hogy az állam beleilleszkedik a gazdasági élet történésébe, mert a gazdasági életet nem ezek a pillanatfelvételek jeílemzik a legjobban. A gazdasági élet ugyanis — mint említettem —mozgás. Ha most az állam, mondjuk, mint egy modern rablólovag lesben áll és ott, ahol feltűnik fizetőerő. azt megragadja, (Derültséff.) akkor akár kiadásról, akár bevételről van szó, ez közvetett adóztatás lesz és tulajdonképpen ez hoz többet, mert itt illeszkedik bele az állam a modern élet mozgásába s eddig ezt nem vették észre. T. Ház! De nem vettek észre még egy más dolgot sem, azt t. i., hogy miért kell a közvetett adók tárgyainak nagyobb volument mutatók, mint az egyenes adók tárgyainak. Azért, mert ezek a pillanatfelvételek az év véeén mindig a bevételek és kiadások közti különbséget adóztatják meg. A közvetett adóztatás pedig, amely nem rögzíti a maga működését, december 31-ére, vagyis a december 31-i állapotra, megadóztatja az egész volument, az egész volumen pedig több, mint a bevételek és kiadások különbözete és ezért mindig több lesz és nagvobb lesz az aránytalanság a közvetett adó tárgya és az egyenes adó tárgya között. Ez az oka tulajdonképpen annak, hogy minél többet költenek a tömegek, -s minél nagyobb a jólét, annál inkább el fog törpülni az egyes jövedelmeknek ez a bevételek és kiadások közötti különbözete, ahhoz a nagy volumenhez viszonyítva, amelyet a nagy tömegek állandóan forgatnak és mozgatnak. Ezért a legkiadósabb adótárgyak nem is azok, amelyeket év végén kikönyveltetnek, hanem az a rengése 19S9novemb er 2S-án x csütörtökön. 387 geteg sok kis összeg, amely — hogy így fejezzem) ki magam — cukorra, sörre, borra, kapucinerre és egyebekre megy, mert ezeknek a nagy tömege az, amely előidézte azt a fejlődést, hogy minél inkább prédominai a nagy tömegek jövedelme, annál inkább előtérbe kell lépniök a közvetett adóknak. Nem akarok itt kommunista ideálokról beszélni, ott is vannak adók. de már csak közvetett adók, mert a kommunizmusban vagyona, tulajdona senkinek nincsen. Es minél inkább haladunk efelé az irány felé, annál inkább kénytelen lesz kérlelhetetlenül és szükségszerűen az állam is egyre jobban kiterjeszteni a közvetett adók rendszerét; így tehát tulajdonképpen az adók igazságosságának célja is módosul az adótárgyak tömegének és természetének átalakulása következtében. Amíg az adóigazságosság ideálja az lehetett a múltban, — nem is olyan régen, még a kilencvenes években, tehát a múlt század utolsó évtizedében is — hogy minél jobban használják ki a progresszív adókat, — a progresszív jövedelemadót és a többi progresszív adót — addig most — amellett, hogy a progresszív adókat most is kihasználják — az lesz a modern adóztatás ideálja, hogy miként lehet a közvetett adókat szociálisabbá és igazságosabbá tenni. Szociálisabbá és ideálisabbá, mert szerencsére nem helytálló az a kifogás sem, amit a fogyasztási és forgalmi adókkal, szóval a közvetett adókkal szemben felhoztak, hogy azok feltétlenül igazságtalan adók. Ezeket a dolgokat újra koll megtanulnunk, vagy németes kifejezéssel élve, újra át kell tanulnunk, mert igenis szerencsére szociálisabbá is lehet tenni a közvetett adókat. Tudniillik a közvetett adók sajátossága az, hogy rendszerint nem az viseli azokat, aki befizeti. Itt jutunk el az adóáthárítás jelentőségéhez. Mihelyt az adót át kell hárítani, már közbejön valami fontos forgalmi cselekmény, valami^ változás, ami az adók terhét mintegy más vágányra, esetleg más váltóra tolja át. Vegyük például a legigazságtalanabb adónemet, a lisztforgalmi adót. Kétségtelen, hogy a liszt megadóztatása majdnem égbekiáltó igazságtalanság, olvanvalami, mint amit a Biblia mond a publikánusokról, akik Palesztinában az Ígéret népét annyira sanyargatták. Ha a lisztforgalmi adót a kisember át tudja hárítani a munkabérében, akkor ez az adó már nem olyan igazságtalan ránézve, mert hiszen akkor már nem ő viseli. Minthogy a mai modern visizonyok között a közvetett adók az életnek milliónyi és milliónyi forgalmi cselekményéhez fűződnek, végeredményben az adók áthárítása, továbbtolása állandó jelenséggé válik, az eredmény az, hogy az árszínvonal emelkedésében a nagy tömegek viselik valójában az adók legnagyobb részét, így tehát tulajdonképpen, hogy úgy mondjam, egy jó értelemben vett kommunizmusban viseli el a modern társadalom a modern adók Whét. Es minél nagyobb szociális igényekkel lép fel a társadalom, tehát minél inkább kénytelen az állam az adókat igénybevenni % annál több teher, annál több adó megy át, tolódik át az árszínvonalra. Ez magyarázza meg némileg azt is, hogy a nyugati államokban civilizáltabb viszonyok között az élet színvonala, az élet ára drágább, mint Keleten, aminek nem a legutolsó oka az is, hogy a drágulásba nagyon sok szociális jótétemény, szociális teher van beledolgozva, amit adók 51»