Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. 385 hajtaná, mint ahogy Antal Isatván államtitkár úr záróbeszédében hivatkoz/ott is erre s ez mind á személyi illetmények j növelése irányában hat. ! M ( A másik igen súlyos kifogáls a nyugdíjterhek növelése. Ezzel kapcsolatban ismételten a nemzet életem egészen kinkaerőket kiálmeg kell állapitanom azt, hogy erejével való gazdálkodásnak n fogástalan módja az, hogy mu Utunk a termelés, az adminisztrálás, a nem zet egész életének összefüggéséből és ráhárít juk a nyugdíjterhet az összességre akkor, amikor a még munkaképes egyének munkáját kellene igény bevenni. Utóvégre nem vagyunk olyan helyzetben, hogy megengedhetnek magunknak a nemzet erőkifejtése szempontjából a legmagasabb fok elérésére irányuló törekvés mellett, ép, erős és egészséges emberek tízezrei nek kikapcsolását a munkából. Méltóztassanak megnézni: 1931 óta több mint 20.000-rel szaporodott a nyugdíjasok száma. Ez már nem Trianon következménye és ez még nem az ország meggyarapodásának a következménye, mert ez a szaporodás a múlt évi költségvetésben már megállapíttatott. Nem egészen aggodalom nélkül való jelenség tehát az, ha azt látjuk, hogy 100 millió pengő megtakarításnak kellene jelentkeznie tulajdonképpen a személyi illetményeknél és továbbá 43 millió pengő megtakarításnak az állami kamatterhek csökkenésénél. Ma már a kamatterhek is elérik az 1930—31. évi mértéket, az államadósság pedig azzal a 130 millió pengővel, amelynek felvétele itt kontemplálva van és amelynek felvételére a beterjesztett törvényjavaslatban felhatalmazást kér a kormányzat, már ezen a mértéken is felül jelentMélyen t. Képviselőház! Itt kell megmondanom, nem értem még ma sem hogy a pénzügyi kormányzat miért vette olyan könnyedén az önkormányzatok külföldi adósságterheinek rendezése kérdését. Az államadósságok, amint a költségvetés mutatja, rendeztettek, úgy, hogy csak kamattea'hek'ben maidnem 50 százalékos megtakarítás volt elérhető. A székesfőváros adósságai is rendeztettek, szintén körülbelül 50 százalékos mértékben. Elintéztetett — ha jól emlékszem -— már 1933 októberében aNemzeti Bank külföldi tartozásának kérdése is. Több mint 100 millió pengőre vonatkozólag 1 százalék kamatteher állapíttatott meg és —• ha jól emlékszem — három év alatt 24 millió pengő törlesztés annál a Nemzeti Banknál, amely 10 esztendő alatt a részvénytőkét meghaladó kamatosztalékot fizetett ki a részvénybirtokosoknak, tehát egy nem valami súlyos gazdasági körülmények között élő vállalkozásnál. Ezzel szemben a magyar városok és vármegyék igen súlyos terheket viseltek és viselnek. Ezeknek az államháztartás szanálásával kapcsolatban igen súlyos terheket kellett átvállalniuk és az, hogy az állami költségvetés szanálása sikerrel vezethetett, az jórészben ennek a teheráthárításnak a következménye. 'Itt-tehát nem következett be a rendezés, pedig be kellett volna következnie és annak a pénzügyi eredménynek, amely ezeknek a kölcsönöknek kaprosán valakik javára előállott, a köz javára kellett volna biztosíttatnia. A gazdaságkonjunktúra kutatóintézet mutatta ki azt, hogy a Speyer-kölcsöu árfolyama 1931 november 28-án 28-on állott és ugyanakkor a ho-< zadéka a kimutatás szerint 26.79 volt. Most KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ <tSL méltóztassék elképzelni, mennyi volt az egész hozadék, amikor 1932 januárjában 12-5-en állott, februárban 20-on, márciusban 23-on, áprilisban 20-on, májusban 17-en, júniusban 12-őn. Hasonló a helyzet a vármegyék kölcsöneinél is. Mélyen t. Képviselőház! Lehet, hogy mulatsagps az én részemről ennek a kérdésnek a félvetése, de éppen olyan szomorú és siralmas a varosok és vármegyék háztartása és pénzügyi helyzete szempontjából ez a kérdés, illetőleg ennek a rendezetlensége. Ha minden más külföldi adósság rendezhető volt, meg lett volna a lehetőség ennek a rendezésére is, és ezzel az önkormányzatok teherviselőképességét csak erősítettük volna. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Pont úgy van!) Mélyen t. Ház! Rá kel] mutatnom arra is itt, hogy még mindig nem történt meg a gazdaadósiságok rendezése. Ma sincs hitelező, aki tudná, mi az, ami neki a követeléséből megmaradt, holott esztendők óta a követelése után már kamatigényléshez sincs joga, ellenben vannak esetek, amikor ezután a törvényes rendelkezésekkel jórészben megszüntetett követelések után még mindig adóterhek vannak számításba véve. Ezt konkrété tudom a magam esetéből. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: A saját eset nem tartozik a parlament elé! — Szász Lajos: A saját eset nem országos érdek!) Országos érdek, a biztonság szempontjából mindenki érdeke az, hogy követeléséből mi felett rendelkezik és a maga gazdaságig életének felépítését, a gazdasági életbeni részvételét miképpen rendezze be. Azt hiszem méltóztatnak tudni és vallani velem együtt azt, hogy a gazdasági élet eredményességénél első a biztonságérzet és a biztonság tudata. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Ez a hitelezői szempont!) Az adós szempontja is ugyanaz. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Örülök, hogy hangot hallok a parlamentben hitelezői oldalról!) Mélyen t. Ház! Szóvá kell tennem itt -amiről már szó esett más tárcák tárgyalásánál is: — a részvényjog reformját. Tudnék konkrét esetet mondani arra, hogy a részvénytöbbség birtokában milyen gestiók történtek, ami a legsúlyosabb mértékben kell, hogy^ kifogás alá essék. És bátor vagyok kérni is a mélyen t. pénzügyminiszter urat. hogy méltóztassék megvizsgálni ezt a kérdést, mert megtörténhetett az, hogy egy pénzintézet részvénytöbbségének a birtokosa a részvénytársaság alaptőkéjét meghaladó összegű kölcsönt vehetett igénybe, külföldi valutakölcsönt és haszonélvezeti összeget követő rangsorban, az ingatlan értékének körülbelül 70—80%-áig. Es amikor aztán bekövetkeztek a bajok, ezt a haszonélvezeti jog léte mellett való kölcsönvételt arra használta fel, hogy a haszonélvezeti jog alól mentesíttetik a jelzálogul szolgáló ingatlannak egyrésze abban az esetben, ha 300.000 pengő kam at engedmény nvujtatik, amikor még a fedezetül lekötött ingatlan másik része — fele része körülbelül — rendelkezésre áll; igaz, hogy csak a haszonélvezeti jognak a megszűntével. Ez a kölosönvétel részvényvásárlás céliából történt és az egymillió pengőt meghaladó kölcsön gazdaadósságként szerepelt és állami kamatkiegészítésben részesült, annak ellenére, hogy a kamatengedmény következtében nem volt elég téve annak a követelménynek, hogy a minimális szolgáltatásokat az adós teljesítse. 51