Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-56
380 Az országgyűlés képviselőházának 56, uralkodni az emberek között és nem a jog 1 ?! (Felkiáltások jobboldalon: Igaza van! — •Egy hang jobbfelől: Nagyon finom niiansz!) Victor Hugo ezt a problémát nagyon szépen fejezte ki egyik regényében, amikor azt mondotta, (hogy a jog mindig (harciban áll és küzd az igazsággal. Es talán nem is tudjuk, ihogy úgy az említett kiváló magyar drámaíró, mint a nagy francia író is — talán ők isem tudták — a jogbölcseletnek, a jogalkotásnak és a jogfejlődésnek egy rendkívül nagy és régi problémáját, a törvény és a jog, helyesebben az igazság és a törvény dualizmusának problémáját érintették. Annak a ténynek a valóságát, igen t. Képviselőház, hogya szívek mélyén élő igazság eszméje és a törvénykönyvekbe foglalt és paragrafusokba -sűrített jogszabályok között minden időkben, minden korszakban és minden népnél észlelhető nagv ür tátong és kétségtelen kettősség áll fenn. Ez a kettősség végigvonul a római jognak a »jus«-átó:l és »fas«-ától kezdve az egyházi o-gban a jus divinum és a jus humánum kettősségében, majd a közéukori történeti és természeti jogok ellentétén keresztül a modern angol jogfejlődésben, a common! law* és I a ' principle of equality szabályainak- vagy a magvar szigorúbb írott jósnak és bírói gvakorlat által kifejlesz+ett jogszokásoknak kettősségéig. Azok a jogszabályok és azok a jogalkotások feIp/lnok meg legjobban pmberi és istenig rendeltetésüknek, ahol ez a lelkek mélyén élő igazságeszme és a törvénykönyvekben foglalt jogszabályok között a legkisebb ür taton ír, ahol az igazság tartja a törvényt és az erkölcs tartia az igazságot, az a krisztusi erkölcs, amely minden föl Hi élet és emberi cselekvés abszolút mértéke. (Nagy taps.) T. Képviselőház! Azok a jogszabályok, amelyek a mi kezeink alól kikerülnek, amelyeket mi alkotunk, azt a célt akarják megvalósítani, hogy egyrészt megfeleljenek annak a nemzeti és társadalmi szükségességnek, amelynek okából születtek, másreszt kiállják az igazságeszme és az erkölcsi eszme csalhatatlan fémpróbáját és végül logy bele tudjanak illeszkedni annak a viharvert, de szilárdságában egy évezred megpróbáltatásaival dacoló, csodálatos épületnek egységes konstrukciójába és rendszerébe, amelyet a mi magyar fajtánknak csodálatos életösztöne és jogalkotó géniusza a magyar alkotmányban és a magyar alkotmányosságban adott ennek a nemzetnek. E gondolatok jegyében kérem az igazságügyi tárca költségvetésének elfogadását. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyil vánítom. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e az igazságügyi tárca költségvetését általánossáigban elfogadni! (Igen!) A Ház a tárca költségvetését általánosságban elfogadja. Következik a tárca költségvetésének részleteiben való megszavazása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az 1. címet felolvasni. Szeder János jegyző: (Felolvassa az 1—6. címeket, melyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel az igazságügyi tárca költségvetésével részleteiben is végeztünk. Következik utolsónak a pénzügyi tárca és az ezzel kapcsolatos költségvetési fejezetek tárgyalása. Mielőtt az előadó t úrnak a szót megadnám, a t. Ház tudomására hozom, bogy ülése 19S9 november 23~án, csütörtökön. a tárcáihoz az egyes pártok a következő' vezérszónokokat jelentették be: a Magyar Elet Pártja Bálás Károly és Ronkay Ferenc, a felvidéki képviselők csoportja Salkovszky Jenő, a Független Kisgazdapárt Vásáry István, a Nyilaskeresztes Front Matolcsy Mátyás, az Egyesült Keresztény Párt Reibetl Mihály és végül a Szociáldemokratapárt Malasits Géza képviselő urat. Az előadó úr felszólalása után az egyes pártok nagyságának megfelelő sorrendben fogják a jegyző urak a most bejelentett vezérszónokokat a házszabályok rendelkezése értelmében szólásra felhívni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. (Zaj.) Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Krúdy Ferenc előadó urat illeti a szó. Krúdy Ferenc előadó: T. Ház! Mint emlékezni méltóztatnak, a t. Ház által folyó év június végén letárgyalt úgynevezett indemnitási javaslatban, amelyet az országgyűlés aztán elfogadott, kormányunk felhatalmazást kapott arra, hogy a folyó évi július 1-től december 31-éig terjedő időre az adókat és egyéb közjövedelmeket az 1938/39. költségvetésre vonatkozó törvényes rendelkezések és a Szent Koronához visszatérő területeknek az országhoz való csatolásáról szóló 1939.-XXXIV. te. értelmében felhasználhassa. A törvényhozás ugyanakkor több praktikus oknál fogva akképp pen rendelkezett, »hogy ezentúl a költségvetési év a naptári évvel essen egybe. A törvényhozás e rendelkezéséhez képest a pénzügyi tárcának hosszú idő óta ez az első költségvetése, amely naptári évre szól és most átmenetileg másféléves. De egyúttal hosszú idő után ez az első költségvetése a pénzügyi tárcának, amelyet már nem a trianoni Magyarország pénzügyminisztere állított össze legtöbbször külső ellenőrzés, politikai és gazdasági depreszsziók hatása alatt óvatosan haladó kormányprogrammok szolgálatára, hanem a területileg és népességben, nemkülönben lelki felkészültségben is jelentősen megerősödött magyarság nemzeti törekvéseinek erőteljesebb mozgásához idomítva nyújt be a törvényhozásnak annak a tárcának a minisztere, amely tárca az egyetemes kormányzat államháztartásának anyagi feltételeiről is gondoskodik. A modern állam pénzügyi kormányzatának feladatköre lényegesen túlnőtt a háború előtti idők feladatain. Nemcsak a forradalmak után rekonstruálódott nemzeti élet követelményei, de az azóta majdnem állandósult külpolitikai feszültség, a gazdasági krízisek és a politikai célokból is megnehezített világgazdasági helyzet eredményeként rák ény szeri te ti autarchikus, gazdasági rendszerek következményeként a pénzügyi kormányzat kényszerítve van arra, hogy jóformán az egész gazdasági élet területéire kiható intézkedéseket tegyen és befolyást gyakoroljon. A legutóbbi időkben vállalt különleges feladatok, mint a beruházási törvény végrehajtásának most már fokozotabb tempója, amely egyébként nem annyira termelési, hanem elsősorban eléggé nehéz financiális probléma — sőt a legújabb idők adópolitikai reformjavaslatai már hivatva vannak arra is, bogy a^ gazdasági élet belső konstrukciójának alakítására hassanak közre, miként azt legközelebb a társulati adó reformjánál majd látni méltóztatnak. Mindezeken túlmenően a pénzügyi kormányzatot még a megnövekedett munkateher is igénybeveszi. Az Isten kegyelméből és segít-
