Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-56
35& : Az országgyűlés képviselőházának 56. i automatikusan!) Ennek a Balogh Jenő-féle tervezetnek a szellemében méltóztassék ezt a kérdést megoldani, mégpedig minél előbb, mert a mai helyzet egyenesen tarthatatlanná válik. A nagy háború előtt a rehabilitációs törvény nem volt annyira életszükséglet és égető szükségtlet, mint ma, mert akkor az egyszerű munkásembertől, aki el akart helyezkedni valahol, valamely gyárban, vagy vállalatnál, nem kértek erkölcsi bizonyítványt és nem kértek olyan sok okiratot, mint amilyeneket ma kérnek. Most az utóbbi öt esztendőben, amióta éles szél fúj nyugat felől Magyarországra, megváltozott a helyzet. Ma mindenhol, ahová megy vagy néz az ember, bizonyítványokat kérnek, a legprimitívebb esetekben is;/ha valaki egy községben segédbíró akar lenni, ßSJ ir halom bizonyítványt kell bemutatnia, elsősorban erkölcsi bizonyítványt. Ma tízszer több baj származik e törvény hiányából, ma exisztenciák, asszonyok, ártatlan gyerekek szenvedik meg azt, hogy nálunk nincsen rehabilitációs törvényt. (Paczolay György: Az utcaseprőnek 24 bizonyítvány kell!) Amerikában, ha valaki kitöltötte büntetés sét és a fegyházat elhagyta, a társadalom többet nem törődik vele. Amerika nagy és hatalmas ország, nem kell tartania attól, hogy ennek az állapotnak számára valami különösebb veszedelme lenne; de mi kis ország vagyunk, jobban, mint valaha minden magyarnak meg kell fogni egymás kezét és össze kell fognia nagy és szent akarásban, hogy ezt az országot miképpen lehet békében és erőben megtartani. Mégis mi magyarok a helyett, hogy egymással megbékélnénk, gyűlöljük egymást és ha valaki 20 évvel ezelőtt elkövetett valamit, azt hetedízigleii akarják büntetni, mint a bibliai Jehova. Ez az állapot nem méltó a magyar karakterhez. Kérem tehát a t. igazságügyminiszter urat, hogy ezen az állapoton mielőbb segíteni szíveskedjék azzal, hogy minden más törvényt megelőzően végre nyújtsa be a rehabilitációs törvénytervezetet. Nemsokára ünnepeljük a kormányzó úr kormányzásának 20 éves jubileumát. Ebből az alkalomból az igazságügyi kormány figyelmébe vagyok bátor ajánlani az amnesztiát. Eengeteg politikai elítélt van ma Magyarországon, olyanok is, akik még a tanácskormány miatt kerültek börtönbe. Egy ember, aki nem tett mást, mint vádbiztos korában egy gyilkost halálra ítéltetett, ezért 15 esztendei fegyházat kapott. De ettől eltekintve, nagyon sok olyan eset van, amikor részben politikai bosszú, részben besúgás, részben az alkalmi törvény különös szigorúsága következtében jutottak az emberek börtönbe. Ezek számára, valamint minden politikai sajtó vétség miatt elítélt számára jó volna, ha az igazságügyminiszter úr kegyelmet kérne a kormányzó úrtól, illetőleg előterjesztést tenne arra, bogy a kormányzó úr 1940 február l-én kormányzásának húszéves jubileumán általános amnesztiát adjon azoknak, akik politikai okokból vagy sajtó vétségek elkövetése miatt ma még börtönben szenvednek. Ez egy nagy gesztus volna, egy olyan gesztus, amelyet az ország népe hálásan, fogadna, amely kiengesztelést és megnyugvást hozna azokban a körökben, amelyeknek hozzátartozói politikai bűncselekmények miatt ülni kénytelenek. Minthogy én a kormányzat általános politikájával szemben s így az igazságügy miniszter úr politikájával szemben is bizalmatlan- ' itése 1939 november 23-án, csütörtökön. sággal viseltetem, a tárca költségvetését nem fogadom el. Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Esterházy Móric gróf! Elnök: A képviselő úr nincs jelen. Feliratkozása töröltetik. Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyaő: Benkő Géza! Elnök: Benkő Géza képviselő urat illeti a szó. Benkő Géza: T. Képviselőház! Előttem szólott igen t, képviselőtársam egy panaszsorozattal állott elő, amely panaszok azonban előttünk egyáltalán nem újak, hiszen ezeket az igen t. szociáldemokrata képviselő urak részéről már évtizedek óta halljuk. (Malasits Géza: Az a baj, hogy évtizedek óta hallják! — Kabók Lajos: El kellett volna intézni!) Miután a képviselő úr »Holt lelkek« szellemét idézte, méltóztassanak megengedni, hogy én az élő lelkiséget és ennek érvényesülését idézzem az igazságügyi tárca keretében. Az elméleti politikában Kuncz Ignác volt a tanítómesterem, aki a maga ideális állambölcseleti elgondolásait »A nemzetállam tankönyve« című munkájában foglalta ősze. Neki a kilencvenes évek elején, tehát a liberalizmus fénykorában, Volt bátorsága arra, hogy hirdesse a nemzetállam eszméjét, hirdesse azt, hogy a nemzet az aktív államalany gondolatban, akaratban és cselekedetben, hirdesse, hogy a nemzet az állami abszolútum és minden egyéb az államban csak a nemzetnek létalakja, ő az etikai államfogalomból konstruálta meg a nemzetállamnak ezt az eszméjét és ezzel éles ellentétbe állította a társadalmi államot, vagyis a modern individuális államot, ahol az egyén szabadsága és függetlensége a legfőbb követelmény, amely gyakran a közérdek rovására is érvényesül. A t. Ház szíves engedelmét kérem, hogy ezeket a tárgyra szorosabb értelemben nem tartozó megállapításokat előrebocsátottam, hogy előrebocsátottam ezt az elméleti fejtegetést, de érre okom volt azért, mert egy bizonyos támadásban volt itt részem és mert az elmélet igen gyakran eligazít bennünket a gyakorlati politika útvesztőiben. Midőn ezelőtt körülbelül három hónappal az állampolgári törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz voltam bátor e párt részéről hozzászólni és amidőn ekkor a magyar állampolgárság etikai tartalmát domborítottam ki és azt mint az etikai államfogalom atributümát állítottam be, az igen t. túloldalról gúnyos kritikában volt részem és ezt mint frázist tüntették fel. Ráduplázott erre egy liberális sajtóorgánum, melynek tudósítója, úgy látszik, nem vett tudomást a legutóbbi évtized világszemléleti fordulatáról; úgy látszik, kikerülte figyelmét az etikai államfogalom tudományos rendszere, mert a következőket írta (olvassa): »Megint egy nagyszerű szó«, —tudniillik az etikai államfogalom — »kár lenne veszni engedni. Etikai állam! Nemtotalitásos, hanem etikai Mostanáig vártunk erre. Szent István etika nélkül alapította a magyar államot és 900 évén át meg volt etikátlanul. Most végre beviszik az államba az etikát is. Hogyan? Hát a fent bemutatott módon: ami nekem jó, az etika, ami nekem rossz, az etika híján van.« (Meskó Zoltán: Melyik lap volt ez? Ne kímélje azt a zsidó lapot!) Méltóztassék megengedni,, hogy ne örökítsem meg ennek a lapnak a nevét a képviselőház naplójában. (Meskó Zoltán: Eb-
