Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 19S9 november 23-án, csütörtökön. 357 h6l a szempontból igen!) Elég a tartalom. Is­kolapéldája ez annak, hogy egyfelől ez az ultra­liberális világszemlélet, másfelől pedig a mi etikai alapon álló keresztény nemzeti világ­szemléletünk között milyen áthidalhatatlan ür tátong. Nem igen hiszem azt, hogy ennek az or­todox liberális államsaemléletnek a katonái a jobboldali építőmunkában nekünk munkatár­saink lehetnének. Nekem továbbra is a nemzet­állam marad politikai ideálom, mert hiszem és vallom azt, hogy »minden állam támasza és talpköve a tiszta erkölcs« és az a mentalitás, az a világnézet, amely ebből a felolvasott sajtó­közleményből is megállapítható, éles ellentét­ben áll annak a pártnak alapelveivel, amelyhez tartozni szerencsém van és amelynek megtisz­telő bizalmából most itt szót kértem. Ennek a világszemléletnek, ennek az etikai alapon álló keresztény nemzeti és szociális tartalommal telített világszemléletnek szolgá­latában áll a mi pártunk és azon működik, hogy a nemzetállam eszméjét minél tökélete­sebben megvalósítsa. Ennek a szolgálatában állott ennek a költségvetésnek előterjesztője, nagynevű volt igazságügyminiszter urunk és bizonyára ugyanennek az eszmének szolgálatá­ban fog állni az úi igazságügyminiszter úr is, akit eddigi közéleti munkássága alapján és az utóbbi időben elhangzott megnyilatkozásai alapján is teljes garanciával látunk az igaz­ságügyminiszteri székben, hogy ugyanabban a szellemben fogja folytatni igazságügyminisz­teri tevékenységét, mint nagynevű elődje. Tisz­telt Ház! Én tehát az etikai állam fogalma szemszögéből nézem ezt az igazságügyi tárcát is és jólesó érzéssel állapítom meg, hogy a mi világszemléletünk ezen lefolyt időszak alatt is az igazságügyi tárca keretében igen gazdag és értékes eredményekről számolhat be. T. Ház! Elméleti elgondolásaimat befe­jezve, méltóztassék megengedni, hogy mint gyakorlati jogász, gyakorlati szempontból szol­jak inkább a tárca egyes problémáihoz. Én is elsősorban az igazságügyminisztérium törvény­előkészítő tevékenységét akarom kiemelni, mert szerintem ez a legmagasabbrendü jogi munka, mely nem nemcsak kiváló jogi szakis­meretet, hanem a gyakorlati élet ismeretét, a bel- és külföldi szakirodalom átvizsgálását és a forrásanyag lelkiismeretes átvizsgálatát is szükségessé teszi. Az igazságügyminisztérium tevékenysége egyetemes, mert nemcsak erre a tárcára, hanem úgyszólván minden más tár­cára is kiterjed, mert hiszen alig van olyan fontosabb törvény, vagy rendelet, amelynél igénybe ne vétetnék az igazságügyminisztá­rium simító, javító, kiegészítő tevékenysége, úgyhogy joggal elmondhatjuk, hogy az igaz­ságügyminisztérium tevékenységét a költség­vetés indokolása csak csekély részben foglalja össze, mert az igazságügy minisztérium tevé­kenysége ezen jóval túlmegy, jelentősége pedig sokkal nagyobb és az igazságügyi költségve­tés mindenesetre nagyobb érdeklődést érdemelt volna meg, mint amekkora most a költségve­tési tárgyalások előrehaladott stádiumában ez- iránt jelentkezik. A törvényelőkészítő tevékenység bírálatá­nál magam is a legnagyobb készséggel csatla­kozom azokhoz az-elismerő szavakhoz amelyek itt elhangzottak és miután Bocsáry igen t. kép­viselőtársam, mint első vezérszónokunk, in­kább a gazdasági vonatkozású törvényalkotá­sokkal foglalkozott, méltóztassanak megen­gedni, hogy én a közjogi vonatkozású törvé­nyekkel foglalkozzam, a rendelkezésemre álló szükreszabott idő alatt és megállapítsam azt, hogy az _ igazságügyminisztérium alkotmá­nyunk fejlesztése tekintetében is igen lénye­ges és igen érdemes munkásságot fejtett ki a lefolyt év folyamán. A kormányzói jogkör ki­terjesztése, s a felsőház jogkörének xíjabb meg­állapítása után a honvédelmi törvény megal­kotásával, nemkülönben a Felvidék és Kárpát­alja visszatérésével kapcsolatos közjogi törvé­nyekkel a nemzeti öröm tÖrvénybeiktatásá­val, az állampolgársági törvény módosítását tartalmazó előbb említett törvény becikkelye­zésével, az állami rend megóvásának biztosí­tása érdekében szükséges büntetőjogi rendel­kezések kodifikálásával, a sajtórendészeti ren­delkezések kiadásával mind-mind előbbre vitte alkotmányunk fejlődését és- alkotmányos jog­rendünk megszilárdulása tekintetében igen ér­tékes törvényalkotásokkal gazdagította tör­vénytárunkat. (Paczolay György: Mi lesz a reverzális-törvénnyel 1 ?) Legyen szabad megemlítenem az előadó úr által is hangoztatott s a zsidók közéleti és gaz­dasági térfoglalásának korlátozása tekintetében alkotott törvényünket is, mert ez az első tör­vényes rendelkezés Európában, amely e tárgy­ban alkottatott; más államokban ugyanis ezt a kérdést rendeleti úton szabályozták. Ez a tör­vény céltudatos bátorsággal és a legkényesebb problémák megragadásával, de mégis az embe­riesség szem előtt tartásával törekedett ezt a kérdést megoldani. Ez igen bátor és nagy munkát igénylő tevékenysége volt az igazság­ügyi kormányzatnak. Ez a törvény maga és a végrehajtása tárgyában kiadott rendeletek máris egy hatalmas kötetre rúgnak. Nagy tevékenységet kellett kifejtenie az igazságügyminisztériumnak a most tárgyalás alatt álló birtokpolitikai törvényjavaslat tető alá hozásával is és- fontos feladatok várnak itt a bíróságra is, mert ez a törvényjavaslat, ép-, úgy, mint a telepítési törvény, a közigazgatási határozatok elleni panaszjogot a királyi ítélő­táblák hatáskörébe utalja. Előre számolni kell azzal, hogy az itt nagy számban felmerülő vi­tás kérdések a királyi ítélőtáblák polgári taná­csainak munkáját jelentékenyen szaporítani fogják. A törvényelőkészítéssel foglalkozó igaz­ságügyminiszteri tisztviselők és bírák részére a költségvetésben megállapított szerény tiszte­letdíj felemeléséhez, azt hiszem, mindannyian örömmel járulnánk hozzá, mert ez olyan fontos és oly jelentőségteljes munka, amelyet anya­giakkal kellően megfizetni amúgysem lehet. T. Ház! A törvényhozás nemcsak főbenjáró közjogi jogosítvány, hanem ha azt az életvi­szonyok megkívánják, kötelesség is. En ugyanis nem osztozom abban a Giller igen t. képviselő­társam által hangoztatott érvelésben, hogy a kerettörvény a törvényhozásnak egyik szeren­csésebb módszere volna; én igenis, jobban sze­retem azt, ha a törvényhozás lehetőleg minden vitássá tehető kérdést kodifikál, hogy ezzel mindenféle jogbizonytalanságnak lehetőleg eleje vétessék. A film gyorsaságával pergő ese­mények és a változó jogviszonyok törvényho­zási szabályozása természetesen a törvényhozás fokozottabb munkáját igényli, de szerintem mindig jobb egy törvény, még ha kevésbbé\tö­kéletes is az, mint a törvényhozási rendezés hiánya, mert egy.kevésbbé jó törvényt novel­láris úton módosítani, kiegészíteni mindig könnyeb, mint egy új törvényt megalkotni. Ha­ladnunk kell a korral és a változott jogpoliti­kai felfogással, de a magyar jogfejlődés törté­nelmi talajába kell minden törvényhozási in-

Next

/
Oldalképek
Tartalom