Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-56
Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 19S9 november 23-án, csütörtökön. 357 h6l a szempontból igen!) Elég a tartalom. Iskolapéldája ez annak, hogy egyfelől ez az ultraliberális világszemlélet, másfelől pedig a mi etikai alapon álló keresztény nemzeti világszemléletünk között milyen áthidalhatatlan ür tátong. Nem igen hiszem azt, hogy ennek az ortodox liberális államsaemléletnek a katonái a jobboldali építőmunkában nekünk munkatársaink lehetnének. Nekem továbbra is a nemzetállam marad politikai ideálom, mert hiszem és vallom azt, hogy »minden állam támasza és talpköve a tiszta erkölcs« és az a mentalitás, az a világnézet, amely ebből a felolvasott sajtóközleményből is megállapítható, éles ellentétben áll annak a pártnak alapelveivel, amelyhez tartozni szerencsém van és amelynek megtisztelő bizalmából most itt szót kértem. Ennek a világszemléletnek, ennek az etikai alapon álló keresztény nemzeti és szociális tartalommal telített világszemléletnek szolgálatában áll a mi pártunk és azon működik, hogy a nemzetállam eszméjét minél tökéletesebben megvalósítsa. Ennek a szolgálatában állott ennek a költségvetésnek előterjesztője, nagynevű volt igazságügyminiszter urunk és bizonyára ugyanennek az eszmének szolgálatában fog állni az úi igazságügyminiszter úr is, akit eddigi közéleti munkássága alapján és az utóbbi időben elhangzott megnyilatkozásai alapján is teljes garanciával látunk az igazságügyminiszteri székben, hogy ugyanabban a szellemben fogja folytatni igazságügyminiszteri tevékenységét, mint nagynevű elődje. Tisztelt Ház! Én tehát az etikai állam fogalma szemszögéből nézem ezt az igazságügyi tárcát is és jólesó érzéssel állapítom meg, hogy a mi világszemléletünk ezen lefolyt időszak alatt is az igazságügyi tárca keretében igen gazdag és értékes eredményekről számolhat be. T. Ház! Elméleti elgondolásaimat befejezve, méltóztassék megengedni, hogy mint gyakorlati jogász, gyakorlati szempontból szoljak inkább a tárca egyes problémáihoz. Én is elsősorban az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő tevékenységét akarom kiemelni, mert szerintem ez a legmagasabbrendü jogi munka, mely nem nemcsak kiváló jogi szakismeretet, hanem a gyakorlati élet ismeretét, a bel- és külföldi szakirodalom átvizsgálását és a forrásanyag lelkiismeretes átvizsgálatát is szükségessé teszi. Az igazságügyminisztérium tevékenysége egyetemes, mert nemcsak erre a tárcára, hanem úgyszólván minden más tárcára is kiterjed, mert hiszen alig van olyan fontosabb törvény, vagy rendelet, amelynél igénybe ne vétetnék az igazságügyminisztárium simító, javító, kiegészítő tevékenysége, úgyhogy joggal elmondhatjuk, hogy az igazságügyminisztérium tevékenységét a költségvetés indokolása csak csekély részben foglalja össze, mert az igazságügy minisztérium tevékenysége ezen jóval túlmegy, jelentősége pedig sokkal nagyobb és az igazságügyi költségvetés mindenesetre nagyobb érdeklődést érdemelt volna meg, mint amekkora most a költségvetési tárgyalások előrehaladott stádiumában ez- iránt jelentkezik. A törvényelőkészítő tevékenység bírálatánál magam is a legnagyobb készséggel csatlakozom azokhoz az-elismerő szavakhoz amelyek itt elhangzottak és miután Bocsáry igen t. képviselőtársam, mint első vezérszónokunk, inkább a gazdasági vonatkozású törvényalkotásokkal foglalkozott, méltóztassanak megengedni, hogy én a közjogi vonatkozású törvényekkel foglalkozzam, a rendelkezésemre álló szükreszabott idő alatt és megállapítsam azt, hogy az _ igazságügyminisztérium alkotmányunk fejlesztése tekintetében is igen lényeges és igen érdemes munkásságot fejtett ki a lefolyt év folyamán. A kormányzói jogkör kiterjesztése, s a felsőház jogkörének xíjabb megállapítása után a honvédelmi törvény megalkotásával, nemkülönben a Felvidék és Kárpátalja visszatérésével kapcsolatos közjogi törvényekkel a nemzeti öröm tÖrvénybeiktatásával, az állampolgársági törvény módosítását tartalmazó előbb említett törvény becikkelyezésével, az állami rend megóvásának biztosítása érdekében szükséges büntetőjogi rendelkezések kodifikálásával, a sajtórendészeti rendelkezések kiadásával mind-mind előbbre vitte alkotmányunk fejlődését és- alkotmányos jogrendünk megszilárdulása tekintetében igen értékes törvényalkotásokkal gazdagította törvénytárunkat. (Paczolay György: Mi lesz a reverzális-törvénnyel 1 ?) Legyen szabad megemlítenem az előadó úr által is hangoztatott s a zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozása tekintetében alkotott törvényünket is, mert ez az első törvényes rendelkezés Európában, amely e tárgyban alkottatott; más államokban ugyanis ezt a kérdést rendeleti úton szabályozták. Ez a törvény céltudatos bátorsággal és a legkényesebb problémák megragadásával, de mégis az emberiesség szem előtt tartásával törekedett ezt a kérdést megoldani. Ez igen bátor és nagy munkát igénylő tevékenysége volt az igazságügyi kormányzatnak. Ez a törvény maga és a végrehajtása tárgyában kiadott rendeletek máris egy hatalmas kötetre rúgnak. Nagy tevékenységet kellett kifejtenie az igazságügyminisztériumnak a most tárgyalás alatt álló birtokpolitikai törvényjavaslat tető alá hozásával is és- fontos feladatok várnak itt a bíróságra is, mert ez a törvényjavaslat, ép-, úgy, mint a telepítési törvény, a közigazgatási határozatok elleni panaszjogot a királyi ítélőtáblák hatáskörébe utalja. Előre számolni kell azzal, hogy az itt nagy számban felmerülő vitás kérdések a királyi ítélőtáblák polgári tanácsainak munkáját jelentékenyen szaporítani fogják. A törvényelőkészítéssel foglalkozó igazságügyminiszteri tisztviselők és bírák részére a költségvetésben megállapított szerény tiszteletdíj felemeléséhez, azt hiszem, mindannyian örömmel járulnánk hozzá, mert ez olyan fontos és oly jelentőségteljes munka, amelyet anyagiakkal kellően megfizetni amúgysem lehet. T. Ház! A törvényhozás nemcsak főbenjáró közjogi jogosítvány, hanem ha azt az életviszonyok megkívánják, kötelesség is. En ugyanis nem osztozom abban a Giller igen t. képviselőtársam által hangoztatott érvelésben, hogy a kerettörvény a törvényhozásnak egyik szerencsésebb módszere volna; én igenis, jobban szeretem azt, ha a törvényhozás lehetőleg minden vitássá tehető kérdést kodifikál, hogy ezzel mindenféle jogbizonytalanságnak lehetőleg eleje vétessék. A film gyorsaságával pergő események és a változó jogviszonyok törvényhozási szabályozása természetesen a törvényhozás fokozottabb munkáját igényli, de szerintem mindig jobb egy törvény, még ha kevésbbé\tökéletes is az, mint a törvényhozási rendezés hiánya, mert egy.kevésbbé jó törvényt novelláris úton módosítani, kiegészíteni mindig könnyeb, mint egy új törvényt megalkotni. Haladnunk kell a korral és a változott jogpolitikai felfogással, de a magyar jogfejlődés történelmi talajába kell minden törvényhozási in-