Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-56

ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. 345 Az országgyűlés képviselőházának 56. Así egyik csoport a jogszabály oltalma alatt él, — ezeknek szól a tulajdonjog, a birtok jog, az örökíog — ezeknek szól ma a részvénytár­sasági jogi forma, a kartelek, a szindikátusi formák, az iparvállalatok, az üzemek és más egyéb gazdasági szervezetek nagy hatalma. A társadalom másik csoportja tárgyilag a jog­renden kívül helyezkedik el és több ereszre tagozódik. A közönséges bűnözők kérdésével neon kívánok foglalkozni, mert ez — bármi­képpen alakuljon is a társadalom belső vagy külső behatások révén — lényegében rendőri probléma és ennek elintézése legfeljebb abból a szempontból lényegbevágó és fontos, hogy az adott esetben és az adott viszonyok között az állani érdeke és jogrend hatékonyan meg­óvassék. Sokkal nagyobb jelentőségű azonban ennek a másik csoportnak két alosztálya, — ezeknek küzdelmei már a jog és a társadalom síkján folynak. Az egyik csoport a joggal visszaélők és a lesben járó résművészek cso­portja, — ezek mindenkor megkeresik a jog­szabályok területén azt a lehetőséget, amely saját egyéni érdeküknek a legjobban megfelel és állandó háborúságban élnek a jog szellemé­vel. A legveszélyesebb az utolsó csoport; ezt úgy lehetne nevezni, hogy a jogközömbösek, vagy a jogmegtagadók csoportja, mert nem lehet beosztani őket sem a büntetőjoggal ösz­ezeütközésbe kerülők csoportjába, sem a most előbb említettek keretébe, mert hiszen rend­szerint nincs is joguk, amellyel visszaéljenek, vagy pedig azt kijátsszák. Méltóztassanak csak visszaemlékezni arra, hogy a konjunk­túra felfelé ívelő haladását a század 30-as évei­ben igen meredek visszaesés követte és volt idő, amikor a munkanélküliek száma a Nem­zetközi Munkaügyi Hivatal kimutatása sze­rint 30 millió volt a világon. Ha tehát a csa­ládtagokat is számításba vesszük, százmillióra volt tehető ezeknek az úgynevezett jogközöm­bösöknek a száma, akiknek az életfeltételét nem mozdította elő a fennálló jogrend, sőt egyenesen megfosztotta őket az életlehetőség eszközeitől. Ha ezt a százmillió embert annak­idején egy lokális egységben, egy területen összegyűjtötték volna, ma a világ legnagyobb hatalmasságával, a világ leghatalmasabb álla­mával kellene számolnunk. . „ .. • De nemcsak ezekből ail a jogkozombosefc osztálya. . .,, s „. Vegyük figyelembe, hogy a világháború után, amely sok millió embert pusztított el, de még több embert tétlenségre kárhoztatott, az azt követő gazdasági és pénzügyi válság során a kisexisztenciák és az intellektuelle^, a keres­kedő, iparos és szellemi foglalkozásúak nagy része a legválságosabb helyzetbe, a lázongó nyomor kétségbeesésébe sodródtak. A körülöttünk kialakult nagy, hatalmas kulturális világegységek jogrendszerében a vi­lágháborúnak ez a forradalmi hatása mélyre­ható intézkedésekben nyilvánult. A XIX. szá­zad liberális-kapitalista jogrendszere az első hatalmas sebet már a háborúban szenvedte el, amikor a hadi érdek és a győzelem céljából az államszocializmusnak egy olyan formája lépett életbe, amely a különböző nemzetek adottságá­hoz és érdekéhez adaptálódott. Az államszerve­zeti élet területén a parlamentarizmus szerke­zetének ütemszerűsége gyengült, vagy teljesen megszűnt, a magán életviszonyok területén, te­hát az egyéneknek és az egyének egymáskö­zötti, interindividuális kapcsolataiban az ál­lam akarata és az állam befolyása a nemzeti közösség érdekében mind erősebben fokozódott. Ezeket a jogrendszereket különösen jel­lemzi a szabály uralma. Kiemelkedő vonásuk, hogy elvetették a tiszta jogtalan teóriát, elvetet­ték a merev törvényimádatot, kiküszöbölték a papiros- és paragrafusjogot, de elvetették egy­úttal az egyéni jogban rejlő azt az önzést és a társadalmat feszítő erőt is, amely minden körülmények között az egyéni szabadságot és érdeket tartja a régi jogrendszer alapján szem előtt. Ellenben ezek a jogrendszerek mindenek felett álló, értéknek a népi és nemzeti közös­séget, tehát az örök nemzeti lét szempontjait tekintették és törvényes intézkedéseik ennek a magasabbrendű szemléletnek alkotásai. T. Ház!, A mi jogrendszerünk fejlődését a világháború után két részre lehet osztani. Az első az 1930. évvel, tehát egy decenniummal le­zárulva azt mutatja, hogy ez a jogalkotás úgy­szólván alig érintette a régi, liberális gazdasági rendnek szabályait és elrendezését. Megalkot­tuk a korlátolt felelősségű társaságokról szóló törvényt, kodifikáltuk a jelzálogok új szabá­lyozását és az állatszayatosságra vonatkozó jogviszonyokat, itt találjuk az ipari novellát és azt a törvényt is, amely a fiatal gyermeke­ket és nőket védi az ipari munkahelyeken, — de ezek a rendelkezések lényegében nem vá'ltov meg annak a megállapításnak a helyes­ségét, hogy valójában itt nem történt egyéb, mint hogy a régi liberális ortodox jogrendszer­nek egyes intézkedései ugyancsak a liberális jogrendszernek eszme világából kisarjadzóan, de bizonyos szociális szineződéssel látszólag új köntösben jelentkeznek. Ezalatt az egy decen­nium alatt új szellemi alkotásnak csak a tisztes­ségtelen versenyről szóló törvényt tartom, amely a jog erkölcsi kisugárzását fokozta, de a jogszolgáltatás területén jelentős változást nem hozott, mert a zsűri felállítását a kereskedelmi és iparkamaráknak, tehát épp azoknak a szer­veknek hatáskörébe utalta, amelyek mint a régi gazdasági erők bástyái komolyabb és radiká­lis reformra szorulnak. T. Képviselőház! Az 1931. év utáni idő a jogalkotás szellemében változást mutat. Már világnézeti elszíntelenedéssel nem találkozunk és határozott irányt látunk abban a vonatko­zásban, hogy az új világnézeti álláspont a népi és szociál's szellem vonalán tervszerűen, tuda­tosan, lépésről lépésre alkalmaztassák. Hivat­kozom az uzsoratörvény megalkotására, a ka­matkérdés szabályozására, az Országos Hitel­védő Tanács felállítására, az árellenörzést célzó jogszabályok megalkotására, továbbá egyes vállalatok állami ellenőrzés alá helyezését, a részvénytársaságok vezető állásai betöltésében az állam beavatkozását megállapító rendelke­zésekre, ide tartozik a gazdaadósságok rende­zése, végül, ha nem is átfogó hatású és inkább csak a konjunktúrának felfelé ívelő, helyzeté­ben bír jelentőséggel, a munkabérek és a munkaidő szabályozása. T. Ház! A korszellemnek megfelelő, a szo­ciális állani • kialakulását célzó jogszabályok alkotásának alapelve*t mutatja az elmúlt év kodifikációs munkálata is. Utalok a fizetési eszköiznkkel űzött visszaélésekről szóló törvény megalkotására, az árukészletügyletet szabá­lyozó törvényre, a Kárpátalja és a Felvidék visszacsatolása folytán kialakult jogszabá­lyokra is; ezek már mind ezt az új szellemet sugározzák, hogy ne csak egyesek és osztályok, hanem a jogszabályokban m'.ndenki megtalálja érdekeinek védelmét. De külön ki kell emelnem a minisztérium KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom