Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-56
346 Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1939 november 23-án, csütörtökön. kodifikáeiós működésének sorából — bár nem àz igazságügyi szervezet hatáskörébe tartozik — a honvédelmi törvény megalkotását, ez a törvény éppen azt mutatja, hogy ma már nemcsak a katona és a fegyver, hanem a nemzetnek a legszentebb együttérzésben és ha kell. az együttvérzésben újjászületett lelki ereje a legfőbb biztosítéka az állami lét védelmének. önálló és kiemelkedő jelentőséggel bír a zsidótörvény megalkotása; amely végre kodifikálta azt az egyetemes óhajt, hogy a közélet, a sajtó, az irodalom és a kultúra területéről az idegen fertőző szellem kiirtass ék és a gazdasági élet vonalain megteszi az első lépést arra, hogy a zsidóság által megszállva tartott gazdasági erőknek a magyar faj legyen a hordozója és továbbfejlesztője. T. Ház! Meggyőződésem, hogy a t. Ház többségének lelki- és érzésvilágát fejezem ki, amikor a legnagyobb hálával emlékezem meg vitéz Imrédy Béla volt miniszterelnök úrról, gróf Teleki Pál miniszterelnök úrról és Tasnádi Nagy András volt igazságügyminiszter úrról. Antal István t. képviselőtársunkról és az igazságügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának európai hírű vezetőjéről, Vladár Gáborról és az ő munkatársairól, akik igen hatalmas és jelentékeny erőkkel szemben, gyakran sebeket kapva, a férfias helytállás és elszántság ezeréves ősi magyar szellemében állták a harcot és alkották meg ezt a törvényt, mint a magyar jövő egy'k alaptörvényét. (Éljenzés.) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a jövő távlata szempontjából részben bírálva,, részben kiegészítve az igazságügyminisztérium előterjesztéseit, általánosságban néhány megjegyzést tegyek. A mi jogrendünknek, de különösen az 1930. évet megelőző jogrendnek sarkalatos hibája volt, hogy az egyént magára hagyta az életküzdelemben és nyomorában s ott követelt erkölcsi edzettséget, ellenállást és szellemi integritást, ahol ez vagy nehezen ment vagy pedig teljesen lehetetlen volt. Ebből sarjadt ki azután az a helyzet, amely a gyengébb és a védtelenek elnyomására vezetett. Méltóztassék megengedni, hogy utaljak ebben a tekintetben arra a régi jogi tételre, hogy a jogszabályokat mindenkinek egyformán ismernie kell. Most kérdem, hogy a kanászlegény és az a tízezerholdas földbirtokos hogyan, miképpen hozható a jogismerés egyenlő kötelezettsége tekintetében egy nevezőre, vagy hogyan hozható egy nevezőre a bányamunkás a hatalmas bányavezérigazgatóval, akinek természetesen meg volt a lehetősége, hogy a kulttíra áldásaiból a tudás vonalán, a tudás forrásából megfelelő jogászismereteket is szerezzen 1 ? Itt vannak kereskedelmi és hiteléletünk különböző szabályai, e váltóra, a vételi és a hitelügyletre, a részvénytársasági formákra vonatkozó rendelkezések. Hány és hány középosztálybeli és hány nemesi vagyon pusztult el ezeknek a jogszabályoknak jó- és rosszhiszemű alkalmazása vagy nemtudása miatt. Sajnos, ma is még ott tartunk, hogy ha 18—20 éven át is szolgál egy munkás, egy szombati napon, amennyiben a szerződésben megállapították, szolgálati viszonya a munkakönyv átadásával és előzetes felmondás nélkül nvnmban megszüntethető és kitehető az utcára. Emlékezzünk csak vissza t. Ház, azokra az időkre, amikor a szuperkapitalizmus hatalmas vállalatai Budapesten és az országban racionalizálási okokból, az úgynevezett fúzió jelszava alatt hány és hány ezer munkást tettek kenyértelenné, hány és hány tisztviselőt vetettek a lázongó: nyomor kétségbeesésébe, — mennyi gyárkémény hűlt ki csak azért, mert erre a. jogrendszer lehetőségeit adott és mert a tőke a termelést rentábilisnak nem tartotta. T. Ház! Az igazságügyminiszter úr első bemutatkozó beszédében azt mondotta, hogy a nemzeti öncélúság és szolidaritás mellett a munka a nemzet legnagyobb erőforrása, annak védelmét és fejlesztését tekinti programmjának alaptételéül. Ma már neniesaka dolgozók százezrei, de egyúttal a tudományos szakirodalom is megállapította, hogy a kapitalista termelés rendszere tarthatatlan és azt oly változásnak kell alávetni, amely a munkának es a tőkének egyenlő jogát átfogóan megállapítja, a munkát és tőkét a nemzeti termelésben egyenlően védett termelési értéknek tekinti és egyúttal lehetővé teszi, hogy a termelés és a fogyasztás egyensúlya,^ ezzel kapcsolatban a nemzeti jövedelemelosztás problémája is bizonyos fokig mee-oldódjék. Ebben az igazságügyminiszteri nyilatkozatban bízva kérem az igen t. kormányzatot, minél hamarabb intézkedjék az iránt, hogy a Ház elé kerüljön a magyar munkaalkotrnány megalkotására vonatkozó tervezet, amply végre^ lehetővé teszi, hogy a munka és tőke egymásra utalt ereje a nemzet élő szervezetében, kölcsönös együttműködéssel termelési egységgé olvadjon. (Helyeslés.) T. Ház! A másik sarkalatos hibája j\)grend:3zerünknek, hogy a mai szabályok a régi liberális gazdasági rend eszközei voltak, — ezért áthidalhatatlan szakadék mutatkozik a dolgozó tömegnek lés a közvéleménynek jogos kívánsága — és a fennálló gazdaságpolitikai helyzetet védő normák és szervek hatalmi ereje között. Itt tisztelettel utalok a liberális gazdasági életnek két komoly szervére, a karlelre és a részvénytársaságra. Az igazságügyminiszteri jelentés kilátásba helyezte a részvénytársaságoknak a mai gazdasági viszonyoknak és a közérdeknek megfelelő új szabályozását. Ennek a kartelra való kiterjesztése is feliétlenül szükséges; mert emlékezzünk csak viszsza, hosry volt idő, amikor a helyett hogy ez a két gazdasági szerv az állam ellenőrzése alatt állott volna, saját érdeke szempontjából ez a k'ét szerv ellenőrizte magát az államot, azon szuverén gazdasági erőhatalom folytan,_ amelyet a szuperkapitalizmus kifejlődése idején élveztek. A részvénytársaságoknál tisztelettel felhívom az igazságüsryminiszter^ úr figyelmét, arra, — amit az előadó úr is érintett — hogy itt a kisebbség megvédését különösen egy vonalon kell szorgalmazni, nevezetesen az alaptőke felemeléséwl elkövetett visszaélések meggátlása kérdésében. (Ügy van! Úgy van.) Hbgy a közénosztálynak egyrésze elvesztette a részvé nyékbe fektetett vagyonát, ennek nemcsak az infláció volt az oka, hanem egyúttal a mai részvényjog normáival űzött visszaélések is, amelyek lehe+ővé tették egyrészt a kisembereknek kifosztását, másrészt nagyhatalmú gazdasági szervek kialakulását. Ezzel kapcsolatban szükségesnek tartjuk a banktörvény megalkotását, ez alatt értem a pénzváltással s a takarékbetétekkel foglalkozó intéizetek jogviszonyának szabályozását és pedig igen komoly formában, a mai kinövéseknek megszüntetésével. Szükséges a fizetésképtelenség reformjának végrehajtása is, mert lehetetlen, hogy ismét bekövetkezzék az a helyzet, amelyet az Országos Hitel védő Egylet kimutatása bizonyít, hogy az
