Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-55
Az országgyűlés képviselőházának 55. autonómiáját azáltal, hogy az oda kiküldött állami felügyeleti szervek önhatalmúlag, mintegy megsértve az önkormányzati jogot, elnökölnének a tanári testületek gyűlésein és ott rendelkeznének. Ez a kérdés valóban levélváltás tárgya volt most három esztendeje, ezt a levélváltást azonban, lezártam 1937-ben 7.139. elnöki számú átiratommal, amelyben a választ megadtam a Református Konventnek és a többi érdekelt egyháznak és ők azt szó nélkül tudomásul vették. Arról van szó ugyanis, hogy az én képviseletemben kiszálló felügyeleti szerv, akár a főigazgató, akár az érettségihez kiküldött miniszteri biztos, összehívhatja megbeszélésre, értekezletre a tanári testületet, amelyen természetesen, mint a felügyelő hatóság képviselője, ő elnököl; ott megbeszélést tartanak, a kérdéseket megvitatják s azután határozat és rendelkezés nélkül szétoszlanak. Tehát semmiféle kormányzati vagy igazgatási intézkedést az illető nem tesz, csupán megbeszélést folytat annak a tanári testületnek tagjaival, amely az én felügyeletem alá és ennélfogva a személyemben eljáró főigazgatónak felügyelete és ellenőrzése alá tartozik. Nincs tehát szó az autonómia sérelméről, mert arra én nem vagyok kapható épp előbb említett felfogásomból kifolyólag. (Ellenzés a baloldalon.) A harmadik ilyen elvi természetű kérdést Szöllőssi igen t. képviselőtársam vetette fel. Azt mondta, hogy csak az az iskola jó, amely mindig a kor eszményének a kifejezője. Ebben van igazság. Az iskolának mindig a kor eszményeihez és törekvéseihez kell alkalmazkodnia. Vannak azonban olyan immanens értékek is, amelyeknek az iskolában kifejezésre kell jutniok és amelyeket Varga Béla képviselő úr tett «zóvá. Ez az immanens érték az, hogy az iskolának magyarnak és kereszténynek kell lennie. (Ügy van! Úgy van! Taps a Ház minden oldalán.) Ezeket az értékeket az iskolában mindig érvényesítenünk kell, még ha esetleg a koreszmények mást is diktálnak. (Ügy van! Ügy van!) Ezért szállt szembe ez a magyar iskola és a magyar iskolák közt elsősorban a felekezeti iskola — ezt is meg kell mondanunk, nem az akkori fővárosi iskola — annakidején azokkal a nemzetközi irányzatokkal, amelyek a magyar és keresztény jelleget óhajtották elhomályosítani. (Ügy van! Úgy van! Élénk taps <i Ház minden oldalán.) Az iskolának és nekünk magunknak is mindenkor magyarnak, kereszténynek és emellett európainak kell lennünk. Ez az a szentistváni hagyomány és szentistváni szellem, amelyet a másik oldalon ülő, de a javaslatot megszavazó Witz Béla igen t székesfehérvári képviselőtársam és Király József t. barátom is itt szóvátettek és a közoktatásügy alapjának minősítettek. A negyedik elvi kérdés, amelyről elöljáróban szólni óhajtok, a munkásmüvelés kérdése. Kéthly Anna képviselőtársam azt állítja, hogy tilalom adatott volna ki az állami színházaknak a munkáselőadások tekintetében. Senki, legalább az én tudtommal, ilyen tiltó rendelkezést nem adott ki, sőt állandó törekvésem, hogy a magyar nép szélesebb rétegei és ennek következtében a magyar munkásság is részesüljenek a kulturális intézmények nevelő munkájában (Helyeslés és taps a jobboldalon.) és részesülj ének a magyar művelődés áldásaiban. Utána fogok járni a dolognak és az egeszi kérdést meg fogom vizsgálni. (Helyeslés a jobboldalon.) KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ in. ülése 1939 november 22-én, szerdán. 321 T. Képviselőház! Ezek után áttérek — ahogy elöljáróban mondtam — rapszodikus költségvetési felszólalásomra. A t, előadó úr beszámolt arról és a költségvetési füzetben is olvasható, hogy a kultusztárca költségvetése, illetve kiadásainak összege másfélévi 144 millióról 179 millióra emelkedett, tehát 35 millióval növekedett. Ez a költségvetés mégsem ad teljes képet arról az összegről, amellyel én ebben az esztendőben rendelkezni fogok. Hozzá kell ehhez a 179 millióhoz számítani 3 és 8 /4 milliót, amely a beruházási Programm alapján áll rendelkezésemre és amelyet teljes egészében népiskolák és mezőgazdasági népiskolák építésére fogok fordítani. Hozzá kell továbbá számítanom körülbelül 3 és l k millió pengő összeget, amelyből 2 millió az Országos Testnevelési Alap költségvetésében van és azután azt az 546.000 pengőt, amely a törvényhatóságok hozzájárulásából és a Strahlendorfalapból a népművelés céljaira rendelkezésre áll; továbbá 660.000 pengőt, amely a Tanítói Internátusi Alapok felgyülemlett jövedelméből áll rendelkezésre és amelyből ez idén fogom a második internátust felépíttetni Pécsett, ezúttal a katolikus tanítók gyermekei számára. (Éljenzés a jobboldalon.) Rendelkezésemre áll tehát 186 millió pengő, amelynek 71%-a személyi természetű kiadás. Ezek a személyi természetű kiadások természetesen a kultusztárcánál a legmagasabbak, mert hiszen aránylagosan a legtöbb állami és államsegélyes alkalmazott van a kultusztárca hatósága és felügyelete alatt. A dologi kiadás 29%, vagyis kereken 53-5 millió pengő. Két esztendővel ezelőtt, amikor először voltam abban a helyzetben, hogy a kultusztárca költségvetését összeállítsam, dologi kiadásra 22 millió, másfél évre 33 millió pengő állt rendelkezésemre, most pedig másfél évre 54 millió pengő, vagyis 63%-kal magasabb összeg. Az egyes célok között ez az összeg olyanképpen oszlik meg, hogy az egész összegnek 50%-a megy szorosan vett népoktatási, népművelési célokra, beleértve természetesen a mezőgazdasági népoktatást, a tanoncoktatást és a polgári iskolát is. amely szélesebb néprétegeket nevelő iskola, azután arányos összegben 15—16 millió pengő megy a középfokú oktatásra és a felső oktatásra és ugyanennyi, 16 millió egyenlő arányban megosztva a vallásügyre és a magas művelődési célokra. Az igazgatás mindössze 3%-át emészti fel a költségvetésnek, ami igen kedvező jelenség. A t. Képviselőházat már most elsősorban az érdekelheti, hogy az idei költségvetési többletet mire, használjuk fel? Ezt a többletet nem a tavalyi költségvetéshez arányítom, hanem a tavalyi költségvetés 150%-ához, vagyis másfél évre átszámított összegéhez. Ez a költségvetési többlet 35 millió pengő. Ebből a 35 millió pengőből azonban 2,900.000 pengő voltaképpen nem új kiadás, hanem azoknak a tandíjjövedelmeknek a beolvasztásából keletkezik, amelyeket a költségvetés bruttózása során az idén először vettünk fel a költségvetésbe, mint bevételi többletet és ennek ellenében 2,900.000 pengő összegben különféle dologi kiadásokat állapítottunk meg. A tiszta költségvetési többlet tehát 32,124.000 pengő. Ehhez járul azután a tanítói internátusi alapnál, már említettem, 660.000 pengő, továbbá azok a felszabadult és csökkentett tételek, amelyek a célok megszűnése, illetőleg a célok megvalósításának előhaladása következtében szabadultak fel a költségvetésben s amelyek összege 4-5 millió pen43
