Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-55

320 Az országgyűlés képviselőházának 6 Az időm letelik, ezért még csak egy kérdéssel szeretnék foglalkozni az egységes oktatás szempontjából, a néptanítók egységes kiképzésének ügyével, örömmel láttam, hogy a miniszter úr tavaly új alapra akarta fektetni a tanítók képzését, s azt hittem, az a szándék vezeti, hogy abból a nagyon sokféle tanítóképzőintézetből kikerülő tanítókat egységgé gyúrja. Ez nem sikerült; látom, hogy a legfelsőbb akadémiai fokozat is' nem állami egységesítő fórum lett, (hanem felekezeti megosztásban meghagyott fórum és ezért az 1938 :XIV. tc.-től nem várok olyan üdvös hatást, amilyent remélni lehetett volna. Befej ezésül Kossuth Lajos szavait szeretném idézni, keserű szájízzel, mert látom, hogy a népiskolai oktatás egységesítése szempontjából nagyon nehezen halad az ügy. Kossuth Lajos ezt mondotta (olvassa): »Míg a magyar nemzet jog és törvény szerint állami szuverenitásába vissza nem helyeztetik, én megvallom, nem remélek a közoktatásügy körül a kormánytól és az országgyűléstől egyebet, mint valami félszeg töredékes foltozgatást és még azt is nem állami, nem nemzeti, hanem vallásfelekezeti alapon... Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék befejezni a felolvasást. Szöllősi Jenő: ... tehát egészen hamis irányban, pedig aki rossz irányba indul, az utat téveszt.« Ezt az utat tévesztett közoktatási költségvetést nem fogadhatom el. Elnök: A lámpa azért jeilez a t. képviselő uraknak, hogy akkor méltóztassanak az utolsó mondatot megszövegezni és a beszédet befejezni. A lámpa kialvása után nines már joga a szónoknak tovább beszélni. A házszabályok 148. §-ában foglalt rendelkezés értelmében a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy hálás köszönetet mondjak Somogyváry Gyula kedves barátomnak, a közoktatásügyi tárca új előadójának új stílusban és új szellemben előadott előadói jelentéséért, ösak azt sajnálom, hogy a Ház t. tagjai közül aránylag kevesen hallgatták; én magam is tanultam belőle. Nagyon szépen köszönöm a felszólalóknak tárgyilagos és alaposan előkészített felszólalásait. Nemcsak a vezérszónokok, de a többi képviselő urak is mind a kormány, mind az ellenzék oldaláról a legnagyobb objektivitással igyekeztek a kultusztárca kérdéseit tárgyalni és taglalni, amint ezt ebben a Házban már hét esztendő óta megszoktam. Amikor kulturális kérdésről van szó. a Ház tagjai valahogyan egységbe tömörülnek (ügy van! Ügy van!) s nemhogy kifogásolnák a kormány intézkedéseit, de mindig keveslik azt a pénzt, amelyet a kultuszkormány kap. (Ügy van! Ügy van!) Pedig ez évben nincs igazuk, mert elérkeztünk ahhoz a kivételes és kiváltságos esztendőhöz, amelyben annak elleniére, hogy az országnak, a nemzetnek, minden erejét meg kell feszítenie nagy s a kulturális törekvésektől kissé távolálló. de mégis a kultúrát szolgáló célok, a honvédelem érdekében, ugyanakkor, mondom, amikor ilyen erőfeszítést tesz a nemzet, a kormány és elsősorban a pénzügyminiszter űr, aki véletlenül jelen van ezen a tárgyaláson, (Élénk éljenzés és taps.)

t a legnagyobb megértéssel fogadták előterjesztéseimet s a legnagyobb megértéssel bocsátottak - ülése 1939 november 22-én, szerdán. rendelkezésemre ebben a nehéz időben is azokat az eszközöket» amelyek ugyan nem a magas kultúrának nagyarányú fejlesztésére vagy nagy építkezésekre szolgálnak, hanem igenis a nagy szociális kérdések megoldását vitték előbbre, amelyek tárcámban még néhány hónap előtt megoldásra vártak és amelyekre éppen a legutóbbi ifeiszólalók is rámutattak. Méltóztassanak megengedni, hogy ezúttal, amikor hetedik költségvetésemet tárgyalja a képviselőház (Elénk éljenzés és taps.), ne foglalkozzam részletesen azokkal az elvi kérdésekkel, amelyek a nemzetnevelés irányításában vezetnek, mert erről ebben a Házban programmszerűen öt költségvetési beszédemben, azonfelül valami 15 törvényjavaslatnál részletesen nyilatkoztam, sokat is írtam. Eléggé ismertek tehát a Ház t. tagjai előtt az én elvi felfogásom alapjai s ezért most inkább csak rapszodikusan egyes kérdésekre s a mai költségvetés összeállításánál figyelembe vett szempontokra kívánok kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Elöljáróban azonban mégis nyilatkoznom kell néhány elvi kérdésben, amelyet itt szóvátettek. A közvetlenül előttem szóló Szöllősi igen t. képviselőtársam szinte interpelláció formájáiban vetette fel a kérdést — és elhibázottnak tartja politikámat, mert nem abban az értelemben felel az ő kérdésére, ahogyan ő óhajtaná, — ihogy az állami vagy felekezeti oktatás híve

r vagyok-e. A XIX. századnak bármilyen kiváló tekintélyei harcoltak is az egységes állami középfokú oktatásért és népoktatásért, én, igen t. képviselőtársam, mióta a miniszteri széket elfoglaltam, mindig elismertem és a jövőben is el fogom ismerni a felekezeti ok

j tatás jogosságát. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elismertem és el fogom, ismerni mindig azokkal szemben, akik az egységes állami oktatás híveikónt azt vallják,' hogy a felekezetek bontó, szétválasztó erői a

1 nemzetnek, ímert én a keresztény felekezeteket mindig a magyar nemzet centripetális erőtényezői közé soroztam (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.); keresztény magyar és más keresztény magyar között különbséget tenni nem tudok és nem is akarok. (Helyeslés*) Meggyőződésem az, hogy a katolikus egyház, amelynek híve vagyok és a protestáns egyházak is történeti feladatot töltöttek be a múltban (Ügy van! Ügy van!) és kötelesek a jövőben is történeti feladatot betölteni. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és baloldalon.) Felfogásom ez azért, mert nem a felekezeti harc, hanem a felekezeti béke embere vagyok, s mint vallásügyi miniszter, ennek fenntartására és minden erőmmel a keresztény felekezetek Önkormányzatának, kulturális és nevelő működésének előmozdítására törekszem. (Helyeslés, éljenzés és taps.) Nem áll ellentétben ez a felfogásom azzal, nogy mint vallásés közoktatásügyi miniszter, kötelességszerűen, felügyeleti jogom alapján az egvházak ilyen irányú tevékenysége felett is felügyeletet gyakoroljak. Meggyőződésem, hogy ez a felügyeleti jog biztosit ja az állami és felekezeti iskolák egységes szellemű nevelését s az abból kikerült ifjúság egységes nemzeti közszellemet is. (Helyeslés.) ,.,,,Ezzel kapcsolatban egy másik elvi kérdésre kell kitérnem, amelyet Paczolav t. képviselőtársam téves információk alapján vetett fel, amelv szerint megsértettük volna a felekezeti iskolákban az iskolaigazgatás es kormányzat