Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-55

320 Az országgyűlés képviselőházának 6 Az időm letelik, ezért még csak egy kér­déssel szeretnék foglalkozni az egységes okta­tás szempontjából, a néptanítók egységes ki­képzésének ügyével, örömmel láttam, hogy a miniszter úr tavaly új alapra akarta fektetni a tanítók képzését, s azt hittem, az a szándék vezeti, hogy abból a nagyon sokféle tanítóképző­intézetből kikerülő tanítókat egységgé gyúrja. Ez nem sikerült; látom, hogy a legfelsőbb akadémiai fokozat is' nem állami egységesítő fórum lett, (hanem felekezeti megosztásban meghagyott fórum és ezért az 1938 :XIV. tc.-től nem várok olyan üdvös hatást, amilyent re­mélni lehetett volna. Befej ezésül Kossuth Lajos szavait szeret­ném idézni, keserű szájízzel, mert látom, hogy a népiskolai oktatás egységesítése szempontjá­ból nagyon nehezen halad az ügy. Kossuth Lajos ezt mondotta (olvassa): »Míg a magyar nemzet jog és törvény szerint állami szuve­renitásába vissza nem helyeztetik, én megval­lom, nem remélek a közoktatásügy körül a kormánytól és az országgyűléstől egyebet, mint valami félszeg töredékes foltozgatást és még azt is nem állami, nem nemzeti, hanem vallásfelekezeti alapon... Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék be­fejezni a felolvasást. Szöllősi Jenő: ... tehát egészen hamis irány­ban, pedig aki rossz irányba indul, az utat té­veszt.« Ezt az utat tévesztett közoktatási költ­ségvetést nem fogadhatom el. Elnök: A lámpa azért jeilez a t. képviselő uraknak, hogy akkor méltóztassanak az utolsó mondatot megszövegezni és a beszédet befe­jezni. A lámpa kialvása után nines már joga a szónoknak tovább beszélni. A házszabályok 148. §-ában foglalt rendel­kezés értelmében a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogy hálás köszö­netet mondjak Somogyváry Gyula kedves ba­rátomnak, a közoktatásügyi tárca új előadójá­nak új stílusban és új szellemben előadott elő­adói jelentéséért, ösak azt sajnálom, hogy a Ház t. tagjai közül aránylag kevesen hallgat­ták; én magam is tanultam belőle. Nagyon szépen köszönöm a felszólalóknak tárgyilagos és alaposan előkészített felszólalásait. Nemcsak a vezérszónokok, de a többi képviselő urak is mind a kormány, mind az ellenzék oldaláról a legnagyobb objektivitással igyekeztek a kul­tusztárca kérdéseit tárgyalni és taglalni, amint ezt ebben a Házban már hét esztendő óta meg­szoktam. Amikor kulturális kérdésről van szó. a Ház tagjai valahogyan egységbe tömörülnek (ügy van! Ügy van!) s nemhogy kifogásolnák a kor­mány intézkedéseit, de mindig keveslik azt a pénzt, amelyet a kultuszkormány kap. (Ügy van! Ügy van!) Pedig ez évben nincs igazuk, mert elérkeztünk ahhoz a kivételes és kivált­ságos esztendőhöz, amelyben annak elleniére, hogy az országnak, a nemzetnek, minden erejét meg kell feszítenie nagy s a kulturális törek­vésektől kissé távolálló. de mégis a kultúrát szolgáló célok, a honvédelem érdekében, ugyan­akkor, mondom, amikor ilyen erőfeszítést tesz a nemzet, a kormány és elsősorban a pénzügy­miniszter űr, aki véletlenül jelen van ezen a tárgyaláson, (Élénk éljenzés és taps.) t a leg­nagyobb megértéssel fogadták előterjesztései­met s a legnagyobb megértéssel bocsátottak - ülése 1939 november 22-én, szerdán. rendelkezésemre ebben a nehéz időben is azo­kat az eszközöket» amelyek ugyan nem a ma­gas kultúrának nagyarányú fejlesztésére vagy nagy építkezésekre szolgálnak, hanem igenis a nagy szociális kérdések megoldását vitték előbbre, amelyek tárcámban még néhány hó­nap előtt megoldásra vártak és amelyekre ép­pen a legutóbbi ifeiszólalók is rámutattak. Méltóztassanak megengedni, hogy ezúttal, amikor hetedik költségvetésemet tárgyalja a képviselőház (Elénk éljenzés és taps.), ne fog­lalkozzam részletesen azokkal az elvi kérdé­sekkel, amelyek a nemzetnevelés irányításában vezetnek, mert erről ebben a Házban pro­grammszerűen öt költségvetési beszédemben, azonfelül valami 15 törvényjavaslatnál részle­tesen nyilatkoztam, sokat is írtam. Eléggé is­mertek tehát a Ház t. tagjai előtt az én elvi felfogásom alapjai s ezért most inkább csak rapszodikusan egyes kérdésekre s a mai költ­ségvetés összeállításánál figyelembe vett szem­pontokra kívánok kiterjeszkedni. (Halljuk! Halljuk!) Elöljáróban azonban mégis nyilat­koznom kell néhány elvi kérdésben, amelyet itt szóvátettek. A közvetlenül előttem szóló Szöllősi igen t. képviselőtársam szinte interpelláció formájá­iban vetette fel a kérdést — és elhibázottnak tartja politikámat, mert nem abban az érte­lemben felel az ő kérdésére, ahogyan ő óhaj­taná, — ihogy az állami vagy felekezeti okta­tás híve r vagyok-e. A XIX. századnak bármi­lyen kiváló tekintélyei harcoltak is az egységes állami középfokú oktatásért és népoktatásért, én, igen t. képviselőtársam, mióta a minisz­teri széket elfoglaltam, mindig elismertem és a jövőben is el fogom ismerni a felekezeti ok j tatás jogosságát. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.) Elismertem és el fogom, ismerni mindig azokkal szemben, akik az egy­séges állami oktatás híveikónt azt vallják,' hogy a felekezetek bontó, szétválasztó erői a 1 nemzetnek, ímert én a keresztény felekezeteket mindig a magyar nemzet centripetális erőté­nyezői közé soroztam (Helyeslés és taps a jobb- és a baloldalon.); keresztény magyar és más keresztény magyar között különbséget tenni nem tudok és nem is akarok. (Helyeslés*) Meggyőződésem az, hogy a katolikus egyház, amelynek híve vagyok és a protestáns egyhá­zak is történeti feladatot töltöttek be a múlt­ban (Ügy van! Ügy van!) és kötelesek a jövő­ben is történeti feladatot betölteni. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobb- és baloldalon.) Felfo­gásom ez azért, mert nem a felekezeti harc, hanem a felekezeti béke embere vagyok, s mint vallásügyi miniszter, ennek fenntar­tására és minden erőmmel a keresztény felekezetek Önkormányzatának, kulturális és ne­velő működésének előmozdítására törekszem. (Helyeslés, éljenzés és taps.) Nem áll ellentét­ben ez a felfogásom azzal, nogy mint vallás­és közoktatásügyi miniszter, kötelességszerűen, felügyeleti jogom alapján az egvházak ilyen irányú tevékenysége felett is felügyeletet gya­koroljak. Meggyőződésem, hogy ez a felügye­leti jog biztosit ja az állami és felekezeti isko­lák egységes szellemű nevelését s az abból ki­került ifjúság egységes nemzeti közszellemet is. (Helyeslés.) ,.,,,­Ezzel kapcsolatban egy másik elvi kérdésre kell kitérnem, amelyet Paczolav t. képviselő­társam téves információk alapján vetett fel, amelv szerint megsértettük volna a felekezeti iskolákban az iskolaigazgatás es kormányzat

Next

/
Oldalképek
Tartalom