Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-55
Az országgyűlés képviselőházának 55. visszatekintő, kitűnően vezetett intézet; olyan tornacsa*""^. ^an, amely padlózott, amelyben a legkisebb tornáin unka után valóságos porfelleg: van. Nincs rendes öltözője, nincs egy mosdója, egy tussá. Amellett, minthogy toldaléképület, fűthetetlen. Ha minusz 5 fok van odakünn, tanításra teljesen hasznavehetetlen. A benne levő félreeső helyek valósággal ázsiai állapotban vannak és elbűzösítik a folyosókat. Amellett nincs benne — egy kétemeletes épületben — ivóvíz. A másik oldalról legyen szabad megemlítenem, hogy az egész természetrajzi oktatásnak — beleértve a vegytant is — a beruházásokkal és berendezésekkel együtt évi 100 pengő áll rendelkezésére. Tessék összehasonlítani ezt a most vázolt helyzetet például a gödöllői premontrei katolikus gimnázium helyzetével. (Zaj a baloldalon. — Elnök csenget.) Azért mutatok rá ilyen elsőrendű intézetre, mert úgy szeretném, ha az egész vonalon úgy lenne, mint ahogy a most említett példánál látjuk. Ehhez fűzve azt is meg kell állapítanom, hogy ha az állami intézetek ellátmánya ilyen szegényes marad, akkor lehetetlen, hogy azoknak tanári kara ne az inferioritás bizonyos érzésével menjen bele abba a küzdelembe, amelyet gyermekeink nevelésével folytat. Amikor látom azt a nagy túlzást, amely a középfokú egyházi intézetek támogatásánál megnyilvánul, szemben az állami gimnáziumok dotációjával, akkor ebből csak azt a következtetést tudom levonni, hogy így lehet esetleg kiváló politikai érdemeket szerezni egy közoktatásügyi kormányzat számára, azonban az állami középoktatás fejlesztését nem lehet semmiképpen sem elérni. T. Ház! Áttérve most már a középiskolák xanszemélyzetére, itt meg kell állapítanom, hogy ebben a kérdésben a, mostani költségvetés rendkívül nagyjelentőségű előrehaladást mutat. És bár az 1934:XI. törvénycikkben a tanári rend számára biztosított helyzetet még mindig nem tudja elérni, mégis őszintén meg kell köszönnöm a miniszter úrnak azt a gondoskodást, amelyet ő az óraadó helyettes tanárok ügyében ebben à költségvetésben tanúsít, talán túlhaladva azon az ígéreten, amelyet egy ebben az ügyben elhangzott interpellációval, kapcsolatban tett. Marad azonban a középfokú iskolák tanszemélyzete kérdésének e<ry elintézetlen fejezete még, és ez az igazgatóknak, az igazgatók státusának az ügye. Tudniillik összesen van 72 állami gimnázium, mégpedig 61 fiú- és ,11 leánygimnázium; ezekhez két olyan magánintézet járul, amely állami igazgatót kap. Öszszesen tehát 74 gimnáziumi igazgatóról kell gondoskodnia a közoktatásügyi kormányzatnak. Az intézetek tekintélyes részében nem rendes, hanem csak megbízott igazgatók tevékenykednek, és ezáltal rendkívüli hátrányt szenved az igazgatói kar. Ezek a megbízott igazgatók ugyanis nem tudnak a rendes státusban előrehaladni, egyrészt azért, mert a közoktatásügyi kormányzat erősen takarékoskodik, — ami magában véve olyan szempont volna, amelyet mindnyájan helyeselhetünk, ha általános takarékoskodás volna — másrészről azonban nem tudnak előrehaladni azért, mert a gimnáziumi igazgatók státusában sok olyan igen tekintélyes ember foglal helyet, akik már régen nem a közoktatásügyi tárca keretében fejtik k' működésüket, hanem át vannak téve például a belügyminisztérium státusába, bent vannak továbbá a felvidéki ülése 1939 november 22-én, szerdán. 319 minisztérium státusában, a szófiai követségen és egész sor küilöiui tanintézetnél. Természetes tenait, íiogy amikor ok a közoktatásügyi minisztérium statusában maradnak, mindaddig, míg ezek az urak ott vannak, megakadályozzák azoknak a megoízott igazgaLu±aiak eiöreiiaiadásat, akik csak a status keretein belül lépnetnek elö. Ugyanígy természetesen ez továoo folytatódik, mert a megbízott igazgatók a rendes tanari statusban ievŐ urak előrehaladását akadályozzak. En tehát kivanauosnak tartanám azt, hogy azok a főgimnáziuma igazgatók, akik nem ia közoktatásügyi minisztérium körében fejtik ki működésüket, tétessenek át annak ia minisztériumnak a státusába, amelyben eddig működtek. Ezenkívül van még egy rendkívül sérelmes dolog a megbízott igazgatók szempontjából. Ez az, hogy a kinevezéseknél nem tartják be azt az időbeli sorrendet, amelyben ők megbízott igazgatókká lettek. Ebből bizonyosi mellőzöttség érzése támad isokakban, ha az látják, hogy egyesek soronkívül elébük ugranak és megelőzik őket. A miniszter úr hivatalbal epése alkalmával hadat üzent a protekciónak. Elismerem a iminiiszter úrnak ebbeli igazán szép intencióit, de az utóbbi időben oly nagy számmal hallottam soronkívül, úgynevezett protekciós előléptetésekről. Éppen a gimnáziumi igazgatói státusban, hogy akár névszerint meg tudnám nevezni azokat, akik soronkívül előlépve, a mögöttük lévő igen tekintélyes... (Hóm an Bálint vallás- és közr oktatásügyi miniszter: Az igazgatók mindig soronkívül lépnek elő, ott mines rangsor! Aki arra alkalmas!) Ha rangsor nincs is, de kétségtelen, hogy egész sor előttük lévő embert megelőztek, úgyhogy ebből bizonyos mellőzöttség érzése származott. Ha ebben a tekintetben, amint méltóztatik mondani, a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban semmiféle rangsor nincs, akkor legalább olyan esetben, amikor soronkívüli előléptetés történik, nagyon üdvös volna, ha a minisztérium legalább a tanügyi körök nyilvánosságát tájékoztatná arról, mi az oka annak, hogy ez az illető soronkívül előlépett, érdemes kartársait megelőzve. Ezzel nagyon sok félreértést lehetne megelőzni. Egyébként a kinevezések diszkrecionális jogkörben történő intézése nagyon aggályos. Különösen annak tartom ezt a néptanítók kinevezése körül, tehát olyan testületben, ahol ezer és ezev diplomás várja a végre egyszer megjövő kinevezést. Legalább ebben a kérdésben szükség volna valami elvi kikristályosodásra, amelynek alapján a kinevezések történnek, mondjuk például, kitűnő diplomához kötni ezt, vagy pedig a diplomák keltével összefűzni. De így, ahogyan az ma történik, nézetem szerint nincs rendjén. En ugyanis igyekeztem a kinevezésekben valami rendszert keresni, de semilyen erőfeszítéssel nem tudtam azt megtalálni. Ezen a ponton egy kérésem volna a miniszter úrhoz és ez az, hogy ezeknél a kinevezéseknél igyekezzék távol tartani mindenféle befolyást, mert minden befolyás, legyen az természetesen akár a képviselőké is, ebben a tekintetben csak ártalmas lehet és én ennek mellőzését intézményesen biztosítva szeretném látni.
