Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. A felvidéki városokba államrendőrséget vezényeltek. Valóban Öröm volt szemleinunk azt., hogy a magyar államrendőrség 20 ev alatt milyen nagyszerű színvonalra emelkedett. Csak egy a baj: oiyan rendszert látunk, bogy amikor egy vezető rendőrkapitány vagy rendőrtanácsos pár nőnap alatt megmelegszik abban a városban, amelybe vezényelték, akkor elhelyezik máshová. A rendőri szolgálatban a helyi és személyi ismeret a legfontosabb tényező. Van varos, amelybe már a harmadik rendőrkapitányt nevezték ki. Érsekújváron már a harmadik rendőrkapitány van, most egy hete jött oda. Teljesen lehetetlen, hogy az a felelős rendőrségi vezető hónapok alatt bele tudja magát élni az ottani viszonyokba és úgy tudja teljesíteni feladatát, mintiia az összes viszonyoknak: a személyi, tárgyi és helyi viszonyoknak ismeretében volna. Ezt a rendszert meg kell szűntetni és az egyes városok kapitányságának vezetőit úgy kell megválasztani, hogy állandóan ottmaradhassanak és csak valóban kivételes esetben helyezzék máshová őket. Sokszor hallottam itt Budapesten, hogy a belügyminiszter urat rendőrminiszternek nevezik. Saját fülemmel hallottam. De én nem diffamálom a rendőrminiszter szót. mert ha körülnézünk az országban és látjuk, hogy a mostani nehéz viszonyok között itt teljes rend uralkodik a fővárosban és a vidéken és valóiban akárki jön külföldről vagy vidékről a fővárosba, vagy megy ki a fővárosból a vidékre, teljes élet- és vagyonbiztonságban érzi magát, akkor azt kell mondanom, hogyha ezért titulálják a belügyminiszter urat rendőrminiszternek, ez csak kitüntetést jelent. (Úny van! a jobboldalon. — vitéz Hertelendy Miklós: Rendnek muszáj lenni!) Mert valóban rend, fegyelem, és nyugalom van az országban. Mi felvidéki képviselők ebből a szempontból csak elismeréssel lehetünk a belügyminiszter úr iránt {Ugy van! a jobboldalon.), mert hiszen a fő a cél, a fő a nemzet érdeke. Hallok beszélni itt arról, hogy politikai választásokon itt-ott visszaélések vannak és hogy a rendőrség vagy a közigazgatási apparátus körében vannak kilengések. (iSzöllősi Jenő: Vannak bizony, vannak!) Felteszem a kérdést, van-e ország a világon, ahol nincsenek visszaélések? Mindenütt van visszaélés, éppen úgy, mint van tolvaj, van betörő, van sikkasztó, csak százalék lehet kisebb egyes országokban ÍSzöllősi Jenő: De nem a hatóság körében! — Egy hang a jobboldalon: Itt van a legkevesebb!), természetes azonban, hogy ez így van. A magam részéről csak őszinte köszönetet tudok mondani a belügyminiszter úrnak a közrendet és a közbiztonságot fenntartó tevékenységéért. (Szöllősi Jenő: Szép díszoklevél!) Igaz* valódi díszoklevél! Ami a csendőrséget illeti, ez szintén fontos probléma, ezt láttuk a visszacsatolt területeken. A csendőr a legfontosabb személyiség, nemcsak a közbiztonság, a közrend, a vagyon- és életbizr tonság szempontjából, hanem a csendőr mintegy képviseli is a magyar államot abban a községbe«, ahol semmi más hivatalos közeg nincs, csak az a csendőr és csak a csendőrben látják közvetlenül a magyar állam tekintélyét. Éppen azért nagy súlyt kell helyezni arra, hogy a magyar csendőrség nívója mégfelelő legyen és mint már a bizottsági ülésben voltam bátor a miniszter úr figyelmébe ajánlani, hogy a csendőrség nyelveket tanuljon. Mert azt láttuk, hogy most, amikor a csendőrséget alkalmazni kellett a nemzetiségi vidékeken, nem volt annyi szlovákul beszélő csendőr, amennyit a szolgálat ülése 1939 november 15-én, szerdán. 19' megkívánt. Mi visszavárjuk a többi területeket is, (Helyeslés.) mi visszavárjuk Erdélyt is (Elénk é^enzés es taps.) Ez a Felvidék iskola legyen nejünk és készüljünk élőire feladatainkra a csendőrség szempontjából is, már csak a rend, a közbiztonság az, amely vonz,, amely megtelel, amely imponál. Ehhez pedig az is szü&séges, hogy a csendőrlegénység az illető nemzetiség nyelvét is jói bírja, iiogy ne besúgókon keresztül, (hanem közvetlenül szerezzen tapasztalatokat, amikor szolgálatát végzi, (Szöllosí Jenő: Ugyanez a tisztviselőkre is vonatkozik.) mert csak így tud helyesen intézkedni es a magyar állam igazságos Őre lenni. (Helyeslés a középen.) A belügyi igazgatásnak nagyon fontos területe a községi igazgatás. Ezen a téren van még némi hiba. ]\em úgy értem, hogy a közigazgatás a városokban ós a községekben nem volna eiég gyors tempójú és elmélyülő. Ellenben a körülmények olyanok, hogy költségvetésekkel dolgozó testületeket nem lehet máról-holnapra, egyik hónaprói a másikra átépíteni, mert hiszen a költségvetések mindig egy esztendőre szólnak, és mindig a múlt esztendő költségvetése alapján kell kiépíteni a jövő évi költségvetést. Ahogyan én látom, a felvidéki városokban a helyzetett, az meglehetősen kaotikus. A városokban szernél yzetszaporítást kellett keresztülvinni. Egy megyei város hatásköre ma ötször akkora, mint volt a csehek alatt. A személyi budget tehát megnőtt. A másik nagyon fontos oka ennek, mint már beszédem elején említettem, az, hogy a cseh-szlovák közigazgatás merkantil jellegű volt, a városokat nem szakemberek, hanem vállalkozók vezették, laikus polgármetsterek álltak mindenütt a városok élén, bankigazgatók és vállalati vezetők, és a főteél az volt, hogy a várost gazdasági szempontból vállalkozásokba vigyük, kiépítsük ós fejlesszük. Az árvaszék a járásbíróságnál volt, az elsőfokú rendőrhatóság a főibírónál, úgyhogy csak ennek szemtelhették magukat a városok. Ezért van az, hogy amikor a visszacsatolt területen végig méltóztatnak menni, egészen új ' városrészeket méltóztatnak látni az egyes városokban, és itt nyilvánul meg a különbség a városok költségvetésében az adóalapnál, hogy ezek a kiépített városrészek 25—30^-50 évig is adómentesek, még: pedig a községi pótadótól is. À községek költségvetésénél egészen különös helyzet alakult ki. Érsekújvár városnál például 100 ezer pengő a házadóalap és az ideális házadóalap 92 ezer pengő, vagyis ez azt jelenti, hogy a város fele áténült húsz óv alatt, megkapta az adómentességet. Ez azonban költségvetési szempontból nehézségeket fog okozni. Nehézségeket okoznak ezenkívül a külföldi kölcsönök. Az imént említett merkantil szellemből és a városfejlesztés politikai irányából kifolyólag annyi kölcsönt vett fel minden város, amennyit adtak nekik a bankok, a bankok pedig adtak, úgyhogy minden város annyira eladósodott, hogy az állam kénytelen volt szanálási törvényt hozni és az összes nem gyümölcsöző befektetéseket kénytelen volt magára vállalni az úgynevezett szanálási alap, tehát a törlesztési kamatot és magát a törlesztést is. Ez az átlagvárosoknál az adósságoknak felére való lecsökkentését jelenti. Most itt van az a probléma, hogy a kamatokat és az amortizációt be kell venni a községi költségvetésbe, ami papíron borzasztóan terheli kamattéberben a várost, amely kamattehert a csehszlovák állam mar tulajdonképpen magára vállalt. Éppen azért 3*