Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

20 Az országgyűlés képviselőházának 51. i'elhívoni a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy legalább oiyan helyzetet teremtsen, amilyen volt, amikor minket a csehek elszakítottak, hogy egy aranypengöt 28 cseh fillérrel kiljzettem és megszabadítottam a várost összes adósságaitól, úgyhogy li)29-ben nem volt adóssága. Most viceversa kell ezt megcsinálni, ha nem is ilyen mérvben, de úgy, hogy abból az adósságteherhől a városok most profitáljanak valamit. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni. Holota János: T. Ház! A betegsegélyezésről akartain még szólni néhány szót, de miután beszédidőm lejárt, csak lerögzítem álláspontomat. Tekintettel arra, hogy a társadalombiztosítás elütő az ezen a területen érvényben volt jogszabályoktól, azt kívánjuk, hogy a nívócsökkentés a felvidéki területen meg ne történjék, hanem fenntartassak a biztosítás eddigi nívója. .Ezenkívül még a bürokráciáról akartam beszélni, ennél azonban csak azt jegyiem meg, hogy azt tapasztaltam, hogy húsz év alatt a bürokrácia rendkívül megnőtt, de mindig úgy van az, hogy bizonyos idő alatt megnövekszik és megbokrosodik, ezt tehát meg kell nyirbálni. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni, képviselő úr! Holota János: Még egy rendeletet kellene kibocsátani, ami az összeolvadást elősegítené, azt, hogy legalább öt évre a Felvidéken meg kellene tiltani a monokliviselést. (Derültség és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Mocsár y Ödön jegyző: Peyer Károly! Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! Az előttünk fekvő költségvetés az első, amely a Felvidék kiadásait is magában foglalja. En ezzel kapcsolatosan csak pár megjegyzést kívánok fűzni ahhoz, amit az előttem szólott képviselő úr is elmondott a Felvidékkel kapcsolatosan. Én mindenekelőtt azt szeretném, ha egyszersmindenkorra megszűnnék az a megkülönböztetés, hogy: Felvidék. Ezt a területet átmenetileg- szakították el tőlünk, ez a terület idetartozott Magyarországhoz, tehát mindazt, ami arra emlékeztet bennünket, hogy ez a terület átmenetileg nem ide tartozott, meg kell szüntetni. Hatályon kívül kell helyezni mindazokat a rendelkezéseket, amelyek ezt a megkülönböztetést fenntartják. Tudom azt, hogy egy időben felmerült egy egészen beteg gondolat, amely ezt a fe-lvidéki gondolatot állandósítani kívánta olyan módon, hogy a Felvidéket külön vármegyékbe kívánta osztani és nem visszacsatolni a régi vármegyékhez, Nagyon örülök annak, hogy ez a bölcseség nem valósult meg, hanem a régi vármegyékhez csatolták vissza azokat a területeket, amelyek azelőtt is idetartoztak. Nem ismerem a Felvidék kérdését olyan közelről, hogy bírálatot tudnék gyakorolni, de azokból az értesülésekiből, amelyeket munkáskörökből kapok, azt látom, hogy ott valami nincs rendben. Az üzletek zárva vannak, az ipari foglalkoztatás lehetősége csökkent, magában a lakosságban is egy meglehetős ellentét van a régi, ott született és ott élt polgárság és az időközben oda kinevezett tisztviselők és odaköltözött iparosok közt. Ezt az ellentétet is meg kell szüntetni, nehogy Magyarországon is olyan állapot keletkezzék, mint amilyen Romániában "van, ahol megkülönböztetnek regáillése 1939 november 15-én, szerdán. tiakat és nem regátiakat. Hiba volna, ha ez a felfogás itt talajt tudna verni és lehetővé kell tenni, hogy ez az összeolvadás minden téren minél előbb megtörténjék. N(|in egészen helyes dolog az, ami a Felvidéken történik különösen a mostani időben, az iparengedélyek, az italmérési engedélyek és egyéb ügyek revíziójával. Azt kell mondanom, hogy úgy látom, a ruszin térületén sokkai nagyobb nyugalom és megnyugvás van ezen a téren, mint az úgynevezett Felvidéken. Nem helyes, hogy ezzel a kérdéssel a lakosságot nyugtalanítják és nem is volt ez a dolog olyan sürgősen szükséges, hogy ott olyan hangulatot teremtsenek, amely hangulatnak nem akarok itt ebben a Házban visszhangot adni, ae amelyre fel kell hívnom a miniszter úr és a minisztérium figyelmét, mert ez a hangulat, amely ennek nyomán ott keletkezett, "nem alkalmas arra, hogy a tőlünk még elszakított területen a reviziós gondolatot alátámassza. Ezeket az állapotokat, amelyeknek részletezésébe nem kívánok Ib elem enni, meg kell szüntetni. Csak néhány dolgot legyen szabad elmondanom most magáról Kassáról. TJgy tudom, hogy ott a hivatalok elhelyezése nem egészen ideális. Olyan hivatalok és intézmények nyertek bőséges elhelyezést jó épületekben, amelyek talán kevésbbó szorultak erre rá, viszont a város egyik tisztiorvosi rendelőjében egy napon rendelnek ugyanabban a helyiségben tüdőbetegeknek, gyermekeknek és venereásoknak. Ez nem ideális állapot egy olyan városban, ahol sok olyan hivatali helyiség maradt, amelyekben bőségesen alkalom lett volna arra, hogy ezeket az igényeket kielégítsék. A belügyminisztérium költségvetésével kapcsolatosan minden évben szóvá teszem és ebben az évben is kénytelen vagyok újból szóvá tenni azt a hiányt, amelyet én a vízellátás tekintetében tapasztalok. Sajnálattal kell azt mondanom, hogy az erre felvett költségeket még csökkentették. Aki ismeri Magyarországon a falvak vízellátását, annak nem kell külön magyaráznom, hogy ez milyen szomorú és kétségbeejtő. A Közegészségügyi Intézet e kutak nagyrószét megvizsgálta. A kutak túlnyomó része fertőzött és olyan egészségtelen vizet ad a lakosságnak, hogy annak élvezése, fogyasztása állandó veszélyt jelent. Legyen szabad azonban egy külön példát kiragadnom. Itt van Budapest közvetlen közelében Rákospalota. Több mint ötvenezer főnyi lakosú város, nagyiparral. Nincs vízvezetéke, kútjainak pedig 90%-a olyan fertőzött, hogy azok vizét fogyasztani még forralás után sem lehet a Közegészségügyi Intézet megállapítása szerint. Hát nem szégyenteljes állapot-e az, hogy egy Budapesttel szorosan összeépített városban kocsik járnak és kanna számra árulják a vizet, amelyet a lakosság 10 fillérért vásárol azokról a kocsikról, amelyek a Máv.telepről és egyéb, használható ivóvizet adó kutakból szállítanak vizet a város lakosságának? Ezelőtt öt évvel volt egy megoldási lehetőség, amelynek alapján ezt a vízellátást meg lehetett volna szervezni és a csatornázást is meg lehetett volna oldani. Akkor az volt a kifogás, hogy öt százalékkal fel kellene emelni a községi pótadót. A város most felemelte a községi pótadót Öt százalékkal, de nem azért, hogy a vízellátást javítsa, hanem azért, hogy bürokratikus kiadásokra találjon fedezetet. Szégyene az országnak az, hogy egy ilyen nagy városban, mint Rákospalota — s ehhez