Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

20 Az országgyűlés képviselőházának 51. i'elhívoni a belügyminiszter úr figyelmét arra, hogy legalább oiyan helyzetet teremtsen, ami­lyen volt, amikor minket a csehek elszakítot­tak, hogy egy aranypengöt 28 cseh fillérrel ki­ljzettem és megszabadítottam a várost összes adósságaitól, úgyhogy li)29-ben nem volt adós­sága. Most viceversa kell ezt megcsinálni, ha nem is ilyen mérvben, de úgy, hogy abból az adósságteherhől a városok most profitáljanak valamit. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék befejezni. Holota János: T. Ház! A betegsegélyezés­ről akartain még szólni néhány szót, de mi­után beszédidőm lejárt, csak lerögzítem állás­pontomat. Tekintettel arra, hogy a társada­lombiztosítás elütő az ezen a területen érvény­ben volt jogszabályoktól, azt kívánjuk, hogy a nívócsökkentés a felvidéki területen meg ne történjék, hanem fenntartassak a biztosítás eddigi nívója. .Ezenkívül még a bürokráciáról akartam beszélni, ennél azonban csak azt jegy­iem meg, hogy azt tapasztaltam, hogy húsz év alatt a bürokrácia rendkívül megnőtt, de min­dig úgy van az, hogy bizonyos idő alatt meg­növekszik és megbokrosodik, ezt tehát meg kell nyirbálni. Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni, képviselő úr! Holota János: Még egy rendeletet kellene kibocsátani, ami az összeolvadást elősegítené, azt, hogy legalább öt évre a Felvidéken meg kellene tiltani a monokliviselést. (Derültség és taps. — A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra kö­vetkezik? Mocsár y Ödön jegyző: Peyer Károly! Elnök: Peyer Károly képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly: T. Képviselőház! Az előt­tünk fekvő költségvetés az első, amely a Fel­vidék kiadásait is magában foglalja. En ezzel kapcsolatosan csak pár megjegyzést kívánok fűzni ahhoz, amit az előttem szólott képviselő úr is elmondott a Felvidékkel kapcsolatosan. Én mindenekelőtt azt szeretném, ha egy­szersmindenkorra megszűnnék az a megkülön­böztetés, hogy: Felvidék. Ezt a területet átme­netileg- szakították el tőlünk, ez a terület ide­tartozott Magyarországhoz, tehát mindazt, ami arra emlékeztet bennünket, hogy ez a terület átmenetileg nem ide tartozott, meg kell szün­tetni. Hatályon kívül kell helyezni mindazo­kat a rendelkezéseket, amelyek ezt a megkü­lönböztetést fenntartják. Tudom azt, hogy egy időben felmerült egy egészen beteg gondolat, amely ezt a fe-lvidéki gondolatot állandósítani kívánta olyan módon, hogy a Felvidéket külön vármegyékbe kívánta osztani és nem visszacsatolni a régi várme­gyékhez, Nagyon örülök annak, hogy ez a böl­cseség nem valósult meg, hanem a régi vár­megyékhez csatolták vissza azokat a területe­ket, amelyek azelőtt is idetartoztak. Nem ismerem a Felvidék kérdését olyan közelről, hogy bírálatot tudnék gyakorolni, de azokból az értesülésekiből, amelyeket munkás­körökből kapok, azt látom, hogy ott valami nincs rendben. Az üzletek zárva vannak, az ipari foglalkoztatás lehetősége csökkent, ma­gában a lakosságban is egy meglehetős ellen­tét van a régi, ott született és ott élt polgár­ság és az időközben oda kinevezett tisztviselők és odaköltözött iparosok közt. Ezt az ellentétet is meg kell szüntetni, nehogy Magyarországon is olyan állapot keletkezzék, mint amilyen Ro­mániában "van, ahol megkülönböztetnek regá­illése 1939 november 15-én, szerdán. tiakat és nem regátiakat. Hiba volna, ha ez a felfogás itt talajt tudna verni és lehetővé kell tenni, hogy ez az összeolvadás minden téren minél előbb megtörténjék. N(|in egészen helyes dolog az, ami a Fel­vidéken történik különösen a mostani időben, az iparengedélyek, az italmérési engedélyek és egyéb ügyek revíziójával. Azt kell mondanom, hogy úgy látom, a ruszin térületén sokkai nagyobb nyugalom és megnyugvás van ezen a téren, mint az úgynevezett Felvidéken. Nem helyes, hogy ezzel a kérdéssel a lakosságot nyugtalanítják és nem is volt ez a dolog olyan sürgősen szükséges, hogy ott olyan hangula­tot teremtsenek, amely hangulatnak nem aka­rok itt ebben a Házban visszhangot adni, ae amelyre fel kell hívnom a miniszter úr és a minisztérium figyelmét, mert ez a hangulat, amely ennek nyomán ott keletkezett, "nem alkalmas arra, hogy a tőlünk még elszakított területen a reviziós gondolatot alátámassza. Ezeket az állapotokat, amelyeknek részletezé­sébe nem kívánok Ib elem enni, meg kell szün­tetni. Csak néhány dolgot legyen szabad elmon­danom most magáról Kassáról. TJgy tudom, hogy ott a hivatalok elhelyezése nem egészen ideális. Olyan hivatalok és intézmények nyer­tek bőséges elhelyezést jó épületekben, ame­lyek talán kevésbbó szorultak erre rá, viszont a város egyik tisztiorvosi rendelőjében egy na­pon rendelnek ugyanabban a helyiségben tüdőbetegeknek, gyermekeknek és venereások­nak. Ez nem ideális állapot egy olyan város­ban, ahol sok olyan hivatali helyiség maradt, amelyekben bőségesen alkalom lett volna arra, hogy ezeket az igényeket kielégítsék. A belügyminisztérium költségvetésével kapcsolatosan minden évben szóvá teszem és ebben az évben is kénytelen vagyok újból szóvá tenni azt a hiányt, amelyet én a víz­ellátás tekintetében tapasztalok. Sajnálattal kell azt mondanom, hogy az erre felvett költ­ségeket még csökkentették. Aki ismeri Ma­gyarországon a falvak vízellátását, annak nem kell külön magyaráznom, hogy ez milyen szo­morú és kétségbeejtő. A Közegészségügyi In­tézet e kutak nagyrószét megvizsgálta. A ku­tak túlnyomó része fertőzött és olyan egész­ségtelen vizet ad a lakosságnak, hogy annak élvezése, fogyasztása állandó veszélyt jelent. Legyen szabad azonban egy külön példát ki­ragadnom. Itt van Budapest közvetlen közelé­ben Rákospalota. Több mint ötvenezer főnyi lakosú város, nagyiparral. Nincs vízvezetéke, kútjainak pedig 90%-a olyan fertőzött, hogy azok vizét fogyasztani még forralás után sem lehet a Közegészségügyi Intézet megállapítása szerint. Hát nem szégyenteljes állapot-e az, hogy egy Budapesttel szorosan összeépített vá­rosban kocsik járnak és kanna számra árul­ják a vizet, amelyet a lakosság 10 fillérért vá­sárol azokról a kocsikról, amelyek a Máv.­telepről és egyéb, használható ivóvizet adó kutakból szállítanak vizet a város lakosságá­nak? Ezelőtt öt évvel volt egy megoldási lehe­tőség, amelynek alapján ezt a vízellátást meg lehetett volna szervezni és a csatornázást is meg lehetett volna oldani. Akkor az volt a ki­fogás, hogy öt százalékkal fel kellene emelni a községi pótadót. A város most felemelte a községi pótadót Öt százalékkal, de nem azért, hogy a vízellátást javítsa, hanem azért, hogy bürokratikus kiadásokra találjon fedezetet. Szégyene az országnak az, hogy egy ilyen nagy városban, mint Rákospalota — s ehhez

Next

/
Oldalképek
Tartalom