Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-51
18 Az országgyűlés képviselőházának 51. viselőtestületek összeállítása ne egyetlen elv alapián. tehát ne szimpla alapon, hanem kombinatív alapon történjék. Amint azonban végletnek tartom a tisztán csak válaszás útján összeállított képviselőtestületeket, épúgy végletnek -tartóim a virilizmus jogalapján, tehát a vagyonnak túlsúlyt, biztosító alapon összeállított képviselőtestületet. Mi a dolgok felett gondolkozva és tapasztalatainkból okulva, egy korporativ megoldás mellett foglaltunk állást. mert hiszen a virilizmus egy mechanikus szelekció; hogy ki születik gazdagnak, az csak a jó Istentől függ és a, virilis vagyon és nem virilis vagyon között nem nagy a különbség, ellenben ha korporativ alapon állítjuk össze a képviselőtestületek^ virilis részét, az esetben megvan a nagyszerű szelekcióra a kilátás, mert hiszen minden korporáció, amikor delegál és kiküldötteket választ, mindig a legeszesebbeket, a legrátermettebbeket fogja beküldeni az önkormányzatba, a közügyek intézésére. Ezért foglalunk állást a mellett, hogy a (korporativ rendszer vezettessék be a virilis rendszer helyett. Mi a vármegyétől indultunk el 20 évvel ezelőtt és a vármegyéhez érkeztünk vissza. Közben a cseh-szlovák rezsim megszüntette a történelmi vármegyét és csinált nagy vármegyét. Megszüntette a nagy vármegyét és csinált nagy járásokat, még pedig önkormányzati hatáskörrel. Most, a visszacsatolás után megint visszatértünk a történelmi vármegyéhez. Én a magam személyében a történelmi vármegyék híve voltam, mert éppen a húszesztendős elnyomás alatt tanultuk meg, hogy a tradíciók tisztelete milyen értéket jelent. Valóban, amikor a mindennapi életben, a közéletben nehéz harcokat kellett vívni és nehéz munkát kellett kifejteni, a vallási bázison kívül az egyetlen biztos házis volt a magyar tradíciók tisztelete. Ezen mindenki megtalálta a maga pozícióját és erről a bázisról mindenki nyugodtan harcolt nemzeti érdekeinkért, mindenki nyugodtan szállott küzdelembe, mert érezte, hogy ő magyar és hogy az ezeréves magyar tradíciók állanak mögötte. (Taps a jobboldalon és a középen.) Amikor visszatértünk és most megnézzük a mai vármegyét, nem sok változást látunk, de' a vármegyék valami fensőbbséges érzést váltanak ki belőlünk. Ezt nem rossz értelemben mondom, hanem őszinte megállapítás az, hogy a vármegye ma nagyon fent van. Sokkal közelebb kellene jutnia a néphez (Ügy van! Úgy van! a jobb- és baloldalon.) és éppen ezért most, amikor a kormányzati politika legkihangsúlyozottabb és vallott tétele a népi politika, a vármegyét közelebb kell hozni a néphez. Ezt csak egy módon képzelem el: megtölteni a jogász vármegyét szociális tartalommal, szociális ténykedéseket bízni rá, kiszélesíteni ezeket a ténykedéseket és ezzel a nép, mint olyan, önkénytelenül is Közelebb jut a vármegyéhez, összeforr vele és ez a vármegyét a mai modern világban, amikor modern célokat és modern feladatokat kell megoldani, olyanná fogja tenni, hogy meg fogja tudni valósítani mindezt a magyar jövő érdekében. T. Ház! Az unifikáció és az átépítés munkájánál megnyugvással kell megállapítanom, hogy a belügyminiszter úr belátta, hogy itt egy 20 éven át idegen szellemiség hatása alatt álló terület átépítéséről van szó és ennek ülése 1939 november f 15-én, szerdán. figyelembevételével oldotta meg a státuskérdést és a személyi kérdéseket is. Nekem csak köszönettel kell nyugtáznom azt a legfontosabb — hogy úgy mondjam — engedményt, amely a státus összeállításánál elengedhetetlen volt azért, mert a felvidéki területen rengeteg olyan probléma van, amely lassabban oldható meg és amelyeknek a megoldásához több idő kell, amelyeknek megoldása több személyzetet igényel, mert különben az unifikáció eredménye veszélyeztetve lenne. Én köszönettel nyugtázom, hogy a vármegyéknél, városoknál és községeknél magasabb státus állapíttatott meg, tehát több tisztviselővel és alkalmazottal foghatunk hozzá az átépítés feladatához. A magyarországi vármegyékhez és városokhoz képest a felvidéki vármegyék és városok többet kaptak és ezt elismeréssel nyugtatom. Amikor azonban megtörtént a személyi kérdések elintézése és ezek a tisztviselők megkezdték működésüket, már az első hónapban látszott, hogy bizonyos hiány áll fenn, hogy az önkormányzati testületekbe kinevezett tisztviselők talpa alatt mintha nem volna biztos a talaj. Mintha egy bizonytalansági érzés venne rajtuk erőt, mert nem tudják, hogy ez az átmeneti állapot vájjon meddig tart és hogy exisztenciájuk biztosítva lesz-e akkor,, amikor választás útján véglegesen töltik majd be azt a munkahelyet. Mivel ezt érezzük, gondoskodni kell arról, hogy az önkormányzati tisztviselőknek és alkalmazottaknak választás útján való véglegesítése minél előbb megtörténjék. Itt megint csak kilyukadunk a válaszr tási törvényhez, amely még nincs készen és így nem tudjuk megejteni ezeket a választásokat. A niai állapot az, hogy az egyesült magyar párt, amely nyíltan és hogy úgy mondjom, felelősséggel vállalta a magyar nemzeti gondolatnak kérlelhetetlen és feltétel nélkül való képviseletét a 20 esztendős cseh uralom alatt, tiszteltetett meg azzal, hogy az ő r emberei, akik a 20 éves cseh uralomban megállották helyüket, kinevezés alapján átvették a községeknek és várósoknak irányítását. De az alkotmányossági érzék megint csak az ellen szól, hogy ez az állapot ne sokáig tartson, hogy a községekbe minden réteg beküldbesse a ; maga képviselőit, hogy tehát ez a felemás állapot minél előbb megszüntethető legyen. (Szőllősi Jenő: Nagyon helyes! Sürgetni kell!) A tapasztalat azt mutatja, bo<gy a községek népe jegyzőt kíván. Egymásután jönnek a küldöttségek a minisztériumokba: nekik jegyző kell. Ezeket a kívánságokat először visszatartottuk, mert hiszen ezek a községek nem tudták, hogy most nekik kell fizetni a jegyzőt. hogy a jegyzőtartással Összefüggő összes teher őket illeti. A községeknek egyrésze szépen visszaA r onult, amikor ezt megtudta. Vannak azonban községek, amelykben megszüntették a jegyzői állást és amelyek nem akarnak tágítani attól a kívánságuktól, hogy nekik jegyző kell. Ezeknek a kívánalmaknak most már nem lehet ellenállni. Miért ne kapna jegyzőt az a község, amely rendes gazdasági viszonyok között él és rendezett háztartása van? 1 Hiszen a fejlettebb közigazgatásra kell törekedni és az ideális állapot az volna, hogy minden községben legyen jegyző, telefon és villany. Éppen ezért ezeknek a községeknek törekvéseit honorálni kell. A belügyi igazgatás költségvetésének közbiztonsági részéhez is szeretnék hozzászólni.
