Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

'234 Az országgyűlés képviselőházának 54. Végül 'befejezésül, t. Ház, engedjék meg, hogy foglalkozzam egy olyan kérdéssel, amely a mi mostani tartózkodó magatartásunkat han­gulatilag és később aktíve is komolyan befolyá­solhatja. Ezek a Kossuthi-légiók és Starhem­berg-gárdáik a mi belső külpolitikai állásfogla­lásunkra semmi befolyással nem 'lesznek, ezt hangsúlyozom, de beszélnem kell arról, hogy egymásután érkeznek jelentések a tetiigerck min­den pontjáról, hogy a 17 magyar tengerjáró hajó. az a szerény kis kereskedelmi 1 tengerészeti flotilla, amely a magyar tengerentúli nyers­anyagszükséglet lebonyolítására szolgál, mind­inkább, mind töbhet van kitéve, zaklatásoknak, lefoglalásoknak és feltartóztatásoknak. Igenis, jelentéseket kapunk arról, hogy Máltában, Ale­xandriában, Marseilles-ben és Gibraltárban ma­gyar lobogó alatt magyar legénységgel me»nő hajókat egymásután feltartóztatnak. Tudunk arról, hogy a gibraltári kikötő pia­cán ócskavashegyek hevernek, amelyeket ma­gyar gyáraknak vásároltunk Dél-Amerikában. Tudunk arról, hogy magyar gyárak címére in­dított délamerikai rezet feltartóztattak és elko- : bíztak. Tudunk arról, hogy a koprát, ezt_ a szappanfőző iparban igen fontos cikket hajó­számra tartóztatták fel. (vitéz Csiesery-Rónay István: Na! Angolbarátság!) Tudunk arról, hogy Egyiptomban vásárolt magyar gyapjút egyszerűen elkoboztak, feltartóztattak, kiraktak ! és miközben az egyik oldalon és a másik olda­lon is a hadviselő felek mindig nagyobb és na­gyobb és hízelkedőbb dicséretben részesítik a magyarságnak ezt a tartózkodó állásfoglalását, oly cselekmények történnek, amelyek már nem­csak a nyolcszázezer munkáskezet foglalkoztató magyar ipar exisztenciáját, nemcsak az ország­nyersanyagellátást érintik, hanem — gondol­junk csak a rézgálicra, a csávázószerekre — ; érintik a magyar szőlőtermelők, gyümölcster- ; melők és búzatermelők milliós és milliós törne- \ geit. Vájjon nem gondolnak-e arra ezek a had­viselő hatalmak, hogy ez a tény ebben az or­szágban, ha köztudomásra jut, rossz vért fog szülni? (Ügy van! Ügy van! jobbfelőL) Nem gondolnak-e arra, hogy bármilyen hízelkedő propaganda folyik, bármilyen dicsérő újság- ' cikkek jelennek meg, ha mi a valóságban azt látjuk, hogy a hadviselő felek tartózkodó, vagy — mondjuk —- a háborútól tartózkodó és sem­leges államok sorozatánál különbségeket tesznek • a velük való bánásmódban, a blokád végrehajtá­sában, — sőt mondhatnám— gyalázatos különbsé- i geket tesznek, vájjon nem lesz-e ez befolyás­sal a magyar közélet és az egész magyar köz­vélemény pszichéjére? Nem lesz-e ez rossz ha- ; tással arra a tartózkodó álláspontra, amelyet mostanáig mindig dicsérnek és amely igen könnyen felháborodássá, esetleg aktív felhábo­rodássá fajulhat? (Ügy van! Ügy van! jobbfe­lőL) T. Ház! Az idő előrehaladottsága miatt (Halljuk! Halljuk! jobbfelőL) nem akarom a blokádháborúnak a várható súlyos következmé­nyeit tovább fejtegetni. Engedjék meg, hogy azzal fejezzem be mai felszólalásomat: már csak azért is örömmel fogadjuk el mi a Ház jobboldalán ezt a külügyi költségvetést, mert a miniszteri székben az a férfi ül, aki március­ban, Kárpátalja visszavétele során, a magyar külpolitikát irányította. (Éljenzés és taps jobb­felől és a középen.) D© örmmel fogadjuk el ezt a költségvetést azért is, mert egy ízig-vérig, utolsó csepp véréig magyar ember (Éljenzés.) ül az önálló, független Magyarország külügy : miniszteri székében, egy magyar ember, aki ülése 1939 november 21-én, kedden. minden álmában, minden vérsejtjében a ma­gyar aspirációkat, a magyarság álmait, a mi álmainkat akarja megvalósítani. Éppen ezért nagy örömmel és szeretettel fogadjuk el az ő költségvetését. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen, v— A szónokot szá­mosan üdvözlik.) Elnök: Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Szeder János jegyző: Meskó Zoltán! Elnök: Meskó képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Ház! Én nem bocsátkozom jóslásokba, amit igen t. képviselőtársaim meg­tettek. Én csak arra kérem a magyarok Istenét, hogy ez a világháború, amely mindenesetre a zöld asztalnál fog végződni, Magyarországnak igazságot szolgáltasson. Ami a kormány külpolitikáját illeti, efelett bírálatot mondani lelkiismeretes ember csak akikor tudna, ha rendelkezésére állanának m od­ázok az adatok, amelyek a mostani háhorút Franciaország, Anglia és másfelől Németország között megelőzték és ha ismerné a folytonos tárgyalások anyagát. Mivel ez nekünk, képvi­selőknek nem áll, de a dolog természeténél fogva nem is állhat rendelkezésünkre, így fő­képpen érzéseinkre vagyunk utalva. Egészen őszintén kijelentem, nekem az az érzésem, az a magyar megérzésem, hogy az igen t. külügy­miniszter úr külpolitikája helyes és az ország érdekeit szolgálja. (Ügy van! Úgy van! Taps a. jobboldalon és a középen.) • Mélyen t. Képviselőház! Én azt tartom he­lyesnek, hogy a régi barátok iránt hűséggel viseltetve és mellettük kitartva, ríj barátokat is szerezzünk. Az országnak az az érdeke, hogy hűségéről tegyen tanúbizonyságot, mert aki Magyarországra bazírozott, az még soha nem csalódott a magyar becsületességben. (Ügy van! Ügy van jobbfelőL) De ne feledjük el, hogy új barátokat ÍJ. keli szereznünk, különösén a mos­tani súlyos nehéz időkben. Mi necsak a köny­nyen lobbanó magyar szív szavára hallgas­sunk, amint ezt a múltban annyiszor tettük és amire annyiszor ráfizettünk, am:ben annyiszor csalódtunk, hanem a hideg ész szavát is vessük latba. A kettő párosulva fogja majd megradni tizt az irányt, amelyben a magyarságnak ha­ladnia kell. (Helyeslés jobbfelőL) Mindenek­előtt megállapítom, hogy a mai nagy nemzet­közi és nemzeti bizonytalanságban fix pontunk Magyarország államfőjének, Horhy Miklósnak bölcs országvezetése. (Éljenzés jobbfelőL) Má­sik fix pontunk tettrekész, vitéz m. kir. hon­védségünk. (Helyeslés jobbfelőL) A bölcs veze­tés és irányítás végrehajtója: a m. kir. honvéd­ség tudja, hogy mit, mikor és milyen irányban kell cselekednie. (Úgy van! Ügy van!) Kalandokba semmiesetre se bocsátkozzunk. Hallottam mindenféle megjegyzést. Politiku­soktól is hallottam, hogy a mai katonai felké­szültség mellett erőteljesebb felkészültségre volna szükség. Én azt tartom helyesnek, hogy amíg az ország érdeke meg nem kívánja, egyet­len embert se vonjunk el családjától és hiva­tásától, de ha az ország érdeke úgy kívánja, akkor valamennyien ott leszünk. (Ügy van! Ügy va! — Helyeslés jobbfelőL) • T. Ház! Ügy látszik, Magyarország törté­nelmi szerepe megismétlődik. Évszázadokon áll­tunk itt, mint a kereszténység védbástyája, s most, hogy kellemetlen szomszédunk leereszke­dett a Kárpátokig, ismét egy magasztos, de áldozatos feladat vár reánk. Ismét a keresz­ténységet kell védenünk a hitetlenséggel, az

Next

/
Oldalképek
Tartalom