Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

Az országgyűlés képviselőházának J-4. Most ez is folyton sorvadóban van, részben a „gazdasági hßiyzet alakulása, részben pedig- a külföldön is végbement társadalmi eltolódások következtében, úgyhogy ezen a téren is gondoskodni kell a pótlásról. Az idő rövidsége miatt nem áll módomban rámutatni azokra a küllőid! példákra, ahogyan ott ezeket a kérdéseket megoldják, esak megnevezem, hogy például az ifjúsági főiskolai csereakció révén, avagy pedig az úgynevezett vándorló középiskolák réven láttam ezt a külföldön többhelyütt megoldani. Például a szu détail érnetek is csináltak ilyen vándorközépiskolákat, amelyek két vagy három tanár vezetése alatt a külföldi országokat bejárták és ezáltal adták át az ismereteket olyan gazdasági helyzetben levő fiatalembereknek is, akik ehhez másként nem juthattak volna hozzá s így teremtettek összeköttetést. Most még csak egy örvendetes jelenségről és eseményről kell említést tennem, amely a mi külügyi politikánknak nemcsak alátámasztást, hanem erőteljes lendületet is képes biztosítani, ez pedig az, hogy megszűnt HZ fi nemcsak reánk, hanem Európára nézve is szégyenteljes állapot, hogy ezt a kis országot tartották utolsónak lefegyverzett állapotban. Nem gondoltak arra, hogy ez az állapot rájuk nézve is veszedelmeket rejthet magában, mert az egyszer kigyulladt tüzosóva máshol is gyújthat, nemcsak ott, ahol kigyulladt. Hála Istennek, ez a helyzet már megszűnt, honvédségünk erős és folytonos fejlődésben van; kell is, hogy tovább fejlesszük olyan vonalra, amelyen a maximális erőkifejtést alkalmas biztosítani. Már ma is, hála Istennek, olyan erőben van honvédségünk, hogy nem volna tanácsos erejének alkalmazását kiprovokálni. Amikor erről beszélünk, megelégedéssel és elismeréssel kell szólanunk külpolitikánknak arról az önmegtagadó mérsékletéről, amelyet szomszédainkkal szemben éppen akkor tanúsított, amikor azok különösen propagandájukban túlmentek azokon a határokon, amelyeket mi megengeclhetőknek tartunk s amelyeket Makkal János képviselőtársam is említett. Szlovákiának ezeket, a kilengéseit talán ifjúkori tűlbuzgalomnial lehet bizonyos mértékig magyarázni, de huzamos időn keresztül, azt hiszem, egyikünk sem volna hajlandó ezeket a túltengéseket és kilengéseket eltűrni. Mi elismeréssel vagyunk a külügyminiszter úr iránt azért, hogy ezt az ifjúkori túlbuzgalmat megfelelő elnézéssel kezelte s talán éppen ezért értük el^ azt az eredményt, hogy ma már mintha ott is kezdene felülkerekedni velünk szemben a jobb belátás, amely, azt hiszem, eredményeket is fog hozni. Reméljük, hogy olyan eredményeket érhetünk el, amelyek mindkét állam javára fognak válni. Éppen ezért örömmel kell üdvözölnünk azokat a fáradozásokat, amelyek viszonyaink normalizálására irányulnak más szomszéd államokkal szemben is, különösen olyan irányban, ahol nemcsak megértés nincs nemzettestvéreink iránt, akikről figyelmünket nem vonhatjuk el, hanem ahol — amint éppen most hallottuk — mint például Romániában talán még a csehszlovák viszonyoknál is mostohább a velük szemben való eljárás. Csatlakozom azokhoz a felszólalókhoz, akik azt mondták, hogy ez a helyzet csakugyan tűrhetetlen és meg fog kelleni tenni a kellő lépéseket ennek a helyzetnek a megszüntetésére. Abban a reményben, hogy külpolitikánk a jövőben is olyan eredményeket fog hozni, mint a közelmúltban, amikor mi visszatértünk, a legnagyobb bizalommal elfogadom a tárca kÖltségülése 1939 november 21-én, kedden. 231 vetését. (Élénk éljenzés és tups. A szónokot számosan üdvözlik.) Jíiinók: A következő két vezérszónok, l'eyer Károly és gróf Esterházy Móric képviselő úr elállott à szótól, így sorra következik az utolsó vezérszónok, Oláh György képviselő úr. A képviselő urat illeti a szó. Oláh György: T. Ház! Az előttünk fekvő másl élévé« külpolitikai költségvetés. Összehasonlítva az előző évek költségvetéseivel, tijL'ü.UÜO pengős emelkedést mutat. A többletnek túlnyomó része, körülbelül 5,500.00Ü pengő az idegen fizetési eszközökben fizetendő kiadások feláremelkedésének tudható be és csak igen kis töredék az, amelyet olyan új beruh ázás okra fordítanak, amilyen a tokiói magyar követség I felállítá&a, a lisszaboni új magyar követség ] megszervezése, a riodejaneirói és a madridi j követek kinevezére. Ezek igen kis tételek más j tárcák költségvetéseihez viszonyítva és éppen | ezért azt hiszem, hogy ezt a többletet a Ház pártkülönbség nélkül örömmel szavazza meg. A ma és mindennap azt bizonyítja, hogy ez j a külpolitikai játszma, ez a világmérkőzés : mindinkább tengerentúli erőket is bevon a ! maga körébe. Rendkívüli jelentőséggel bír | tehát, hogy például olyan emelkedő nagyhata| lomnak, mint Japánnak fővárosában követségünk legyen; de igen fontos az is, hogy esetleg kisebb jelentőségűnek látszó semleges államokban megfigyelő állomásunk követi állás szervezésével erősödjék. A mai világmérközés| ben egyetlen krajcárt sem szabad sajnálnunk minden ilyen állomás megszervezésétől, mert ezzel informáltságunk, összeköttetésünk minden pillanatban növekedőben lehet. Századokon át nem űzhettünk önálló magyar külpolitikát, mégis az elmúlt húsz esztendő tapasztalataiból megállapíthatjuk, hogy a magyar géniuszban ott rejtőzködik a külpolitikai talentum. A belpolitikában Gömbös Gyula jöveteléig talán juthattunk zátonyokra, talán voltak korszakok, amelyekben az óramutatót visszafelé akarták fordítani, de a külpolitikában — ezt bátran megállapíthatjuk — a magyar ösztönök, ha talán voltak is személyek, akik ellen kifogás merült fel. teljesen jól működtek — ezt bizonyítja Kárpátalja visszavétele, bizonyítja a bécsi döntés és a múlt őszi események —- és éppen ezért ettől a tárcától semmiféle költségtöbbletet nem tagadunk meg. Azok az események, amelyek a múlt ősszel lezajlottak, nagy próbatételek voltak s f még szebb próbatétel volt az idei márciusi kárpátaljai bevonulás, de a legnagyobb próbatételek eiőtt talán még csak most állunk vagy talán még messze vagyunk tőlük és éppen ezért kell, hogy a magyar diplomácia ezekben az időkben úgy működjék, mint e^y külön kaszt, mint egy külön szerzetesrend, elkülönítve a mindennapi élet gondjaitól, belpolitikánk legkülönbözőbb hatásaitól; kell, hogy ez a diplomácia mentés legyen éppúgy a társadalmi, osztályi és társasági előítéletektől, mint minden belpolitikai szenvedélytől is. Amikor én rövidre szabott időben a külpolitikáról beszélek, nem bocsátkozhatom fejtegetésekbe és nem jósolgathatok. Ez a külpolitika ma és mindennap egy változó kaleidoszkóp, amelynek eseményei óráról-órára mást hoznak. És ha vannak is ebben a társadalomban és ennek bizonyos oldalain jósok, akik csodálatos jóstehetséggel vannak megáldva, engedjék meg, hogy ezekről szólva, idehozzak egy voltairei mesét, amely Zadig királyfiról