Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-54
226 Az országgyűlés képviselőházának $fa zonyságot amellett az egységes hit mellett, amelyen az oszthatatlan és elpusztíthatatlan román állam felépül. (Mozgás és zaj. — Egy hang jobb felől: Viccnek is rossz! — Rajniss Ferenc: Saját népüket sem tudják vezetni, nemhogy más népeket vezessenek! Ugyanakkor az Erdélyben megjelenő németnyelvű Deutsche Banate Zeitung közli a VajdaVojvoda királyi tanácsos, a legfőbb kormányzótanács tagjának beszédét, melyet a volt rurnán miniszter a magyar kisebbségekre vonatkozólag mondott. A lap tanúsága szerint ezeket mondotta (Olvassa): »Nálunk a magyar kisebbség olyan sorsot ért me»g, amelyet meg kell érteni, midőin rágondolunk arra, hogy mindenható urakból — noha ez csak illúzió volt számukra — más helyzetbe kerültek. Mert végeredményben nem a magyar nép élvezte az ország áldásait, nem a székely nép, nem a középosztály, hanem néhány mágnás, oligarcha és nagybirtokos. Magyarországon ma is a mágnások és a nagybirtokosok, a zsidó nagytőkések és a magas klérus uralkodik, amely az emberszeretet nevében semmi érzést sem mutat az alsóbb osztályok és a magyar nép nagy tömege iránt, akiket továbbra is a rabszolgaság ég a jogf osztottság állapotában tartanak és ez az állapot rosszabb, mint annakidején a jobbágyok helyzete.« Ebből a két beszédből azt vezetem le, hogy a román vezető államieriiakat ebben a magyarromán vonatkozásban két alapvető elv dominálja. Az egyik az, hogy Románia a legideálisabb kisebbségi jogrendszerrel rendelkező ország (Zaj.), a másik az, hogy a Magyarországtól való megszabadulás az anyagi 03 szociális színvonal emelkedését jelentette az elszak'tott részeken élő népek számárai (Egy hang jobbfelől: Pont az ellenkezőjét) Az elsővel nem akarok hosszasabban! foglalkozni, mert íbiszen arról, hogy Románia a kisebbségi jogokat hogyan tartja bet, szinte felesleges beszélni. A második felfogásra, arra, hogy Magyarországon ma is az oligarchia, a főpapság, stb. uralkodik, amely elnyomja a népet, legyen szabad me s?jegyeznem, hogy ez általános tünet olyan népeknél, amelyeket a középkorban és az elmúlt századokban más népek tartottak hatalmuk, jogaruk alatt és amely alól ezek később kiszabadultak. így például a finn nép &' svédeket ma is középkori oligarcháiknak tekinti, mert Finnország valamikor svéd uralom alatt volt, noha Svédországban valósították me»- ma a legnagyobb fokán a polgári demokráciát. Iffv — bogv Ú2"y mondjam ék innen válaszoliak Vajda-Vojvoda úrnak — intelligencia kérdése ezt felfogni, ezokkel tisztában lenni és ezért a magyar-román vrszonyt semmie a etre sem mozdítja elő az a politikai garnitúra, amely ilyen kijelentéseket tesz. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Márpedig ezt a magyar-román viszonyt érdemes lenne közelebbi szemlélet tárgyává tenni. Számra körülbelül két egyforma nagyságú faj vagyunk. Jelenleg az ő gazdasági helyzetük, ny&rsanyagforrásaik esetleg értékesebbek, többet érnek, a mi szociális helyzetünk, intelligenciánk azután társadalmi fejlettségünk, a nyugati kultúrkörhöz való tartozásunk szellemi f elsőbbségünk jeleit viseli magán ebben a vonatkozásban. T. Ház! Még egy megállapítással tartozom. A világháború alatt Romániával az történt, ami ezer-kétezer esztendő alatt egy nemzet életében csak egyszer fordul elő: ellenségei és szövetségesei egyaránt összeomlottak. Akivel szemben háborút viselt, a központi hatalmak összeomletülése 1939 november 21-én, kedden. tak. Aki szövetségese volt, Oroszország, szintéi*. összeomlott. Ez évezredek alatt egyszer fordul elő egy nép életében és akkor is rövid ideig tart. És a történelem árnyéka, mintha már rávetődnék a mai Romániára. (Ugy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Éppen ezért csodálkozom, mint erdélyi ember és mint a magyar törvényhozás tagja, hogy román részről a reális helyzetet figyelemoevevő, a két nép értékrt kellőkép mérlegelő es az európai helyzetet a politikus előreiátá^á\al megérző és megsejtő ajánlat Magyarország szamára nom érkezett. (Ugy van! Ügy vem! Taps a jobboldalon.) T. Képviselőház! Ezzel kapcsolatban a magyar-bolgár viszonyról is szeretném, ha a külügyminiszter úr néhány szót mondana nekünk. Szükséges a mi középeurópai és egész balkáni helyzetünk felfedése, mert a magyar közvélemény annyi idegen propagandának, a rádióból, a sajtóból eredő annyi különböző és ellentétes érdeket szolgáló híresztelésnek van kitéve, hogy helyes ítélet nehezen alakulhat ki, márpedig különösen egy európai háborús konfliktus esetén kormányozni és az országot külpolitikailag helyesen vezetni valóban csak akkor lehet, ha maga a nép is fel van világosítva arról, hogy mi a magyar álláspont, mi a magyar tennivalóés melyek a magyar nemzeti célok. T. Képviselőház! Amikor rövid felszólalásomat befejezem, csak annyit akarok mondani,. hogy ezeknek az igazságoknak felismerése után nekünk a következő kötelességeink vannak: kötelességünk elsősorban a magyarság fegyveres erejének minél nagyobb felfokozása (Ügy van!" Ügy van! Taps a jobboldalon és a középen.), de szükséges ugyanakkor a magyarság politikai értékeinek összeszedése, összegyűjtése is. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és a magyarság polgári erényeinek felfokozása. Amely népnek nincsenek katonai erényei, az odaint, ahova Csehország (Ügy van! Ügy van! a jobboldalén.), amely népnek e a ak katona erényei vannak, az odajut, mint a középkori Törökország, amely mindent elfoglalhatott Eurónában, de semmit sem tudott megtartani. Polgári erények nélkül nem lehet megszervezni egy országot s nem lehet szolsrálni az európai és az emberi civilizációt. Nekünk a kettőre egyszerre van szükségünk és ráadásula magyarság politikai ösztöneinek megnvilvánulására. vezetésére és irányítására. _ A külüsryi tárca költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre iegyző: Matolcsv Mátvás. Elnök: Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Külpolitikát felelősségteljesen csak az csinálhat, akinek a kezében összefut minden szál. Éppen ezért mafi-am és pártunk részéről a külü^-vminiszter úr külpolitikai vonalvezetését bírálni n^m is kívánom, (Helyeslés a középen.) annál kevésbbé, mert az a meggyőződésünk, hogy Csáky külügyminiszter úr a kormánynak az a tagja, akt leginkább ismeri a fasiszta és nemzeti szocialista államformát és annak híve is. Ennek következtében az a meggyőződésünk, hogy az ő szótlanságba burkolt külpolitikai vezetése mégis azon a nyomon jár. amely a magyarság igazi érdekeit szolgálja. (Taps balfelől. — Helyeslés a középen.) Hogy mégis felszólalok és hogy a külügyi
