Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-54
Az országgyűlés képviselőházának oh. tárca költségvetésével szemben iratkoztam fel, ennek súlyos okai vannak. Olyan sérelmeket es tüneteket kívánok itt felfedni, amelyeknek orvoslása elsőrendű nemzeti érdek és kötelesség. T. Ház! Magyarország a jelenlegi háborús konfliktusban nehéz helyzetbe került. A háború utáni húsz év alatt külpolitikai vonalvezetésben nem sok lehetőség volt, nyilván csak az, hogy a legbensőségesebb baráti és jóviszonyt kell fenntartanunk mindazon népekkel és hatalmakkal, amelyek a versaillesi és trianoni békekötést ránk kényszerítő népekkel és hatalmakkal szemben állanak. Ez volt a háború utáni húsz év magyar külpolitikájának alaptétele és ebből fakadt a német-magyar-olasz külpolitikai vonal, amely az együttműködést elősegítette még ezeknek az országoknak gazdasági egymásrautalsága és érdeke is. őszintén ki kell azonban jelentenem, hogy Hitler uralomrajutásáig ennek a Róma—Berlin tengely-külpolitikának nem volt meg a feszítőereje, ez passzív politika volt. De azt is ki kell jelentenünk s le kell szögeznünk éppen nekünk, akik erőteljesen fajmagyar alapon állunk, hogy a német nemzeti szocializmus feszítőereje nélkül a versaillesi és trianoni békék bilincsei nem pattantak volna le a megalázott népek nyakáról. (Taps half elöl. — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Erőteljesen ki kell ezt hangsúlyozni akkor, amikor ebben az új világháborús konfliktusban társadalmunknak egy jelentős része — meg kell vallanunk — a zsidóság és annak érdekkörébe tartozó nem zsidó, de befolyásuk alatt lévő magyar társadalom (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) a német nemzet összeroppanásáért drukkol, nem véve figyelembe azt, hogy ugyanakkor drukkol a magyarság újabb megpróbáltatásaiért is. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl. — Meskó Zoltán: A régi drukkebergerek drukkolhatnak tovább! — Derültség.) Amikor ezt leszögezzük, amikor a német nemzeti szocializmus eredményeit itt hangsúlyozzuk, nem mulaszthatjuk el, hogy Magyarország nagy barátjának, Mussolininak örök hálát ne mondjunk, mert az ő nagy zsenialitása és bolcsesége tette viszont lehetővé, hogy ezekuek a feszítő erőknek hatására Magyarország régi követelésének legalább egyrészét visszaszerezhesse. (Ügy van! ügy van!) T. Ház! Ezeknek hangsúlyozása és előrebocsátása után úgy érzem, még néhány olyan kérdést keli itt felvetnem, amely a mostani háborús konfliktusban Magyarországot érinti és itt elsősorban a lengyel kérdést említem meg. Mindenki jól tudja, hogy a rokonszenves lengyel népről a legnagyobb sajnálat és az őszinte megbecsülés hangján szólunk, de ugyanakkor mélyen elítéljük a lengyel kormányzatot, amely nem ismerte fel saját népének és nemzetének igazi célkitűzéseit és érdekeit s a legszörnyűbb megpróbáltatást zúdította a lengyel nép nyakába. Ezeknek leszögezése mellett van azonban ennek a kérdésnek egy magyar vonatkozása is és én ezt kívánom itt felfedni, ez pedig: a Lengyelországból idemenekült lengvel katonaság kérdése. T. Ház! Néhány héttel ezelőtt a képviselőház elé hoztam ezt a kérdést a miniszterelnök úrhoz intézett interpelláció formájában és kérve kértem a miniszterelnök urat arra, hogy azokat a falvakat, amelyekben a lengyel katonaságot elszállásolták, mentsék meg a további zülléstől. Le kell ugyanis szögeznünk azt, hogy fegyelmezetlenség, naplopás, őgyelgés KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ III. ülése 19S9 november 21~én-, kedden. 227 és erkölcstelenség fakad fel ezekben a színtiszta magyar községekben az Alföldön, amelyekbe a lengyel katonaságot beszállásolták és mindennek tetejébe ez havonta kétmillió pengőbe kerül, mert ha egy lengyel katona ellátását napi más fel pengő o en számoljuk el, akkor kitűnik, hogy a 44.000 főnyi idemenekült lengyel katonaság ellátása 60—70.000 pengőbe kerül naponta az államháztartásnak; és már két hónapja itt vannak, tehát már 4—5 millió pengőbe került ez az egyetlen tétel akkor, amikor a magyar szociális problémák megoldatlanul kiáltanak felénk. Az a tiszteletteljes kérésem tehát a külügyminiszter úrhoz, — ezért voltam bátor ezt a kérdést a tárca keretében megemlíteni — hogy ha egy módot talál rá, akikor teremtsen lehetőséget arra, hogy a lengyelek innen menjenek, ha pedig ezt semmi áron nem lehet elérni, ha nem veszik át őket azok, akiknek át. kellene venni, akkor tessék őket munkára vinni, de ebben az országban senki se lógjon s ha lógni akar, akkor menjen innen. (Rajniss Ferenc: A németek kötelessége átvenni őket!) Természetesen egy pillanatra sem gondolok olyan munkákra, amelyek a magyar dolgozó millióktól vonnák el a kenyeret, (Felkiáltások jobbfelöl: Hát -milyen munkára?) hanem olyan földmunkákra és vízimunkálatokra gondolok, — és ilyen munkák, igenÍ3, lehetségesek — amelyeket tőkegazcláíkodás mellett képtelenség lenne elvégezni, tessék tehát ilyen munkálatokat végeztetni. (Zaj.) Van erre mód és alkalom és a kormánynak elsőrendű kötelessége, hogy a züllés megakadályozása végett ezeket a munkákat valóra váltsa. (Egy hang balfplöl: Földmunkákat! — Gr. Zichy Nándor: Akkor a magyar kubikusoík nem kapnak munkát! — Raky László: Érdekes, hogy milyen nyugtalanul fogadja ezt a képviselő úr!) Elnök: Csendet kérek! Matolcsy Mátyás: Ügy látszik, t. képviselőtársaim nem tudják, mennyi munka van még Magyarországon, amit a magyar kubikusok foglalkoztatása mellett még bőven el lehetne végezni. T. Ház! Beszédem másik témája, amely a jelenlegi háborús konfliktussal kapcsolatban Magyarországot erősen érinti, a szovjetorosz kérdés. A háborús konf'iktus kéthónapi tapasztalása alapján nyugodtan megállapíthatjuk, hogy ennek a konfliktusnak ezideig egy biztos győzője van és ez Szov^et-OrnszoT-száT. (Ügy van! Ügy van r ) Ezt meg kell állapítanunk azért, hogy a magyarság jövőjének érdekében ezzel szemben megfelelő intézkedéseket foganatosíthassunk. T. Ház! Ennél a problémánál naery világpolitikai kérdéseket kell felemlítenünk. Elsősorban azt a rövidlátást, hogy amíg a nyugati fronton az angol, francia és német nagyhatalmak egynr'et kívánják tönkretenni, megtörni, addig az egész Európát és az európai c'vUizációt fenyegető orosz bolsevizmus támad fel és 20 évi mozdulatlanságból indult el. nem tudjuk, milyen hódító útjára. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Ezt fel kell említeni azért, mert az a meggyőződésünk, hoa-y sajnos mi, a magyarság — de a magyar kormányzat és a külügyi kormányzat is — aligha tud résztvenni annak kimunkálásában, de az elvet le kell szegeznünk, hogy az európai civ'lizáció, Európa megmentése érdekében a nyugati fronton sürgősen békét kellene kötni és megbízni Németországot azzal, hogy a dunai államokkal karöltve olyan I erődvonalat építsen ki az orosz Szovjettel szeni3 0
