Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-54
' Az országgyűlés képviselőházának 5-4. •erejével lehet dönteni, de világrendet csak az emberi igazságra lehet építeni. Viszont az emberi igazságot a győztes fél mindig a saját ízlése szerint idomítja. lVli szeretnők tudni, hogy mi az az emberi igazság, mert a legutóbbi, 1914—18-as világháborúban a népszövetségi és wilsoni elv került ki győztesen s abból mit láttunk? Húsz évi tapasztalatok után felesleges, hogy a magyar parlamentben erről a kérdésről részletesen beszéljek. Minket az egész világháborúból csak Európa és főleg Közép-Európa kérdése érdekel. Szomorúan kell látnunk, hogy a négy évig tartott volt világháború után eltelt húsz esztendő alatt a kisebbségi, kérdés általános megítélése, általános kezelése nem javult Európában. Roppant fontos kérdés azután, (hogy az állami beavatkozás egyre erőteljesebb. Míg régebben a liberális állam csak azt követelte meg polgárától, hogy katona legyen és adót fizessen, egyébként azonban az életébe nem szólt bele, addig ma az egész gazdasági, közegészségügyi, szociális, politikai és társadalmi élet az állami beavatkozás különböző instrumentumain keresztül érkezik el az egyénhez; és ha ez az instrumentum idegennyelvű, ha nem ismeri el a kisebbségi, a nemzetiségi jogokat, akkor százszor több siebet ejt ugyanazon az egyénen, mint a világháború. (Ügy van! Ügy van!) A helyzet tehát a wilsoni elvek diadalával nemzetiségi szempontból Európában nem javult, hanem (határozottan romlott és visszaesett. Ezt le kell szögeznünk, 20 éves tapasztalatunk ezt mutatja, mert ha ezt leszögezzük és ezt az igazságot a világ elé tárjuk, ezzel tesszük a legnagyobb szolgálatot majd akkor, amikor szóbakerül az új békerendszer megalapozása. Természetes, hogy egy ország békekészsége csak akkor ér valamit, ha az a mára és nem, a holnapra vonatkozik és elsősorban akkor, ha szomszédaira és nem a távoliakra vonatkozik, mert a távoli nemzetekkel jóviszonyjban lenni sokkal könnyebb, mint a szomszédságban lévőkkel. Ez nem jelenti azt, hoigy szomszédsági politikát akarunk űzni, ahogy ezt a politikát Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselőtársunk igen helyesen helytelenítette, jelenti azonban azt, hogy az igazi békekészség elsősorban a körülöttünk lévő államokkal szemben nyilatkozhatik meg. Meg kell^ állapítanom, hogy Jugoszláviában, jugoszláv-magyar vonatkozásban légköri javulás jelei mutatkoznak. Meg kell állapítanom azt, hogy az úgynevezett bécsi döntés után magyar és szlovák vonatkozásban Magyarország és az önálló Szlovákia között minden nézeteltérésnek el kellett volna oszlania. Szlovákia elérte a maga nemzeti célját, önálló állam lett, Magyarország pedig elérte azt a célt, hogy magyar anyanyelvű néptestvérei visszakerültek hozzá, mi közöttünk tehát további nézeteltérésre semmi adott ok nem volna. Sajnálattal és az ezeréves nemzet múltjából fakadó bizonyos megértéssel kell azonban néznünk, hogy a fiatal és legújabban önállósult államokban a nacionalizmusnak bizonyos apró túlzásaiba esnek. Ëz történik Szlovákiában is. Mi az idősebb testvérnek — mondjuk — szeretettel ies szigorával látjuk, azonban nem helyeseljük azt, hogy az új Szlovákia azért, hogy középosztályának, egyes ülése 1939 november 21-én, kedden. 225 társadalmi rétegeinek azonnali elhelyezkedést biztosítson s hogy nagyságát, önállóságának teljességét népének fel tudja mutatni, a ma-» gyár kisebbséget a hivatalokból kiszorítja. Megértjük ezeket a dolgokat, ha nagyságukat akarják vele bizonyítani, de sajnálatosan kell megjegyeznünk, hogy az ilyen dolgok nem fognak célt érni. Ugyanakkor azonban fel kell hívnom a külügyminiszter úr figyelmét arra is, amit bizonyára igen jól tud, hogy Párizsban néhány nappal ezelőtt megalakult a cseh-szlovák bizottság (Turchányi Imre: De csak bizottság!) és ha a francia kormány nem is engedélyezte vagy nem is járult hozzá egy cseh-szlovák kormány megalakításához, mégis a francia lapokban és a francia közvéleményben effektív cseh-szlovák propaganda folyik. Idejében fel kell emelnünk szavunkat ez ellen, mert t az európai békét semmi sem veszélyeztetheti jobban, mint a mesterséges államtákolmányokhoz való ragaszkodás. (Ügy van! Ügy van!) A mesterséges államtákolmányok azt jelentik, hogy veszélybe döntik a körülöttük lévő nem mesterséges, hanem egészséges államalakulatokat, mert egészséges népek csak egészséges népek szomszédságában, önálló népek csak önálló népek szomszédságában élhetnek. Fel kell vetnem a kérdést és szeretném, ha a külügyminiszter úr határozott választ adna arra a kérdésemre, hogy a jelen körülmények között milyen a magyar-orosz viszony. Pontosnak tartom ezt, mert hiszen néhány hét óta effektive a magyar és orosz, hadsereg egy* mással szomszédos területet foglal el és megjelent határainkon a hatalmas, több mint százmilliós Oroszország*. A legfontosabb számunkra a jelen háborúban kétséartejenül a magyar-román viszony tisztázása. (Hajniss Ferenc: Százával börtönzik be ebben a pillanatban a magyarokat. Egy szót sem szólunk róla!) Nemrégiben Argetoianu román miniszterelnök a saító tanúbizonysága szerint beszédet mondott Kolozsvárott é3 ebben a kisebbségi helyzettel foglalkozott a következőkéonen (olvassa): »Ahelyett, hogy a többségi néphez való közeledést keresték volna és azzal együtt az állam vezetéséből és védelmezéséből fakadó kötelességeket átvették volna a nemzetiségek, helyi érdekszféráikba vonultak vissza és a legtöbb esetben határozottan az állam érdekeivel szemben foglaltak állást. Ez vonatkozik elsősorban a német kisebbségre, amely megelégedett azzal, hogy az állam általános érdekeivel szemben is helyi privilégiumokhoz jusson. A román állam az első pillanattól fogva minden állampolgárának, nemzetiségre való tekintet nélkül a legszélesebb jogokat biztosította. (Mozgás és ellenmondások a Ház minden Oldalán, — Rajniss Ferenc: Golyót!) Nem hiszem, — mondotta a miniszterelnök — hogy Európában vagy az egész világon volna méor egy olyan állam, amely a népi kisebbségeknek több jogot nyújtana, (Zaj é« ellenmondások a Ház minden oldalán. — Rajniss Ferenc: Az utcán lövik agyon az embereket! — Folytonos zaj.) mint Románia.« Elnök: Oendet kérek, képviselő urak. Makkai János (tovább olvassa): »Mi a kisebbségeket testvérek gyanánt vettük be a nemzeti úiiászületés f romába és cs p k egyet kérünk tőlük, hogy politikai és szoeiális sajátosságaikról mondjanak le (Felkiáltások a jobboldalon: Ezek a kisebbségi jogok!) és minden hátsó gondolat nélkül tegyenek bi-
