Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

224 Az országgyűlés képviselőházának 54. Európán, különös érzések vesznek rajtunk erőt. Minden gondolkozó ember érzi, hogy a világ­történelemnek újabb érdekes és kihatásaiban bizonyára nagyarányú, nagyszabású fordulatá­hoz értünk el, egy olyan háborúhoz ért el az európai emberiség, amely a maga külsőségei­nél, stratégiájánál, hadviselési módszereinél, propagandájánál és bizonyára a benne rejlő politikai magnál, továbbá a majd a háborúból való kibontakozás során érvényesülő igazsá­goknál fogva egészen új helyzetet hoz az euró­pai nemzetek fejlődésébe. A magyarságnak, a magyar népnek állandó történelmi sorsa az, hogy számára minden európai változás való­sággal a lét és a nem lét kérdését veti fel és az elmúlt ezer esztendő tapasztalatai bennünk mindig a szorongásnak bizonyos érzését keltik fel, hogy mi lesz velünk, mi lesz a magyarság jövőjével, ha az európai viszonyok, a körülöt­tünk élő népek egymáshoz Való viszonyai meg­változnak, előnyösen, a mi javunkra fognak-e megváltozni, vagy károsan. Meg kell állapítanunk, hogy a magyar tár­sadalom és a magyar nép túlnyomó többsége hideg és tiszta fejjel néz szembe az események­kel és szemléli az európai háború fejleményeit. A magyar társadalom túlnyomó része teljesen nyugodtan és öntudatosan veszi tudomásul az európai külpolitika újabb és újabb fejlemé­nyeit. Ezt az érzését elsősorban ci V ï ci Í 1 Z erköl­csi igazságra alapítja, amelyet húsz esztendőn keresztül állandóan hirdetünk, azonkívül azokra a külpolitikai eredményekre is, amelyeket a ma­gyar kormány, bevált barátainkhoz^ való jóvi­szonyunk és a velük való együttműködés esz­közével, számunkra megteremtett és bízik ab­ban, hogy a magyarságnak, a magyar nép po­litikusainak és államférfiainak, de a magyar fajnak belső statikus s ha kell, dinamikus ereje a kellő pillanatban érvényesíteni fogja ennek a nemzetnek a szavát, az akaratát, az élethez való jogát és azt a parancsot, amelyet e jogért teljesítenie kell. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! Vannak azonban olyan felfogások is ezzel a világháborúval és a ma­gyarságnak vele való viszonylatával kapcso­latban, amelyben nem tudok osztozni. Van egy felfogás, amely, hogy úgy mondjam, valóság­gal optimista módon örül annak, hogy ez a vi­lágháború kitört, mert azt mondja: az a fbn­tos, hogy Európa statikus állapota megbom­lott légyen és akkor a magyarság, ha helyes külpolitikai orientációt keres és folytat, nagy nemzeti céljait könnyebben elérheti. Van egy másik felfogás is, amely viszont azt mondja, hogy ezer esztendő óta soha nehezebb helyzet­ben nem voltunk, mint ma. Az előző felfogásból koncedálom azt, hogy a jó külpolitikai orientációt egy népnek, egy nemzetnek és kormányának kötelessége meg­keresnie, művelnie és folytatnia. Ha azonban a most folyó világháború mélységeit igyek­szünk nézni és ennek összes felvetett problé­máit szemügyre vesszük, ha azt látjuk, hogy nemcsak Európa egyensúlya, hanem az egész világ egyensúlya bomlott meg, tehát a helyre­állításnál nemcsak Európa egyensúlyának, ha­nem az egész világ egyensúlyának helyreállí­tása, lesz az alapvető kérdés, akkor bizonyos igazságokat le kell szűrnünk, bizbnyos realitá­sokat tisztán kell látnunk a magyarság és,en­nek a világeseménynek a relációja szempont­jából. Meg kell állapítanunk azt, hogy amikor ülése 1939 november 21-én, kedden. világhatalmak, földrészeket, népeket uraló nagy politikai erők küzdenek egymással, a kisebb vagy a középnagyságú nemzetek a há­borúba való belekeveredéssel általában sokkal nagyobb terheket és sakkal nagyobb veszélye­ket vesznek magukra, mint amennyi ered­ményt a háborúba való belekeveredéssel elér­hetnek. Másodszor meg kell állapítanunk, hogy miután e világháború kimenetelét ezek az óriási erők döntik el, minden kis nép eset­leges győzelme, viszont minden kis nemzet esetleges bukása vagy tragédiája is csak át­meneti epizód, a végső döntést nem ez jelenti a történelem eme folyamatában. Három igazság az, amelyet tudnunk kell. Ha világhatalmak mérkőzéséről van szó, akkor a győztes fél az európai és általában a világ­rendet kétségtelenül lehetőleg a saját ízlése és nem a kisebb nemzetek vagy középhatalmak ízlése szerint fogja berendezni. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel, mint igazsággal tehát tisztá­ban kell lennünk, ha jelenlegi állásfoglalá­SîïïS, e] Jölcsi alapjait és célszerűségét szem­leijük. De ugyanakkor nem igaz az, hogy ezer­esztendo ota most vagyunk a legnehezebb nelyzetben. A történelem a multak nagy meg­probalatásait azért mutatja a ma élő nemze­dék előtt enyhébb formában, mert tanítja egyben a megoldást is, de az akkor élő nem­zedék epp úgy nem ismerte a jövendő megol­dást, mint ahogy mi nem ismerjük most az eljövendőt. Az érzésem viszont az, hogy a ma­gyarság ezeresztendeje alatt nem volt egyet­len emberöltő, amikor nagyobb lett volna a magyarság lét- vagy nemlét kérdése, mint most. Mi ezt a helyzetet valósággal megszok­tuk, ha tehát ez nehéz és keserves is, viszont e mellett tudtunk megmaradni idáig és e mel­lett tudunk a jövőben is tovább élni. (Az elnöki széket Szinyei Merse Jenő fog­lalja el.) Mi lehet tehát mégis egy komoly és aktív állásfoglalás a mi részünkről ezekben a nehéz időkben, amellyel hozzájárulhatunk úgy a sa­ját népünk és saját nemzetünk nagy céljainak előbbreviteléhez, mint általában azoknak az európai igazságoknak győzelemre juttatásá­hoz, amelyekben mi hiszünk? Ennek a célnak eléréséhez kívánjuk, hogy ez a szomorú és végzetes tüneteket mutató világháború minél hamarabb elmúljon az emberiségről. (Bajcsy­Zsilinszky Endre: Még nem világháború! Hála Istennek.) Az első megállapításunk Magyar­ország jelenlegi helvzetében az, hogy mi Ma­gyarország, a világháborúban nem veszünk részt. Második megállapításunk az kell, hogy legyen, hogy viszont éppen azért, mert éhben a háborúban nem veszünk részt, nagyon kí­váncsiak vagyunk arra, nagyon szeretnők tudni azt, hogy a hadviselő feleknek mik a háborús, vagy inkább mik a békés céljai; mik a céljai a béke elérésekor, milyen elvek sze­rint szeretnék újjárendezni a világot s főleg Európát, amelyben mi élünk, mert nem aka­runk újabb wilsoni meglepetések elé kerülni (Ügy van! Ügy van!), mert nem akarunk újabb népszövetségi bonyodalmakba és ilyen céltalan intézmények támogatásába belemenni. Szeretnők tudni, hogy mi az a gondolat, amely szerint mégis a világot s az európai népek együttélését rendszerbe foglalni és szabályozni akarják, mert kétségtelen, hogy a fegyverek

Next

/
Oldalképek
Tartalom