Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-54

220 Az országgyűlés képviselőházának 54 annyi, mint amennyi szegénységünkből kitelik, ezért a költségvetést, — és ezt a költségvetést! — el kell fogadnunk. (Helyeslés.) Ilyen lakonikus rövidséggel azonban nem akarok véteni ennek a helynek dísze ellen, amelyről beszélek, ezért valamivel részletesebben fogom ismertetni e tárca kiadási és bevételi adatait. Tehetem ezt annál nyugodtabban, mert hiszen a mindenkire, a képviselőkre és előadóra egyaránt kötelező óvatosság és diszkréció ellen annál kevésbbé véthetek, (Helyeslés.) minthogy ennek a tárcának költségvetési adatai között politika semmilyen formában sem fordul elő. A költségvetés főösszege 22,949.000 pengő. Aránylag elég nagy tétel s ez, a multakhoz képest meglehetős emelkedést mutat, de ha a tételt részletesebben vizsgáljuk, be fogjuk látni, hogy ez a költségvetés sem más, mint szerény elődök szerény utóda. Csak egy pillantást kívánok vetni az ebben a költségvetésben csupán csak kimutatott, de ol nem számolt nyugellátások íovatára, amely másfélévi relációban 75.000, egy évre vonatkoztatva 50.000 pengő többletkiadást jelent, azon tapasztalati tények alapján, hogy a nyugdíjasok kollektive állandóan szaporodnak. Magának az elszámolt kiadásnak két főrovata van: központi igazgatás és a külföldi szolgálat rovat, amelyek együtt 6.705.000 pengő többletkiadást jelentenek másfélévi relációban, aminek nyersen egyhatoda esik a központi igazgatás rovatára. Ebből az összegből azonban, amely önmagábanvéve elég nagy volna, 5,587.000 pengő nem jelent valóságos többletkiadást, hanem csupán csak egy eddig is előforduló kiadásnak más helyen történő elszámolását. Tudjuk ugyanis, hogy a külügyi tárca kiadásainak jelentékeny része külföldön történő kifizetések alakjában mutatkozik és hogy ezek után a külföldi kifizetések után a Magyar Nemzeti Bank a múltban is számított és a jelenben is számít bizonyos felárat, még hozzá igen jelentékeny felárat; összesen 24 fajta különböző valuta valamennyije után számít felárat, ezek közül 21-nél 39—53 százalékos mértékben. Ennek a felárnak a kifizetése eddig is terhelte a magyar állam költségvetését, de az összes tárcák által igényelt külföldi valuták felárait eddig egyöntetűen a pénzügyminisztérium fedezte és számolta el. Ebben az esztendőben először történik ezen kiadás elszámolása az egyes tárcák terhére, és így ez a kiadás csak itt, de nem az egész államháztartás szempontjából jelent többletet. A valóságos és tényleges többletkiadás a külügyi tárcánál kitesz másfélévi relációban 1,200.000 pengőt, egy esztendőre vonatkoztatva 800.000 pengőt. Címenkint véve a kiadásokat, a költségvetés a központi igazgatás kiadásaira 1938/39. évi költségvetés másfélszeresével összevetve valutafelár és dologi kiadások címén őszesen 1,089.000 pengő, egy évre tehát körülbelül 680.000 pengő többletet irányoz elő. De ez a szerény összeg is csökken, ha hasonló alapon az 1937/1938. év költségvetésével hasonlítjuk össze, mert ezzel szemben csupán 313.000 pengő, egy évre 208.000 pengő az emelkedés, ami aránylag jelentéktelen összeget jelent. Hasonló eredményre jutunk, ha a központi igazgatás rovatában kimutatott tisztviselői kar létszámát vizsgáljuk, mert akkor is megállapíthatjuk, ülése 1939 november 21-én, kedden. hogy a két esztendő alatt ez a létszám csak két fővel emelkedett, 224-ről 226 főre. A külföldi szolgálat rovatára esik az emelkedés öthatod része, 5,587.000 pengő, aminek túlnyomórésze a valutafelár formájában jelentkezik. A tiszta többletkiadás a külügyi szolgálat szükséges fokozatos és szerény további kiépítésére fordíttatik. Ilyen elsősorban az, hogy az eddig létesített 23 követség mellé ebben az esztendőben felállítanak egy új 24-iket is, a tokióit és azt hiszem, hogy sem a világpolitikai helyzet, sem a most már törvényben is lefektetett magyar-japán barátság szempontjából senki sem kifogásolhatja ennek a kiadásnak az előirányozását. További többletkiadást jelent az,. hogy két, már rendszeresített követség élére ügyvivő helyett követet neveztek ki. A moszkvai követség újból való működése nem jelent többletkiadást, csak a megtakarítás elmaradását.. Egyéb változások, amelyeket a mozgalomban lévő európai helyzet tett szükségessé, amikor egyes követségeket főkonzulátusokká, főkonzulátusokat viszont követségekké kellett átalakítani, végeredményben a költségvetés szempontjából jelentős változást nem jelentenek.. Ha tekintetbe vesszük, hogy diplomáciánk például Iránban — azt hiszem, mi még valamenynyien Perzsia néven tanultuk az iskolában — nincs képviselve, noha ebben az országban komoly és nagy gazdasági lehetőségek volnának a mi országunk részére (Krúdy Ferenc: Ügy Van! Teljesen igaz!) és ha tekintetbevesszük» hogy 16 hivatásos konzuli hivatal, 4 konzuli kirendeltség és 82 tiszteletbeli konzuli hivatal mellett például Franciaországban olyan fontos városok, mint Lille, Bordeaux és Marseille nincsenek még hálózatunkba beillesztve, akkor meg kell állapítanunk, hogy külszolgálatunk kiépítése még mindig nem fejeződött be. Ha most a külügyi szlogálat bevételi rovatára vetünk egy pillantást, azt látjuk, hogy másféléves relációban 680 000 pengő, egy évben körülbelül 460.030 pengő többletbevételt vettünk számításba, ami a legkevésbbé sem örvendetes jelenség. Ennék forrása ugyanis a következőEsztendőkön át intézményes küzdelem folyt idegenforgalmunk érdekében a vízumkényszer és a vizumdíj ellen. Már igen számottévő eredményeket értünk el, mert — hogy csak a fontosabb és nagyobb államokat említsem — az Amerikai Egyesült-Államokkal, Angliával, a Német birodalommal, Olaszországgal, Svájccal, Japánnal kölcsönösen mind a vízumkényszert, mind a vízumdíjat beszüntettük. A közelmúlt sajnálatos eseményei következtében azonban a világ valamennyi állama szükségesnek látta a vízumkényszer újbóli bevezetését és az erre vonatkozó intézkedéseket a magyar állam szeptember hó 13-án és 15-én életbe is léptette. Szerencsére a vízumdíj elrendelése nem történt meg általánosságban azokkal az államokkal szemben, amelyek eddig velünk kapcsolatban a vízumkényszert bevezették, mert csupán a brit és a német birodalommal kapcsolatban kellett kölcsönösen újból életbeléptetni a vízumdíjat. Sőt külügyi szerveink még a mai nehéz viszonyok közt is arra törekedtek, hogy lehetőleg további könnyebbségeket szerezzenek idegenforgalmunknak. Eredményt értek el elsősorban jugoszláv vonatkozásban, ahol kölcsönös megértéssel az egyszeri beutazásnál 12 pengőről hat pengőre, a többszöri beutazásnál 30 pengőről 12 pengőre,, az átutazásnál pedig 10 pengőről 1'20 pengőre-