Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-53
210 Az országgyűlés képviselőházának o3. gazdatársadalom rendelkezésére bocsátani. (Helyeslés a középen.) T. Ház! Eddig: az alsófokú és, úgy mondhatnám, középfokú szakoktatás kérdéséről beszéltem, de szükségesnek tartom, — és ezt a haladó kor szelleme is előírja — 'hogy a felsőfokú szakoktatást is fejlesszük, ne számbelileg, ihanem minőségileg. Amint erre az előadó úr is rámutatott, ebben a költségvetésben van egy novum, még pedig az, hogy a gazdasági akadémiák felszerelését, hogy úgy mondjam, up to date, teljesen korszerűsíteni akarom és lehetővé kívánom tenni, hogy az ott lévő mezőgazdasági gépek, kémiai felszerelések és egyéb kísérletügyi eszközök, amelyek a tanításra alkalmasak és valók, korszerűek legyenek. E cél elérése érdekében is megfelelő összegét állítottam be a költségvetésbe. Ennyit kívántam beszélni a szakoktatás kérdéséről és most áttérek arra, hogy a földbirtokpolitika következtében a kisüzemek szaporítása feltétlenül minél gyorsabban és minél nagyobb ütemben be fog következni. Elsősorban arról kívánok gondoskodni, hogy azok a termelési ágak, amelyek par ecxellence a kisüzemek termelési ágai, nagyobb mértékben fejlesztessenek és fokoztassanak s ezeknek támogatására nagyobb összeget vettem fel. Ilyen elsősorban az állattenyésztés. Az állattenyésztés mennyiségi és minőségi fejlesztésére igen nagy gondot kívánok fordítani. Mindnyájan tudjuk, hogy a kisüzemek jövedelmezősége elsősorban az állattenyésztéstől és ezzel kapcsolatban az értékesítés kérdésétől függ. Az értékesítés' kérdésére azonban beszédem további folyamán fogok kitérni és itt egyelőre csak az állattenyésztés kérdését kívánom megemlíteni. Az állattenyésztés fejlesztése és fokozása különösen rendkívüli fontossággal bír a felszabadult területeken. A csehek tudniillik elsősorban arra törekedtek, hogy a gabonatermelés terén autarchiát valósítsanak meg és náluk az állattenyésztés igen elhanyagolt állapotban volt. Ezt lehetett látni a Csallóközben, lehet látni a Felvidék visszakapott magyarságánál, de szembetűnő ez a jelenség a Kárpátalján is. (ügy van! a középen.) Éppen ezért ezeknek a hiányoknak a kiküszöbölése érdekében különösképpen gondot kívánok fordítani az említett vidékeken az állattenyésztés fejlesztésére. Vonatkozik ez egyúttal a Duna-Tisza közére és a tiszántúli részre is, mert az országnak ezek a területei szintén nagv mértékben el vannak maradva a Dunántúltól. Eddig az állattenyésztés tekintetében mindig csak az apaállatok beszerzése és olcsó áron való kiosztása volt a cél és ezen az úton-módon igyekezett a földmívelésügyi kormányzat a gazdatársadalom segítségére lenni. Szerény felfogásom szerint azoüban ezzel a módszerrel csak igen lassan tudnánk előrehaladni, célunkat nem tudnók teljes mértékben elérni és éppen ezért nemcsak a kiosztandó apaállatok számát óhajtom fokozni, hanem meg kívánom kezdeni az anyaállatok kiosztását is. Ezzel kapcsolatban még egy másik momentumra is rá kell mutatnom. Az ország kiviteli mérlegében rendkívüli jelentősége van a hízottállatexportnak, de ha nézzük, hogy honnan származnak azok a hízott állatok, azok a göbölyök, akkor láthatjuk, hogy többnyire a Dunántúlról származnak. A Duna-Tisza közén ülése 1939 november 17-én, pénteken. és a Tiszától keletre lévő részen kisgazdák nagyon keveset hizlalnak, ami hízlaláa ott van, az nagy uradalmakban folyik. {Ügy van!) Gondoskodni kívánók tehát arról, hogy a hizlalás necsak a Dunántúl, hanem ezeken az elhanyagolt részelken is minél nagyobb mértékbenmeginduljon (Helyeslés.) és hogy megfelelő számú anyaállat jusson oda. Kötelezni fogom a gazdákat ezek szaporulatának felnevelésére; az ott felállítandó minta hizlaló-istállókban majd felhizlalják az állatokat és így azután nemcsak a talajerő fenntartása szempontjából fogunk sikereket elérni, hanem el fogjuk érni azt is, hogy ezek az alföldi magyar gazdák jobb exportárakban is részülhessenek. Az Alföld szempontjából rá kívánok mutatni még egy-két más kérdésre is. Az Alföldön az állattartás fokozását és fejlesztését megakasztja az, hogy nem áll rendelkezésre kellő számú apaállat-istálló. Különösen a tanyavilágban van etekintetben nagy hiány — ugyanezt láttam fenn Kárpátailján is — s ennek a hiánynak kiküszöbölése végett gondoskodni kívánok arról, hogy már ebben a költségvetési évben mintegy 300 apaállatistálló feállítása részint hitelművelettel, részint segéllyel megvalósítható legyen. (Éljenzés.) A kiosztandó apaállatok számát emelni kívánom — mint említettem — és a költség-vetés keretén túl is megfelelő összegeket fogok biztosítani. Itt tehát egy nagyarányú, hatalmas akciót fogunk megindítani. Nagy gondot kívánok fordítani a juhtenyésztés fejlesztésére és fokozására. Mai ülésünkön báró Roszner t. képviselőtársam is felhívta erre a figyelmemet, bár magam is elismerem ennek a kérdésnek rendkívüli fontosságát. Mint képviselő ezelőtt két évvel egy költségvetési beszédem alkalmával magam mutattam rá arra, hogy a juhtenyésztést honvédelmi és autarchikus szempontból nagymértékben fokozni és fejleszteni kell. Ma már, hála Istennek, ott tartunk, hogy a magyargazda is számít és az olyan üzemágat, amaíy deficittel zárul, lassan beszünteti. Ennek következménye az volt- hogy a? ország juhállománya nagymértékben csökkent, mert a gyapjú ára alacsony volt. Már a múlt évben sikerült a gyapjú árát bizonyos mértékben felemelnem. 1938-ban J pengő 74 fillér volt i gyajú ára, a múlt évben pedig, midőn föl fimívelésügyi miniszter lettem, ezt felemeltem 1 pengő 80 fillérre. Most bejelenthetem a t. Képviselőháznak, hogy a következő, szóval a tavaszi nyírásra az irányárat sikerült 2 pengőben megállapítanom, amely ár a .mai körülmények között megfelelőnek mondható. Tisztán a gyapjúár emelésével, a birkatej, a gom olya. értékesítésével és a birkahús értékesítésének megszervezésével remélhető az. hogy a magyar juhállományt fokozni lehet. Ha oszszehasonlítom a csonka ország területén lévő juhállományt Nagy-Magyarországnak ugyanerre a területre vetített juhállományával, akkor m egállapíthatom, hogy mintegy 800,000 darab birkával kevesebb van ma az országban és ma, almikor a gyapjúszükséglet körülbelül évi 14 millió kilogramm, a hazai termelés pedig csak 8"5 millió kilogrammot t"d előállítani, tehát mintegy 5'5 millió kilogramm hiánnyal állunk szemben, amely hiány pótlására legalább 1,200.000 birkaszaporulatra van szükség. ""ín a gyap.iű árát nemcsak az^rt emeltem fel, mert a birkatenyésztés rentabili-