Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. het egy nemzet akkor, ha az új határokon belül ríj életet kezd. kifejlődött a mezőgazdaság fejlődésének megállása következtében az agrárnyomorús ág, kifejlődött az agrár szegénység, kifejlődött a mezőgazdaság eladósodása. A mezőgazdasági válság nem 1926-ban, 1927-ben vagy 1929-ben kezdődött, volt már mezőgazdasági válság az 1890-es években is, amikor egy évtized alatt 72.000 kisgazdát árvereztek ki a birtokából. S a magyar mezőgazdaság akkor, amikor fejlődésében megállott, természetesen nem tudta felvenni idebenn a versenyt befolyásának érvényesítése tekintetében sem a többi termelési ágakkal. Azt láttuk, hogy az alig pár évtizedes ingótőke egészen rátelepedett a magyar gazdaságpolitika irányítására. Azt láttuk, hogy az ezeresztendős mezőgazdaság szinte háttérbe szorult a közgazdasági kérdéseik eldöntésénél. Azt láttuk, hogy ebben még sokszor a mezőgazdaság vezetői is segítettek, mert például bizonyára jól tudják a t. Ház tagjai, hogy az 1930-as évek elején, de az 1920-as évek végén is nagyon sok nagybirtokos gazda vezér, akikre a magyar mezőgazdaság irányítása bízatott, akik egy-egy mezőgazdasági érdekszervezet élén állottak, maguk is elárulták a mezőgazdaságot. Amikor azt látták, hogy jön az agrárválság, ők maguk beléptek a különböző vállalatokba, kartelek igazgatóságába, a bankok igazgatóságába s ahelyett, hogy az egész magyar mezőgazdaságot próbálták volna megmenteni, úgy okoskodtak, (hogy könnyebben mentik meg önmagukat, mert amit elvesztenek a mezőgazdasági válság következtében gazdaságukban, azt megnyerik a bankok és a részvénytársaságok igazgatóságaiban. Ebből a szempontból, sajnos, most sem állunk jobban. A mezőgazdasági válságból valamiképpen kezdtünk kimászni az utóbbi egykét esztendőben. A mezőgazdasági termények árának nagyon csekély mértékű emelkedése azután azt eredményezte, hogy a mezőgazdaság, a gazdatársadalom ismét kezdett bizakodni, lassankint megszűnt a mezőgazdasági munkanélküliség vagy legalábbis csökkent. Ebben az esztendőben már sok helyen igen magas napszámbérek is alakultak ki. Amikor azt nézzük, hogy most mi a mezőgazdaság fejlődési iránya, akkor ismét csak arra a megállapításra kell jutnunk, hogy azokat az időket, amelyeket joggal szánt a magyar mezőgazdaság a maga fejlődési idejének, nem tudjuk kihasználni úgy, hogy valóban fejlődjék a mezőgazdaság. T. Ház! Amikor egy-két esztendő óta, amint már említettem» javulóban van a mezőgazdaság helyzete. — bár csekély mértékben, de hiszen a nagy nyomorúságban a legkisebb segítséget, a legkisebb javulást is örömmel veszi a gazdatársadalom, — akkor azt hiszem, még csak nem is önzés az, ha joggal gondolt a magyar gazdatársadalom, de a magyar földmí velőtár sad alom is arra, hogy amikor a nagy népek egymással veszekszenek Európában, akkor a kis népekre az a feladat várhat, hogy termeljenek és . termelésüknek, azt jó árakon értékesítvén, hasznát vegyék abból a szempontból is. hogy nehéz helyzetükből, a gazdasági válság maradványaiból valamiképpen khísszanak. Ez a számítás nem erkölcstelen, mert az a társadalmi réteg, az a termelő réteg, amely önhibáján kívül jutott abba a szörnyű helyzetbe, amelyet a gazdasági válság Üése 1939 november 17-én, pénteken. 201 okozott, joggal kívánhatja és várhatja, hogy minden rajta kívüleső világhelyzet csak segít, az ő állapotán. Ezzel szemben azt kell látnunk, hogy bizonyos mértékű csalódás lesz része a magyar gazdatársadalomnak, mert "S háborús helyzet és a mezőgazdaságban megindult fejlődés egyáltalában nem jár azzal az eredménnyel, amelyet a gazdatársadalom vár tőle. Meg kell állapítanunk, hogy az agrárolló, amelynek szörnyűségeit az elmúlt tíz esztendő alatt, azt hiszem, minden magyar gazda rettegéssel emlegette, ahelyett, hogy most összecsukódnék, szép lassan, de biztosan nyílik kifelé. (Egy hang jobbfelől: Igaza van!) Augusztusban 15'5% volt az agrárolló nyílása,, szeptemberben, tehát egy hónap alatt, 17'2%-ra emelkedett, tehát éppen a legjobb értékesítési hónapban, szeptemberben nem mutat semmi fejlődést a mezőgazdaság helyzete. Érdemes lenne ezen a kérdésen elgondolkoznia a kormányzatnak, a különböző gazdasági minisztériumoknak, mert ha ez az állapot tovább tart és az agrárolló bármilyen lassúsággal is,, de tovább nyílik, akkor olyan idők következnek be, amikor majd azok, akik most hiányoznak innen a t. Házból, igen hangos szóval fognak ide ismét visszajönni. T. Ház! Nem mutat túlságosan nagy fejlődést a magyar mezőgazdaság a szervezettség szempontjából sem. Ahogy azt már az év folyamán egy interpellációmban bátor voltam ide a t. Ház elé hozni, egészen kétségbeejtő állapot az, hogy nem működik az országos mezőgazdasági kamara. Olyan jelenségeket észlelünk a közgazdasági életben, hogy amikor az elmaradott es minden fejlődést megérdemlő mezőgazdaság érdekképviseleti szerveinek talpon kellene lenn lök és minden talpalatnyi helyet, amelyet el lehet foglalni a közgazdasági életben, amelyet a befolyásával mefchódíthat a mezőgazdaság, mindent el kellene foglalni, (Tóth János: Nincs elég szakképzett, ember!) akkor odakint a kerületi kamarák folytathatnak bármilyen heroikus küzdelmet, felvethetnek ezer és ezer ötletet és gondolatot, az országos mezőgazdasági kamara nem alakul meg és amikor ezt valamilyen formában szóváteszik aggódó emberek, akkor — éppen ma olvasom — párbajlavina és lovagias ügy keletkezik belőle. Igen t. Ház! De ha a mezőgazdasági szervezetek, a mezőgazdasági tényezők együttműködését nézem, akkor is igen szomorú kép tárul elém. Sokszor azt látjuk, hogy a mezőgazdasági érdekszervezetek ahelyett, hogy összhangban lennének egymással, igen gyakran egymás ellen harcolnak a közéletben. Mezőgazdasági kamara, gazdasági egyesület, agrármezőgazdasági lakosság sokszor annyira távol vannak egymástól, hogy nem is tudnak egymás dolgáról. Én 1934-ben, amikor láttam a széthullásnak ezt az állapotát, egynéhány írást bocsátottam világgá különböző lapokban. Ma is csak azt tudom mondani, amit akkor mondottam: az . egységes agrárprogramra hiánya akadályozza meg a mezőgazdaság fejlődését. Hiába beszélünk mi itt jóindulattaL hiába beszélünk az ország másik sarkában jóindulattal, hiába feszítjük meg minden akaratunkat, az egyik helyen jóindulattal és a másik helyen jóindulattal, ha nem találjuk meg a mezőgazdaság érdekében az egységes frontot, amelyen a gazdatársadalomnak, a földmívestársadalomnak egységesen küzdenie kell a maga érdekképviseleti szerveivel, mert így