Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

"202 Az országgyűlés képviselőházának 53. nem fogunk eljutni soha oda, hogy ennek az országnak mezőgazdasága vezető termelési tényező legyen ebben az országban. Itt a költségvetésben sem azt nézem tehát, hogy mik azok az állandó tételek, amelyeknek évről-évre benne kell lennlök a költségvetésben. Nem azt nézem, hogy a múlt esztendőről a, következő esztendőre hogyan sikerült átvinni, átmenteni a földmívelésügyi tárca költségvetését. Nem is azt nézem, hogy egyik vagy másik kiadási rovatban valamivel több az állam hozzájárulása, mint az elmúlt esztendőben volt, azt nézem, hogy a költségvetés mutat-e olyan irányzatot, amely a mezőgazdaság szervezetlenségének, elmaradottságának megszüntetésére irányul és amelyik azt a mezőgazdaságot ezer évvel ezelőtt kiverekedett, kiharcolt helyére, pozíciójára, a vezető helyre állítja ebben az országban. T. Ház! Meg kell vallanom egészen őszintén, én jóindulatot látok a miniszter iir részéről, sok jóakaratot látok, de nem látok egységes, hatalmas, nagy, olyan földmívelési vagy mezőgazdasági programmot, amelybe szervesen bele lenne építve ennek a termelőrétegnek fejlődése. Örülök annak, hogy a földmívelésügyi miniszter úr ott, ahol ő maga szükségesnek látja, — és valószínű, hogy ahol a lehetőségei megengedik — igyekszik javítani a multakon, azonban nemcsak jóindulat, nemcsak itt-ott való segítés, hanem hatalmas, nagy mezőgazdasági koncepció kell, olyan nagy elgondolás kell itt a mezőgazdaság megmentése és felemelése érdekében, hogy a földmívelésügyi minisztériumtól kezdve az utolsó tanyaházig, vagy a faluvégi középbirtokosig mindenki érezze azt, hogy megindult most a mezőgazdaság felemelése és megmentése érdekében egy olyan áramlat, amelyikbe mindnyájan beletartozunk, amelyiknek keretében mindnyájan harcolni, mindnyájan küzdeni tudunk a mezőgazdaság fejlődéséért és boldogulásáért. Kevésnek találom, amint a bizottsági tárgyaláson is elmondottam, a mezőgazdasági szakoktatásra szánt összeget, kevésnek találom ezt az összeget, mert nekünk nem 20 esztendőnek, mint gyakran mondják, hanem 80 esztendőnek hibáit kell pótolnunk. Nekünk azokat a hiányosságokat kell pótolnunk, amelyek keletkeztek azóta, mióta Dánia megindította a maga belső fejlődését a mezőgazdasági szaktudás és nevelés érdekében. Kevésnek találom ezt az összeget, és én a magam részéről azt szeretném látni, ha nem, ez az összeg, hanem ennek sokszorosa állana rendelkezésre anhoz, hogy egyszerre kezdjük el felemelni, művelni, azután a gazdálkodás korszerű színvonalára emelni az egész magyar kisgazdatársadalmat. (Úgy van! jobbfelől.) Tisztában kell lennünk eggyel, hogy nekünk, magyaroknak! itt Közép-Európában nem fogja megadni a prímás szerepét semmiféle gyáripari vagy intellektuális fejlődés. A minket körülvevő és felénk tekintő népeknek az fog imponálni, ha mi itt hatalmas, tényleges, nagy mezőgazdasági kultúrát teremtünk. Mi nem tudunk naggyá lenni másként, csak akkor, ha nem engedjük meg, hogy Románia, Jugoszlávia, Görögország, Bulgária felé nézzenek, mint mezőgazdaságilag szépen fejlődő országok felé. Mert ha Magyarország Európának valóban gyümölcsöskertje, mintagazdasága tud lenni, akkor ezeknek a népeknek életében mi tudjuk a példaadást, a vonzást, a tekintélyt reprezentálni, és akkor van szerepünk és feladatunk. ülése 1939 november 17-én, pénteken. Ne beszéljünk mi nagy külpolitikai kérdésekről, amikor mi itt a magunk vezetőszerepét akarjuk biztosítani. Tessék a mi mezőgazdasági lakosságunk, parasztságunk életét olyanná tenni, amely példát ad minden felénk figyelő népnek és amely vonzást gyakorol azokra a népekre, amelyek tanulni óhajtanak tőlünk. T. Ház! Én a magam részéről ezt az egységes nagy agrár-programmot nem látom, a miniszter úrnak minden jóindulata mellett sem látom azt a nagy, hatalmas mezőgazdasági elgondolást, amely össze akarná és össze tudná fogni az egész magyar mezőgazdaságot és azt a fejlődés útjára tudná állítani. Nem látom azt, hogy végre megteremtődne egy olyan front, egy olyan, sík, amelyen otthon érezné magát a legkisebb tanyai embertől, a legkisebb földmunkástól kezdve a magyar közép- és nagybirtokosig' mindenki. Éppen ezért a költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Piukovich Józsefi Elnök: Piukovich József képviselő urat illeti a szó. Piukovich József: T. Ház! Előttem szólott t. képviselőtársam a költségvetést azért nem fogadta el, mert nem látott nagy koncepciót, nem látta az agrár-terveknek és feladatoknak olyan beállítottságát, amely egy agrár-ország fejlődését biztosítaná. Amint beszédét figyeltem, örömmel állapítottam meg, hogy ő bizonyos történelmi viszszapillantást is vetett a múltra, azonban ez' a történelmi visszapillantás csak alig 30—40 esztendőre ment vissza. Az' az álláspontom, hogy ha mi a mai problémákat olyan távolságból akarjuk vizsgálni, amelyben agrár-országunk minden feladatát tisztán láthatjuk, akkor szerény véleményem szerint 30—40 esztendőre visszamenni túlkevés, mert ez olyan kis távolság*, hogy ilyen távolságról az ember valóban beleesik abba a hibába, hogy nem lát itt nagyvonalú kibontakozást. Püssy Kálmán képviselőtársam felszólalásában az agráröntudatról, az agrárvilágszemléletről beszélt. Szerény véleményem szerint ez az a pont, ahonnan beszedemben nekem is ki kell indulnom. Végtelenül örülök annak, hogy a képviselő úr gyakorlati szemmel rámutatott arra, hogy ebben az országban még mindig hiányzik az agrár szemlélet, mert hiszen a hazai ipar, a hazai kereskedelem, — sőt felsorolhatnám a többi foglalkozási ágat is — sajnos, nem agrárszemléletben él és nem agrárszempontból ítéli meg az ország feladatait. Meg vagyok arról győződve, hogy ha iparunkba és kereskedelmünkbe sikerülne agrárszellemet belevinni, ha az ipar és a kereskedelem ebben az úgynevezett agrárországban agrárszemléletű volna, akkor másképpen érvényesülnének azok az óriási különbségek, azok az óriási nyomások és erők, amelyek a magyar mezőgazdaságot is belekényszerítették a spekulatív termelésbe és akkor teljes harmónia és egyöntetűség jelentkeznék a termelés minden egyes vonalán. Annak azonban, hogy egy ország agrárszemléletű legyen, szerény megítélésem szerint egyik alapfeltétele az, hogy annak az országnak múltját ne egy emberöltőre, hanem hosszú évszázadokra, sőt arra az időre visszamenőleg