Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-53
H96 Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1939 november 17-én, pénteken. *ri'e vagy arra a valóban fontos célra, nemzeti «érdekből fontos dologra. Erre szándékom van a pénzügyi tárca költségvetésének keretében rátérni az idő rövidségre miatt most nem áll módomban, csak annyit mondhatok, hogy a véderő fejlesztését elsőrendű fontosságúnak tartjuk, de mindenesetre hangoztatjuk, hogy utána i\ földmívelésügy következik. Éppen előttem szólott képviselőtársaim közül már többen rámutattak arra, hogy honvédelmi szempontból sem közömbös, sőt mondhatnám, nagyon is fontos, hogy az ország mennyiségi és minőségi termelését, a lehetőség? szerint, minél nagyobbra fokozzuk és hogy éppen ez a falusi réteg anyagilag is jobb állapotba kerüljön, mert az sem közömbös esetleges háború esetén, hogy milyen lelkiállapotban, milyen nyugodj lelkiállapotban van a magyar falusi ember, aki a hazát megy védeni. Már azon a pártközi értekezleten is, amely a kishaszonbérleti törvényjavaslatot tárgyalta, nyilvánítottam azt a szerény véleményemet hogy a mezőgazdasági szakoktatást minél szélesebben ki kell bővíteni, mert a földmívelo nép a gazdasági tudásban még nagyon el van maradva és a legtöbbször esak az apjától éi nagyapjától rámaradt, mondhatnám örökségképpen kapott gazdasági tudását tudja foélevinnia szorgalma mellé, legfeljebb ezenfelül még magánszorgalomból tanullift, újságokból, gazdasági tanácsadókból, amelyeket sokszor az alapismeretek hiánya miatt nem is tud kellőképpen megérteni és az azokból tanultakat megfelelően hasznosítani. Állítom, hogy a mai kor kívánalmaihoz viszonyítva a földmívestársadalom nagy része nem tud okszerűen gazdálkodni, és ha azt tekintjük, hogy a telepítési és a kishaszonbérleti törvény révén földhözjutók nagyrésze a gyakorlati ismereteknek méer jobban híjával van, akkor ez csak azt az állításomat igazolja, hogy a szakoktatást sürgősen és azonnal minél nagyobb, szélesebb vonalakra ki kell terjeszteni. mert ez valóban olyan befektetés, amely nagyon hamar ki fogja magát fizetni a jobb es többtermelés által. , Alsó, közép és általában mezőgazdasági szakiskoláink, mondhatom, tökéletesen teljesí tik hivatásukat és az ezekből az iskolákból kikerülő gazdaifjak mezőgazdasági tudásukkal és képzettségükkel téliesen felkészülve jönnek ki és nagyon megállják helyüket a gazdasági -élet minden vonalán. Ezzel kapcsolatban azonban rá kell mutatnom egy valóban káros tünetre, amely abban nyilvánul meg, hogy ezek a szakiskolát végzett gazdaifjak a legszívesebben nagybirtokra, uradalomba mennek ispánnak, hogy urak legyenek, amit, sajnos, a nagybirtok szívesen fogad, mert sokkal olcsóbb neki, mintha intézőt tartana, ami azonban az Akadémiát végzett okleveles gazdák elhelyezkedését meglehetősen nehezíti és káros hatással van rá. Ez különösen akkor rossz és akkor kelytelen, ha ezeknek a képzett gazdaifjaknak van otthon életképes kis gazdaságuk, és mégsem mennek haza, pedig ott kellene igazán érvényesíteniük a tudásukat, hiszen nagyon áldásos hatást tudnának kifejteni a falura a példával, amelyet látnának az ő jobban kezelt gazdaságukban. '' \ növénytermeléssel kapcsolatban számos esetben magam is megállapítottam, hogy egyes vidékeken olvan növényeket termelnek, amelyek egyáltalán nem felelnek meg az ottani talajviszonyoknak vagy éghajlati viszonyoknak, sőt megtörténik az is, hogy olvasván újságokból, hogy műtrágyázással többet terem a föld, műtrágyát alkalmaznak, azonban nem ismervén a talaj kémiai összetételét, drága pénzért vett, oda nem való műtrágyát szórnak ki hiába a földre, és igy nem érik el a kívánt hatást, mert oda nem az a fajta műtrágya szükséges a talajnak. Ezért a talajvizsgálatokra és mütrágyakísérletekre sokkal nagyobb összeg lenne fordítandó. Szánalmasan kevés a mészszegény talaj feljavítására és ezzel kapcsolatban a fuvardíjak megtérítésére előirányzott 30.000 pengő. Ha figyelembe vesszük azt, hogy Magyarország mezőgazdasági müvelés alatt álló területének igen nagy része mészszegény, és milyen érdek fűződik ahhoz, hogv a talajt mésszel feljavítsák, akkor valóban megdöbbentően kevésnek tűnik fel ez a 30.000 pengő erre a célra. A legelő- és rétjavító intézmények is mindenképpen megérdemelnék a hathatósabb anyagi támogatást, nevezetesen a Zöldmező Egyesület, amely már eddig i s jelentős eredményekről számolhat be. Ez különösen az állattenyésztés érdekében nagyon fontos, és ezt a költségvetés indokolása is megállapítja. De akkor a kormányzatnak meg kellene akadályoznia, hogy egyes uradalmak rétjeiket kiadhassák olyan embereknek, akik a lekaszált szénát nem állattenyésztésre fordítják, hanem eladják. Nem egy esetben tudom, hogy exportcélra, kivitelre kerül ez a széna. Ilyen és ehhez hasonló konkrét esetekre majd bátor leszek a földművelésügyi miniszter űr figyelmét interpelláció keretében felhívni. Most csak annyit kívánok megemlíteni: nagyon fontos és kívánatos lenne, hogy a száz holdon aluli birtok haszonbérbeadásánál is valamely független gazdasági vagy bármilyen szerv felülvizsgálatot gyakorolhason, mert rendkívül sok visszaélés tapasztalható és igazságtalan, sőt erkölcstelen ilyen kishaszonbérleti szerződések vannak. Kerületemben is van néhány, ezekre azonban most nem tudok rátérni, csak annyit említek meg, hogy előfordul, hogy nem eisőosztályú rétet 40—80 pengőért adnak ki holdankint kisembereknek. Ez szinte fantasztikusan sok. Előfordul az, hogy rászoruló községek olyan szerződéssel kapnak bérbe pár hold földet, hogy az uradalom nem hajlandó a vadkárt fizetni. Tekintve, hogy a községi terület körül van kerítve. egészen magától értetődő, hogy erre a pár hold el nem kerített földre fognak az öszszes vadak rámenni és azok tönkre fogják tenui a termést, ha pedig valamely kishaszonbérlőnek nincs szerencséje, egy szarvascsorda egy éjszakán át letarolja és elpusztítja neki az egész évi munkáját. Hiába megy panaszra, elsősorban azért, mert a szerződés — mint mondtam — erkölcstelen, mert ki volt kötve, hogy az uradalom nem felel a vadkárért, de azért is, mert ha sokat okoskodik, legfeljebb azt éri el, hogy a téli erdei munkából kitiltják. A falusi lakosság gazdasági ismereteinek bővítésére a szakiskolák és téli tanfolyamok mellett még igen nagy szerep jut és nagy fontosságot tulajdonítok a gazdakörök fokozottabb kiépítésének. Kívánatos lenne, ha lehetőleg minden községben működnének gazdakörök, és különösen üdvös lenne, ha a földmíve^ lés ügyi minisztérium ezeknek a gazdaköröknek gazdasági szakkönyvekből álló könyvtárat, rádiót és egyebeket adományozna. Tudom, hogy ez sok helyen megtörténik, sajnálattal kell azonban megállapítanom, hogy itt politir kai szempontokat vesznek figyelembe,abban a
