Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. -a textilipar szükséglete 8 és félmillió kilogramm merinógyapjú. Ezt a belföldi termelés fedezi; itt csak a minőség javítására volna még szükség. A további — még hiányzó — 5 millió kilogramm úgynevezett B. és 0. minőnégü gyapjú, főleg szőnyeg, pokróc, takaró gyártására kell és tekintettel arra, hogy kinek nagyobb, kinek kisebb vidítására női divat is van a világon, női kötöttruhák anyagának biztosítása szintén fontos. Az ezen cikkek előállítására szükséges 5 millió kilogramm B., C. gyapjút, körülbelül 1 millió birkából lehet nyírni. Kérdés, lehet-e Magyarországon még 1 millió birkát tartani. A válaszom az, hogy a háború előtt az állomány az ország területére számítva 800.000 darabbal volt nagyobb. De a földreform és az azóta beállott birtokviszonybeli változások folytán úgy gondolom, hogy ezt az 1 millió birkát, kimondottan a kisemberek udvarában kellene elhelyezni, (Helyeslés.) tekintettel arra, hogy minden kisgazda udvarán az elhullott takarmányból, szalmából, a kazal tövében ottmaradt polyvából és a gyümölcsfák alatt termo apró kis fűből két-három birka meg tud élni, s így meg lehetne oldani azt, hogy nemcsak meglenne a még hiányzó 1 millió birka, hanem a kisemberek kezébe jutna ennek az 1 millió birkának a gyapjúhozadéka, ami körülbelül 12 millió pengőnek felel meg. 12 millió bevétel olyasmiből, ami azelőtt kárba veszett! E mellett nem is értékeltem sem a tejet, sem a húst. Ezt megcsinálták már a külföldi államokban is, — nem az éu találmányom ez a dolog — s így meg vagyok győződve arról, hogy itt Magyarországon is be lehetne vezetni — mégpedig eredménnyé]. (Ügy van!) Természetesen itt nem szabad me.rinó-birkára gondolni, hanem olyan birkára, amely speciálisan a kisemberek kezébe való. Külterjes vidéken a racka, meg a cigája, belterjes vidéken pedig a húsbirka felelne meg a célnak legjobban, mint amilyen az Ile de France, amely fajtát nagyon helyesen nemrégen hozatta be a kormány Franciaországból. Ezek az úgynevezett »kisember« birkái lennének hivatva, hogy a még hiányzó 1 milliós birkalétszámot, vagyis a B. és C. gyapjú hiányunkat fedezzék és ezzel a juhtenyésztésünket az autarkikus elveknek megfelelőleg kiegészítsék. Természetesen változtatni kell a helyzeten, hogy a cigája, vagy a racka, illetve az Ile de France gyapjúja olcsóbb legyen, mint a merin ó-gyapjú. Ezeknek az árát a merinó-gyapjúval egy színvonalra kell emelni, s ehhez miniszteri intézkedés kell. Ezenfelül szükséges az, hogy a Fut ura becslő bizottságok hatásköre annyira kiegészíttessék, hogy minden gyapjútétel a bizottság ' kezén menjen keresztül. Elvégre nem tartom helyesnek, hogy ha valamelyik gazda különösen hosszú, szép, jóminőségű fehér gyapjút termel, akkor ugyanolyan árat kapjon érte, mint az, aki birkáit előzőleg sózza, izzasztja és rosszminőségű gyapjút szállít be, mert ma csak a tisztasági fok alapján fizetnek, a minőséget még nem veszik figyelembe. Tavaly például megtörtént, hogy a becslő bizottsághoz bekerült egy tétel, amely két mázsa volt és a kimosás után csak 18 kilogramm gyapjút adott, a többi piszok volt. (Felkiáltások; Hallatlan!) Azt hiszem, hogy azokat, akik így gazdálkodnak, nem lehet jutalmazni, azokat büntetni kell (Helyeslés.) és csak szigorú intézkedések segít ése 1939 no-vember 17-én, pénteken. 193 ségével — ha azok mindjárt nem is nagyon népszerűek — lehet elérni azt, hogy mi is produkálhassunk egy olyan gyapjústandardot, amilyet Ausztrália tud szállítani. Bonitálni kell a gyapjút már a birka hátán, szintén úgy* mint Ausztrália csinálja a maga százmilliós állományával és méltóztassanak megengedni, hogy mindenekelőtt azt javasoljam, hogy meg kell változtatni az 1894 :XIL tc-et, az állattenyésztésre vonatkozó törvényt, amely úgy intézkedik, hogy köztenyészetben csak rriyaü apaállatot szabad használni, amelyet megfelelőnek találtak, magántenyésztő pedig olyat használhat, amilyet akar. Tekintve, hogy 20 birka már egy kosaly, a magyar juhtenyésztés 95%-a a magántenyésztés rovatába tartozik és ha a Teremtő nem lett volna előrelátóbb s bölcsebb, mint a földmívélésügyi kormányzatok régebbi intézkedései, úgy a juhász megtehetné akár azt is, hogy puli kutyával fedezteti he a birkáit, mert az államnak e téren beavatkozási jogosultsága nincsen. (Derültség.) Azt hiszem, ezen változtatni kell és ha a gazdák azt kívánják, hogy a kormány az értékesítést irányítsa és biztosítsa a megfelelő árat, akkor, igenis, bele kell nyugodnia abba is, hogy a kormány belenyúl a termelésbe isi Ausztráliában, amely kimondottan liberális ország, a termelésbe határozottan beleavatkoznak, ott nem lehet akármilyen kost használni. Nem tartom ezzel szemben megoldásnak azt, hogy a földmívélésügyi minisztérium csak a kos-akcióra szorítkozik. A kos-akció jó annak, akitől 100 pengőjével veszik a tenyészanyagot* jó annak is, aki a kost megkapja, mert a gyapjú árát beszámítva, alig 16 pengőjébe kerül s végül legjobb annak, aki a kiosztás után harmadnapra birkapaprikásnak megeszi. Ugyanis semmiféle törvényes intézkedés nincs arravonatkozólag, hogy a kiosztott állami kosokat harmadnapra le ne vágják. S ez megesik már csak azért is, mert nincsenek juhtenyésztési körzetek, nincs megállapítva az, hogy mU lyen körzetben milyen kos kell. Megtörténik* hogy egy húsmerinó-kos az alföldi szikes terü-> létre kerül, mert a kosnak nincs szarva, és az alföldi ember azt mondja, hogy az kell nekem, mert nem böki meg a gyereket. A gyerekét neríi böki meg, az igaz, de az alföldi szikest nem bírja, és ezért belekerül a birkapaprikásba. Ez az akció végeredményben az állattenyésztési törvény revíziója nélkül nem válthatja be a hozzáfűzött reményeket. Itt a kérdésbe sokkal komolyabban kell belenyúlni s mivel ma az export premizálására, illetőleg alátámasztására szánt Összegek nem kerülnek a változott viszonyok következtében felhasználásra, a földmívélésügyi kormányzatnak megvan a lehetősége arra, hogy a költségvetésben előirányzott összegeken kívül összegyűlt tételeket egybevetve, egy komoly juhászati akciót folytasson le. Meg kell keresni a racka- és cigája-tenyészeteket, ott évente kétszer bárányoztatni, a jerke-bárányokat előre lekötni és az akció keretén belül az egyes gazdáknak kiosztani. Ehhez csatlakozik a megfelelő kosok kérdése és az arra való ügyelés, hogy az értékesítés megfelelő keretek között bonyolódjék le. És még egyet. A birka nemcsak gyapjút ad, hanem tejet és húst is. Itt az Omtk.-nak jó volna megsúgni, hbgy nem muszáj neki mindenen keresni. Kapcsolódjék belé a gomolya-, ügybe, ha kell ráfizetéssel s érje be azzal, hogy