Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

194 Az országgyűlés képviselőházának 53. lesz birkagomolya és juhtúró Magyarországon, melyen majd később keresni is 'éhei. Ami a birkahúst illeti, a budapesti háziasszonynak az a véleménye, hogy ha bemegy egy mészárszékbe és azt mondja, hogy birkahúst kérek, hát akkor faggyút kap és cuvágként csontot. Abból azután nem kér többet. Megjártuk Franciaországban is, oda is vittünk ki hús-birkát. A franciák megvették, de tekintve, hogy a vevőt csak egyszer lehet becsapni, mégegyszer nem vetrek tőlünk birkát. Franciaországban idén nyáron a birkahús ára 15 frank, a faggyú ára pedig másfél frank. Ott disztingválni tudnak és a háziasszonyok igényeit a mészárosok és termelők igyekeznek is kielégíteni. Ha Magyarországon effektive nem csontot és faggyút fognak a vevőnek kiadni; ha továbbá megmagyarázzák a gazdának azt, hogy a birkát nyúzva kell szállítaui, akkor majd máskép lesz. Mert az élő birka nem büdös, csak a levágott birka veszi magába a bundaszagot. így kerül a birkahús Budapestre és így nem csoda, ha nem szeretik, s nem csoda, ha a férj, amikor hazamegy, mindjárt megérzi a lakásban a birka szagát s azt mondja a feleségének, hogy: inkább a vendéglőbe megyek ebédelni. Párizsban húszszorannyi birkahúst fogyasztanak, mint sertéshúst. Budapesten megfordítva van a dolog. A vevőnek nem tengerin hizlalt, faggyú meg csontból álló, bundaszagú juhhús kell. Ezen változtatni kell s akkor Magyarországon a juhászati probléma autarchikus alapon megvan oldva. Még csak egyet. A sertések vágási díja kilogrammonkint a budapesti vágóhídon 6—8 fillér, a marháé 7'7 fillér, a birkáé 9 fillér, a bárányé 12 fillér. Ilyen módon persze juhászati propagandát nem lehet csinálni Magyarországon. A hátralévő időt arra akarom felhasználni, hogy a 12. címhez szóljak hozzá. Magyarországnak tudniillik igen nagy olajszükséglete van, amelyet eddig jórészt külföldről hoztunk be. A növényolajszükséglet fedezésére az olajnövények termesztését mintegy 150.000 holdra kellene kiépíteni. A termő terület ma körülbelül 98.000 katasztrális hold. Itt a Futura által kezdeményezett és a földmívelésügyi miniszter úr által alátámasztott akciót mindenesetre még sokkal nagyobb tempóban kellene kiépíteni, mert egyrészt a behozott olaj-nyersanyag értéke mintegy négymillió pengőt tesz ki, másrészt pedig azért, mert Magyarországon fontos kérdés az állatok takarmányozása, még pedig elsősorban a fehérjeszempontból és a fehérjekérdés fedezésének egyik alapvető momentuma az olajpogácsa. E nélkül Magyarországon eredményes állatgazdálkodás nem lehetséges és nekünk ma a hazai termelésen felül mintegy 1600 vágón olajpogácsára van szükségünk. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Ezt az 1600 vágón olajpogácsát az olaj magvetőterületek szaporítása révén idehaza is elő lehet állítani. Az így megtakarítható pénzöszszeg mintegy 1,600.000 pengőt tenne ki, vagyis az olajnyersanyagnál és az olajpogácsáknál együttvéve 5,600.000 pengőt. Esetleges hiányokat a lucernatermelés szaporításával tudnánk kiegészíteni, amiről majd Piukovich igen t. barátom fog beszélni. Meg akarom még említeni, frpgy az egyes olajok mire szükségesek.^ A len-otaj szükséges különféle kencék előállítására, a repceolaj technikai célokra és ételzsír gyárülése 1939 november 17-én, pénteken. tására, a napraforgóolaj szappangyártásra, és bizonyos mennyiség szükséges a Kárpátalja alimentálására is. A szójaolajnak körülbelül ugyanaz a célja, a ricinusolaj pedig szükséges a repülőgépipar részére. A szappangyártás alkalmával az olajból, mint melléktermék, nyerődik a glycerin, amely a hadiipar céljaira nélkülözhetetlen. Mindebből látjuk, hogy az autarchikus gondolat a nemzetvédelmet nemcsak szolgálja, hanem annak alapvető ténvczöje is. Itt szükséges intézkedésként említem fel. hogy a kormány nemcsak e cikkek termelését igyekezzék kiépíteni, hanem biztosítsa ezeknek a termelési ágaknak folytatólagosságát is. Ha az 1922 : XII. te, amely az iparnak nagy kedvezményeket nyújt, a dekonjunktúra idejében is fenntartatott a mezőgazdaság rovására, ügy nem szabad annak előfordulnia, mint 1937-ben volt, hogy egy nagy ricinusmagtermelés folytán a mag nem volt értékesíthető, s erre a termelő cégek tetemesen visszafejlesztették a ricinusvetőterületet, mely ma a honvédelem számára hiányzik. Egy másik fontos mezőgazdasági cikk az önellátás terén mindaz, ami textília. Elsőnek említem itt a kendert és jutát. Kenderből kivilelünk van, mégpedig a kender olyan részeit visszük ki, amelyeket idehaza nem használunk fel, mert speciális, célokat szolgálnak, jutából ellenben igen tekintélyes mennyiséget hozunk be. mintegy 600 vagont. Ezt a 600 vagon jutát teljes egészében pótolhatnánk kenderrel. 36ft vágón kender volna erre szükséges, és evégből a kender vetésterületét a jelenlegi 17.000 katasztrális holdról 25.000 katasztrális holdra kellene felemelni. Zsákra és ponyvára tudvalevően a mezőgazdaságnak és hadseregnek egyformán van szüksége: ez tehát egyben nemzetvédelmi cikk is. A kenderzsák bevezetése a zsák árát a jelenlegi 1 pengő 50-ről 2 pengő 60-ra emelné fel. A földmívelésügyi kormányzatnak azonban megvan a lehetősége arra, hogy úgy, amint alátámasztja a lentermelést, s alátámasztja a búzatermeztést, a kendertermesztést is alátámassza és ezzel a zsák árát úgy nivellálja, hogy a kenderzsák tartósabb volta arányban legyen az emelkedett árakkal. Mint következő tétel jelentkezik a len. iteiibői szükségletünk — itt fonál-lenről van szó és nem a maglenről — 180.000 métermázsa lenrost. Ez fedezi a belföldi szükségletet és a hazai ipar által fel is dolgozható. A hiányzó vetésterület itt 4000 katasztrális hold, amelyet minden további nélkül be lehetne állítani. A len, tudvalevően igen sok cikk gyártására szükséges, és nem tudom megérteni, miért kell azt Észtországból, Írországból és egyéb helyekről behozni, amikor Magyarországon is elő lehet állítani, különös tekintettel hogy a lenfonal speciálisan kisgazda növény. Termelés« Magyarországon éppen azért beteg, mert uradalmakban termelik. A lenhez rendkívül sok szakértelem, szeretet, meleg talaj és munkáskéz kell. Ezt a munkáskezet csak a kisgazdaságok tudják produkálni, ós éppen a földbirtokpareellázással összefüggésben melegen ajánlanám, hogy ezt a lentermelést a jövőben kizárólag a kisgazdaságokba vezessék be. Meg vagyok győződve arról, hogy akkor Magyar^ ország lenproblémája fedezni fogja a belföldi szükségletet. Miután az árkománybiztosság a lenfonál árának felemelését nem engedélyezte,. a földmívelésügyi kormányzat igen helyesért a termelők segítségére sietett és a lenrost árá-