Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

192 Az országgyűlés képviselőházának r 3. adott nekünk építőmunka kifejtésére. {Ű'gy \ van! Úgy van! a jobboldalon.) Építőmunka, tartós munka, gyors munka — ez az a három kívánalom, mellyel ma a nem­zet a kormányzat felé fordul és tekintve, hogy a kormányzat cselekedeteihez úgy a bírálatot, mint a hozzájárulást a törvényhozás adja ínég, a felelősség teljes súlya kell hogy áthasson mindenkit, akit a nép bizalma a mai időkben mint törvényhozót ideszólított Ennek a fele­lősségérzetnek kell áthatnia minden tettünket és minden szavunkat. Ennek a felelősségérzet- ! nek kell féket tennie túlzott egyéni ambíciókra és pártérdekekre egyaránt, mert oly súlyos időkben, mint ma, egyéni és pártszempontok ­Tiak el kell törpülnie, annak felismerése előtt, hogy mindnyájunknak elsősorban magyarok­nak kell lennünk és féladatunk Cvsak egy le­het: a hazát becsületesen szolgálni. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Szinte csodálatos, hogy a mai időkben, amikor a politikusok szinte versengenek, hogy ki az igazi jobboldali, a jobttaldaliságnak egyik alapvető tételével, a magánérdeknek a közérdek alá rendelésével sokan lelkükben nem számoltak le (Ügy van! Űgy van!) és előadó­dik az, hogy a politikus, mint olyan, szélső­jobboldali, ele az egyén saját személyében or­todox liberális marad. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Meskó Zoltán: Egyik a teória, másik a praxis!) Szinte csodálatos ez a dolog, pedig t. Ház, az a generáció, amely j résztvett az 1914—18-as háborúban, látott már olyan aratást, amely rosszul megművelt talajba vetett hibás magból kelt. S amikor ott tetve­sedtünk a lövészárokban vagy ott próbáltuk szárítgatni lucskos csizmánkat a csak füstölni akaró tábortüzek mellett, de sokszor elmond­tuk, hogy ezt a háborút valahogy máskép kel­lett volna előkészíteni. És amikor este meg­kaptuk azt az egésznapi kosztunkat, amely igen gyakran csak penészes kukoricakenyérból állott és összehúztuk magunkon fázósan a kö­penyt, amely már nem gyapjúból, hanem csak csalánból készült s olvastuk azt az otthonról jött postát, amelyből azt láttuk, hogy odahaza alig van már tej és vaj, alig lehet zsírt és húst kapni, nem beszélve arról, hogy a kenyérért sorba kell állni és ruha, bőrárú már egyálta­lában nincs, akkor szomorúan kellett megálla­pítanunk azt, hogy agrárországban vagyunk. Ezek csupa olyan cikkek, amelyeket a mező­gazdaság akár direkt, akár indirekt nyers­anyag formájában, szállít a termelőnek és ez az agrárország a nagy eseményekre nyilván nem volt kellőképpen felkészülve. Ma, t. Ház, ugyancsak agrárország vagyunk, de a boldo­g-ült világháború húsz évvé' ezelőtt végződött és ma a törvényhozás padjaiban sokan fog­lalnak helyet olyanok, akik húsz evvel ezelőtt mint katonák kint voitak és saját bőrükön érezték, hogy mit jelent az, ha az agrárország bízva saját feleslegeibea, a nagy eseményekre kellőképpen fel nem készülve sodródik belé a kaotikus idők (viharába. Minekünk, akik egy­kor kritikával illettük a kormányzat elmaradt ténykedését, ma mint törvényhozóknak, be kell tudni bizonyítani azt, hogy nemcsak tapaszta­latokban vagyunk gazdagok, hanem megvan bennünk a hozzáértés és az akarat is, hogy a mezőgazdaság termelésének folytatólagosságát éppen úgy, mint a fogyasztórétegek ellátottsá­gát, minden körülmények között biztosítani tudjuk. Ezek a szempontok vezetnek engem, ami­dőn ma a föld m ívelésügyi tárca költségvetésé­ülése 1939 november 17-én, pénteken. liez hozzászólok. Maga a költségvetés tudvale­vőleg faktum, amelyet a kormány terjeszt be és amelyhez a pénzügyi bizottság már hozzá­járult, így maga a költségvetési vita már nem annyira az egyes tételek pro vagy kontra való elbírálásával kell, hogy foglalkozzék, hanem el­fogadva az egyes címekre felosztott tételeket, inkább arra kell, hogy rámutasson, hogy az egyes r címek keretén belül az összegek felhasz­nálására, mi volna a leghelyesebb mód. Én ma kizárólag autarchikus gondolat je­gyében kívánok beszélni. Abból akarok kiin­dulni, hogy megértem, ha egv országban, ahol nem terem kávé és tea, ezekben hiány van, de leszögezem, hogy sohasem fogom megérteni, hogy egy agrárországban — bármilyen viszo­nyok adódnának is elő — agrárcikkekben hiány mutatkozzék. Ezzel Összefüggésben ki akarom ragadni legelsőül a költségvetés har­madik címét, amely az állattenyésztésről szói és ennek ágaiból — tekintve, hogy a legtöbb állattenyésztési cikkben feleslegünk van — a. juhtenyésztést kívánom kiemelni. Az 1939. évi állatösszeírás szerint a jub­állomány 1,875.000 darab volt. amiből a Felvi­dékre és a Kárpátaljára, egyszóval a vissza­csatolt területekre 240.000 darab esett. 170.000 juh gyapja a háziipar alimentálására szolgál s így 1,700.000 juh gyapja az, amely ipari fel­dolgozásra kerül. Az ezekről nyírt gyapjú­mennyiség 8.5 millió kilogramm volt. Ezzel szemben a szükséglet 13-5 millió kilogramm, a hiány tehát 5 millió kilogramm. így. midőn mi azon panaszkodunk, hogy milyen jó dolguk van azoknak az országoknak, amelyek autar­chikus alapon, vámvédelemmel tudják mező­gazdaságukat ellátni, adva van egv tétel, ame­lyet autarchikus alapon minálunk is ki lehet építeni. És ez nem új dolog. Mint . fiatal kép­viselő, öt esztendővel ezelőtt szólaltam fel elő­ször a Házban és akkor már felvetettem itt ezt a problémát. És eredménnyel. Boldogult Dará­nyi Kálmán föl dm ívelésügyi miniszter indít­ványomra bevezette a gyapjú minősítését es a. minőség alapián való értékelését. Ettől fogva az ipar ennek az értékelésnek alapján vette meg a gyapjút és ezenfelül az állam is alátá­masztotta a gyapjúárakat. S a magyar juhte­nyésztés, amely a pusztulás szélén állt. ennek az intézkedésnek nyomán az utóbbi esztendők­ben mintegy 50%-kal emelkedett. Addig a ke­reskedelem mindig azt mondotta, hogy a ma­gyar gyapjú rendement-.ia 28% és ennek alap­ján vásárolták a gyapjút; mióta a Futura becslőbizottsága lépett közbe s az becsüli meg a magyar gazda gyapjúját, bebizonyosodott, hogy Magyarországon ennél sokkal jobb gyap­júminőségek vannak. Fel kívánom példaként említeni a saját gyapjúmat, amely a tavalyi gyapjúaukciókon második helyre került (Éljen­zés a jobboldalon.) és 46%-os rendement mellett túlszárnyalja mind tisztaságban, mind minő­ségben az ausztráliai gyapjút. Ez m mutatja, hogy míg azelőtt az ipar a hazai gyapjút rossz­nak mondta, addig ma bebizonyosodott, hogy akarattal Magyarországon jobb anyagot lehet produkálni, mint külföldön és a földmívelés­ügyi ^miniszter úrnak megvan a lehetősége arra, hogy ezt az akciót éppen a költségvetés­ben igen okosan felvett tekintélyes összegek alapján olyan értelemben építse ki. hogy a kö­vetkező esztendőkben juhtenyésztésünk fejlő­dése nemcsak minőségi tekintetben történjék meg, hanem a még fennálló gyapjúhiány is I tel'jes egészében fedezetet nyerjen. 1 Legyen szabad itt rámuítibuom arra, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom