Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-53
188 Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1939 november 17-én, pénteken. szeríthetnők, hogy vagy a f öl dhöz juttatott vagy pedig családjának valamelyik tagja bizonyos időn belül legalább egy téli gazdasági tanfolyamot végezzen el, hogy ezáltal az ott szerzett tapasztalatokat a juttatott birtokon érvényesíthesse. Talán nem helytelen az a felfogás, hogy birtokhoz csak az juthasson, aki mát* családjában gazdálkodással foglalkozott, vagy pedig ha nem gazdacsaládból való, akkor legalább egy alsófokú mezőgazdasági szakiskolát kellene neki elvégeznie. Szaporítani kívánnám a vármegyei gazdasági felügyelőségek személyzetét és a járási gazdasági felügyelők létszámát, mert a most .meglévő alacsony létszámmal nem lehet intenzív munkát és megfelelő felügyeletet gyakorolni. Hogy ez könnyebben keresztülvihető legyen, a sok mindenféle gazdaérdekeltséget egy frontra kellene hozni s a mezőgazdasági kamarákat lehetőleg legalább minden vármegyében decentralizálni, mert ahány vármegye, annyi érdekeltség, sőt ahány járás, ahány község, annyi külön megoldandó prohléma. A földmívelésügyi miniszter úr kamarai alelnök korában azt hiszem résztvett azokban az elgondolásokban és határozatokban, hogy a gazdaérdekeltségeket egy közös nevezőre hozzák, hogy azokat összeegyeztessék. Arra kérem, hogy most mint miniszter foglalkozzék komolyan ezzel a gondolattal, mert azt hiszem, hogy ha a sok gazdaérdekeltséget egy frontra tömörítjük, sokkal nagyobb erővel és egyúttal olcsóbban lehetne a mezőgazdasági igazgatást ellátni. Megnyugvással tölt el az a tudat, hogy a felvidéki és kárpátaljai jogszabályokat 'össze akarja egyeztetni a miniszter úr az anyaországban fennálló jogszabályokkal és tovább akarja fejleszteni. Nagyfontosságú ez, mert ezáltal a két országrész szorosabban be tud kancsolódni az anyaország mezőgazdasági inunkáiáiba. Nem tudom eléggé ajánlani gazdakörök, népházak szervezését, gazdakönyvtárak .alakítását és ezek minél szélesebb mértékben való elterjesztését, hogy a gazdák társadalmi úton is tanuljanak, mert ez kellő ellenőrzés mellett az országnak csak hasznára válik. A 'telepítés előmozdításával ikancsolathan arra kérem a miniszter urat, tegye megfontolás tárgyává, nem lehetne-e a tagosítás nagyobbmértékű keresztülvitelét eszközölni. Nagy nemzetgazdasági jelentőséget tulajdonítok ennek, különösen olyan helyeken, ahol a birtokok nagyon eladósodtak. Nagyon természetes, hogy a t termelés minőségének emelésével és fejlesztésével az értékesítés is javulni fog, de ez még nem elegendő, mert nagyon sok olyan része van az országnak, ahol az utak rosszasága, a vasútállomások távolsága miatt az értékesíté-s lehetősége legalább az év^ bizonyos részében nincs meg. Amennyiben az értékesítést meg lehetne szervezni, a gazdák falujukban el tudnák adni terményeiket és ugyanúgy beszerezni szükségleteiket, örömteljes hálával fogadnák az eldugott helyek és vidékek a róluk történő ilyen gondoskodást. A gazdasági élet szempontjából nagy horderejű lépés volna a biztosítások kötelezővé tétele. Ezáltal maga a biztosítás olcsóbbá lenne és^ a kisemberek megmenekülnének azoktól a károktól, amelyeket a víz, tűz, vagy jégverés által szenvednek. Ezekben fejeztem ki elgondolásaimat a költségvetéshez és kérve ezeknek inegszívlelé sét, a költségvetést elfogadom. (Helyeslés és taps a baloldalon.) FlnöV; Több vezérszónok nincs. Szólásra következik? Nagy Ferenc jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk* Halljuk!) A falu népének bajaival, a földmívelő nép szomorú sorsával akarok foglalkozni és abból indulok ki, amit igen t. barátom, az. előadó iír mondott, hogy a földmívelésügyi tárca egyszersmind honvédelmi tárca. Ettől a szellemtől áthatva, az egyetemes nemzeti érdekeket szem előtt tartva, óhajtok a kérdésekkel foglalkozni. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, hiszen a Házban 1917 óta mást sem tettem, mint a falu bajaival foglalkoztam és szóvátettem mindent, ami hiány volt, szóvátettem a dolgozó, verejtékező magyar nép szomorú sorsát és mágárahagyottságát. Már többször megemlítettem s most csak röviden ismétlem meg, hogy nincs aki törődjön a magyar falu népével betegség esetén, s óriási az ellentét az elbánás szempontjából az ipari és a mezőgazdasági munkás között: az egyik kap táppénzt, kap orvosságot és kap orvost, a másik nem kap semmit. A magyar falu — különösen a múltban —• teljesen magára volt hagyatva és nemcsak szólásmondá-snak volt tekinthető az, hogy Amerikát 1492-ben fedezték fel, a magyar falut pedig évszázadokkal később, alig néhány évtizeddel ezelőtt. Mintha a régi liberális korszakban és bizonyos feudális körökben az a nézet alakult volna ki, hogy minél nagyobb a sötétség a falun, minél tudatlanabb és tanulatlanabb a nép. annál könnyebb azt kormányozni és különböző politikai célokra megnyerni. (Rajniss Ferenc: Igaz is!) Akik ezt a véleményt vallották, nagjon rövidlátók voltak. Ment ez ideig-óráig, hogy a falut nem engedték megszervezni. Csak később jött változás, amikor boldogalt emlékű Darányi Ignác, Meskó Pál, Czettlen Jenő, Bernát István, — és mindenekelőtt Károlyi Sándort kellett volna említenem — de maga az előadó úr is annak idején a gazdaszövetségben értékes munkát fejtettek ki és elkezdték megszervezni a falut, igazán nem lehet mondani, hogy nem konstruktív alapon. Mégis sokaknak nem tetszett ez sem abban az időben, mert a maradi emberek szerint még ők is radikálisak voltak. Pedig nagy hibát követtek el mindazok, akik ezt a szervezkedést rövidlátással, kevés megértéssel meggátolták, mert — merem állítani és ezt többször hangoztattam már másutt is — a tanulatlan, az iskolázatlan ember '' lelkéhez sokkal könnyebb téveszmékkel hozzáférkőzni, mint egy felvilágosodottabb, iskolázott embernél. A tanultabb emberen megtörik a demagógia, mert az mérlegeli, hogy ki mit, mikor és miért mondott, annál a falu, a nyomorúság vámszedőinek nincs talajuk. Többször hangsúlyoztam és most meensmétlem, hogy nincs utálatosabb fajzat a világon, mint a nyomorúság vámszedői, akik abból akarnak élni, abból akarnak politikát csinálni és úgy akarnak politikai érvényesülésre jutni, hogy a szegény ember nyomorúságát önző célokból kihasználják, a helyett, hogy segíteni akarnának rajta, (Űgn van! Úgy van! jobbfelől.) Ma rendkívüli időket élünk s a kérdés ma. nem olyan egyszerű, de a múltban a gyűléstilalmak elrendelése, a gyűlések megtartásának megnehezítése mind a rövidlátó politika termékei voltak, mert a tisztességes ember nem tudott érintkezni népével, nem tudott be-; csületes eszméket terjeszteni s az aknamunkát, a földalatti patkányok azért elvégezték.
