Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-53
176 Az országgyűlés képviselőházának 53. méltóztassék elfelejteni, hogy ezek az ipari árak egy túlzott árvédelmi politika következményei. (Krúdy Ferenc: Ez nyilvánvaló!) Éppen ezért ezeket az adatokat és ezeket az értékeket nem fogadhatjuk el. Az ipar által előállított termeivények értéke végeredményben a vámvédelem következtében mesterségesen emelt árakon alapul, míg ezzel szemben a mezőgazdaság teljesen védtelenül magára volt hagyatva az elmúlt években. Nagyon jól tudjuk, hogy a mezőgazdasági termel vények ára sok tekintetben igen alacsony volt világviszonylatban is, tehát tiltakoznunk kell az olyan beállítás és összehasonlítás ellen, amely így akarja az ipar túlzott jelentőségét a mezőgazdasági termelés rovására beállítani. Hangsúlyozni kívánom, hogy távol áll tőlem, hogy az ipar jelentőségét és fontosságát ebben az országban kritika tárgyává tegyem, ezzel tisztán és kizárólag az volt a célom, hogy rámutassak arra, hogy ez a beállítás nemi helyes és nem igazságos. Itt azonban rá kell térnem arra a túlzott iparvédelmi politikára, amelyet az elmúlt években az országban folytattak és amelyről előttem szólott igen t. képviselőtársam is megemlékezett. Ezzel kapcsolatban mintegy szállóige lett ebben az országban és sokszor gúnyosan hangoztatták, hogy az agráriusokat, a mezőgazdákat, illetőleg magát a mezőgazdaságot ebben az országban minden öt évben szanálni kell, minden öt évben talpra kell állítani, és ezt a talpraállítást az egész ország áldozata árán lehet csak elérni. A legerélyesebben tiltakoznunk kell ez ellen a beállítás ellen, mert nem mindenkor a magyar gazda szaktudásán, hozzáértésén és szorgalmán múlott az, hogy időszakonként a magyar mezőgazdaság nehéz helyzetbe került. (B. Szabó István: Ügy van!) A termelési költségek aránytalan magassága és az értékesítés terén uralkodó anarchia — méltóztassanak megengedni, hogy ezt a szót használjam — volt a főoka annak, hogy a mezőgazdaság időnként igen nehéz helyzetbe került. A magam részéről a földmívelésügyi tárca költségvetését abból a szempontból teszem vizsgálat tárgyává, vájjon mennyire felel meg a jelenlegi költségvetés és mennyire felelnek meg a költségvetés által megengedett vagy szándékolt intézkedések annak a célnak, hogy a mezőgazdaság megerősödését és fejlesztését szolgálják. Hangoztatnom kell ugyan azt is, hogy a mezőgazdasági válság, a magyar mezőgazdák nehéz helyzete nem mindig és kizárólag a földmívelésügyi tárcától függ. A mezőgazdaság talpraállítása és megerősödése akkor fog bekövetkezfni, ha ebben az országban az összes tárcák felismerik a mezőgazdaság fontosságát és jelentőségét. Nem volna teljes ezirányú fejtegetéseim, !ha nem emlékeznék meg a legfontosabb termelési kérdésről, amely ugyan nem tartozik a tárca keretébe, de amelynek hangot kell adnunk, és ez maga az adózás kérdése. T. Ház! Akkor, amikor egész adózási rendszerünknek alapjait lerakták, ~ ami, ha jól tudom, mintegy 50—52 évvel ezelőtt történt —természetszerűleg a magyar mezőgazdaság volt a legtehorbíróbb, azóta azonban egyes foglalkozási és termelési ágak jövedelmezősége és a vagyonok tekintetében hatalmas eltolódás^ következett be, és ezeket az eltolódásokat, sajnos, adórendszerünk nem követte; így örömmel yeszszük tudomásul, de fokozódó türelmetlenséggel ülése 1939 november 17-én, pénteken. várjuk a pénzügyminiszter úr expozéjában bejelentett adóretform mielőbbi megvalósítását. T. Ház! Véleményem szerint a földmívelésügyi tárca legfontosabb kérdései: a birtokpolitikai kérdés, a termelés irányítása, a termés értékesítése és a szociálpolitikai kérdés. Az idő rövidsége miatt csak ezekkel akarok foglalkozni abból a szempontból, vájjon mennyiben segíti elő e kérdések megoldását az összeállított költségvetés 1A ; földbirtokpolitikai kérdéssel nem kíváaiok részletesen foglalkozni, bár ezt nemcsak a földmívelésügyi tárca, de a magyar élet legfontosabb kérdésének tartom. Netm kívánok vele hosszasabban foglalkozni azért, mert a közelmúltban benyújtott törvényjavaslat tárgyalása alkalmával mód és lehetőség volt arra, hogy a t. Ház a maga állásfoglalását kifejezésre juttassa. Egyetlen megjegyzésem ebben a kérdésben az, hogy minél gyorsabban és minél sürgősebbein váltsuk valóra a birtokpolitikai célkitűzéseket. A második kérdés a termelés irányításának kérdése. Ebben a tekintetben teljes rendszertelenség uralkodott. A termelés irányításával kapcsolatban azért használtam azt a kifejezést, hogy anarchia uralkodott, mert a földmívelésügyi tárca előbbi költségvetésének előadója, Krúdy Ferenc igen t. képviselőtársam előadói beszédében hangoztatta ezt. A legelső és legfontosabb ebben a tekintetben az, hogy termelési politikánkat és értékesítési politikánkat összhangba hozzuk. Éppen ezért nagyjelentőségűnek tartom az egységes vetőmag kiosztását, aminek az eredménye máris mutatkozik, azután az olajosmagvak és az ipari növények elterjesztésével kapcsolatosan a földmívelésügyi tárcának már eddig végzett eredményes munkásságát. Amióta ez bekövetkezett, a búzatermelés tekintetében határozottan minőségi és mennyiségi emelkedést láthatunk. Ugyancsak helyesnek, sőt kiszélesítendcínek tartom az állattenyésztés terén eddig végzett munkásságot amely minden tekintetben megfelelő, sőt világviszonylatban is első helyen áll. Talán itt, a termelés irányításánál kell rámutatnom arra, hogy ebben az országban még igen sok megmuukálatlan föld van. Szerény véleményem szerint ebben az országban nem engedhetjük meg azt a fényűzést, hogy körülbelül egymillió katasztrális holdnyi, úgyszólván alig használható homokos terület van. Körülbelül egymillió katasztrális holdra teszik a többé-kevésbbé megjavítható szikes területeket s többszázezer katasztrális holdra a mocsaras és lápos területeket. Mint gyakorlati ember nagyon jól tudom, hogy ezeket máról-holnapra megjavítani nem lehet, de gyakorlati péld4k mutatják, hogy megfelelő munkával, megfelelő tőkével és szakértelemmel ezeknek a területeknek nagy részét be lehet vonni a magasabb mezőgazdasági művelés szolgálatába. A jelenlegi határgk mellett, sőt reméljük, a nagyobb határok mellett sem nézhetjük el ezt a fényűzést, hanem mindent el kell követnünk, hogy ezeket a területeket a mezőgazdasági termelés számára meghódítsuk, mert egypár millió katasztrális holdnak a mezőgazdasági termelés számára való meghódítását újabb honfoglalásnak tartom. Igen fontos kérdés a mezőgazdasági szakismeretek elterjesztése. Nem akarok más foglalkozási ágagat támadni, de ha Összehasonlítom a mezőg-azdaságot más foglalkozási ágakkal, meg kell állapítanom, hogy a mezőgazda-
