Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés képviselőházának 53. ülése 1939 november 17-én, pénteken. 17T »ág ebben a vonatkozásban is az utolsó sorban foglal helyet. Nyújtsunk lehetőséget arra, hogy azokkal az eszközökkel, amelyekkel a földmívelésügyi kormányzat elindult, azok kiszélesítésével a magyar mezőgazda szaktudását növelje, mert nem igaz az, hogy a magyar gazda nem akar és nem szeret tanulni. (Igaz! Űű2f van!) Tessék megnézni azokat az adatokat, amelyeket a földmívelésügyi kormányzat szerzett akár a téli gazdasági tanfolyamok, akár más tanfolyamok tekintetében. Látható ezekből, hogy évről-évre többen és nagyobb lelkesedéssel látogatják azokat. Ha lehetőséget nyújtunk rá, igenis, fogják látogatni ezeket a tanfolyamokat. Legyünk már egyszer tisztában azzal, hogy igen fontos kérdés a mezőgazdasági műveltség emelkedése, különösen ma, amikor előbb-utóbb — remélem, minél előbb — a földbirtokreform is meg fog valósulni. Ha megnéztük a statisztikai adatokat, — amelyekre ugyan nem helyezek ebben a vonatkozásban nagy súlyt — azt látjuk, hogy tényleg igaz, hogy a nagybirtok és a kisbirtok termelésátlaga^ között bizonyos differencia van, sőt készséggel koncedáilqm, — nem akarok vitát provokálni — hogy talán a nagybirtok és a kisbirtok termelésátlaga között nagyobb differencia is van. Ebben a tényben azonban a masryar mezőgazdaság latens tartalékát látom. Ha mi szaktudással, anyagi alátámasztással, a magyar kisgazdát szellemileg, tudás tekintetében magasabb színvonalra emeljük, akkor egészen bizonyos, hogy a termésátlaga is emelkedni fog (Úgy van! Ügy van!) és akkor azt a latens tartalékot is értékesíteni tudjuk. Az értékesítés kérdésénél meg kell említenem, hogy ebben a vonatkozásban igen, sok támadás érte a magyar mezőgazdaságot. Érdekes, hogy legtöbbször a kereskedelem részéről történt ez a támadás és történik még ma is, különösen abban a vonatkozásban, hogy itt a magyar mezőgazdaság értékesítése terén egykéz nyilvánul meg. Nézzük ezt tisztán ezt a kérdést minden szenvedély nélkül, illetőleg szenvedélymentesen. Azt hangoztatja a kereskedelem, amely általában liberális gondolatokat ^szokott hangoztatni, hogy ez visszafelé való fejlődés, mert nem szabad gúzsbakötni magát a mezőgazdasági termelést. Nézzük a kereskedelemnek gazdasági keresztmetszetét. Azt látjuk, hogy az lekötött és ugyanez a kötöttség áll az iparnál akkor, amikor árakat határoznak meg, amikor kartelizálás van, amikor fix árakon vásárolnak, amikor rayonok szerint adnak el. Ez minden, csak nem liberális, nem szabadkereskedelem. Igenis helyes, céltudatos és követendő a földmívelésügyi, de az egész kormányzatnak ebben a tekintetben végzett árpolitikája, hogy a megszervezett kereskedelemmel egy megszervezett mezőgazdaságot, egy megszervezett kereskedelemmel egy megszervezett értékesítést állítson szembe. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Az előadó úr az értékesítés kérdésével kapcsolatban kitért a Futurára is. Szokás ebben az országban különben is az intézményeket és intézeteket kritika tárgyává tenni a nélkül, hogy megfelelő tudással vagy ismeretekkel rendelkeznénk. Kétségtelen, hogy az idei termés értékesítése alkalmával a Futura ellen több panasz hangzott el. Utánanéztem a dolognak és meg kell állapítanom, hogy nem a Futuran múlott a nagy mennyiség összeszedésének a zavartalansága. Akkor, amikor naponta körülbelül 3000 vágón felvételéről Tolt szó, nem rendelkezett megfelelő raktárakkal. A kérdés igen egyszerű. A földmíve- * lésügyi minisztérium, vagy maga a kormányzat állítson megfelelő raktárakat a Futura rendelkezésére. (Meskó Zoltán: El kell venni a zsidóktól a Máv.-raktárakat, és lesz a Futuránakí 24 óra alatt! — Derültség.) Ez is megoldás, sőt ezt a megoldást tartom a legmegfelelőbbnek. Ez az út járható, mert ne felejtsük el, hogy amikor a Futur át támadták, a támadások hátterében legtöbbször a zsidó gabonakereskedelem állt. (Meskó Zoltán! Igy van, kérem! így van!) A Futura a maga 20 évi munkásságával igenis a magyar keresztény gabonakereskedő-társadalom egyik alappillére lett, és én úgy érzem, nekünk, agráriusoknak, nekünk, mezőgazdáknak kell megvédenünk saját intézményeinket. Sajnos, a rendelkezésemre álló idő letelt, pedig több igen érdekes kérdést szerettem volna megvilágítani. Különösen szociálpolitikai kérdésekkel szerettem volna még foglalkozni, nemcsak azért, mert hozzám legközelebb áll ez a kérdés-csoport, hanem azért is,. mert tudomásom szerint a földmívelésügyi miniszter úr különös szeretettel foglalkozik ezzel a kérdéssel. Hiszen az egyik költségvetés tárgyalása során ezekbőr a padsorokból, ezekről a helyekről mondta azt, hogy a földmívelésügyi tárca mintegy 5 millió magyar érdekét kelJ hogy képviselje. A földmívelésügyi miniszter úrnak most módja és alkalma van arra, hogy ezeket az érdekeket képviselje és véleményünk szerint képviseli is. (Palló Imre: Nem engedik!) Úgy vélem, a földmívelésügyi tárca költségvetésének tárgyalásával kapcsolatos fejtegetéseim nem lennének teljesek, ha nem emlékezném meg a földmívelésügyi igazgatás kiváló és derék tisztviselői karáról. (Ügy van! Úgy van! balfelől.) Mindnyájunk előtt ismeretes az a hatalmas munka, (Meskó Zoltán: Ügy van, ezt elismerem én is!) amelyet a magyar mezőgazdaság érdekében végeznek. Meg kell állapítanunk, hogy igen sokszor csekély anyagi ellenérték mellett, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) meg nem felelő elhelyezés és elhelyezkedés mellett végzik nehéz feladatukat. Meg kell állapítanunk, hogy minden egyes tisztviselő, akár itt benn a központban, akar kinn a vidéken, érzelem- és értelemközösségben él a magyar mezőgazdasággal. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Ha mégis kiemelek ebből a kiváló együttesből két osztályt, teszem ezt azért, mert azoknak munkássága, illetve munkásságuk eredménye különösen szembeötlő. Ez a két osztály a birtokpolitikai és az erdészeti osztály. A birtokpolitikai osztály különösen a földbirtokok helyesebb megosztása tekintetében végez mindnyájunk előtt ismeretes hatalmas munkát, míg az erdészeti osztály különösen a visszacsatolt területeken az erdészeti igazgatáson túlmenően a magyar állameszme szempontjából fejt ki igen kiváló munkásságát. (Taps jobbfelől.) Ügy vélem, hogy nemcsak a magam és pártom, hanem az egész képviselőház nevében is köszönetet kell mondanom a földmíve

: lésügyi tárca igazgatása alatt álló tisztviselői karnak, kérve őket arra, hogy e munkájukat a magyar mezőgazdaság érdekében továbbra is ilyen szeretettel és lelkesedéssel végezzék. (Éljenzés és taps jobbfelől és a középen.) T. Képviselőház Miután a földmívelésügyi tárca élén olyan férfiú áll, aki hitem és meggyőződésem szerint nemcsak tud dolgozni, hanem eredményesen is dolgozik á mezőgazdaság érdekében és miután meg vagyok győződve ar-