Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.
Ülésnapok - 1939-53
Az országgyűlés képviselőházának 53. ü államban — szerény megítélésem szerint — a honvédelmi tárca után a legfontosabb tárca a földmívelésügyi tárca. Létünk alapja a föld és ezért a földnek, valamint művelőinek a sorsát, tehát jelenét és jövőjét irányító földmívelésügyi igazgatás kérdéseinek tárgyalásánál pártpolitikai szempontok nem lehetnek döntő tényezők. (Helyeslés a jobboldalom.) Egységgel, szeretettel, megértéssel és nem utolsó sorban szakértelemmel kell ennek az igen fontos tárnának a költségvetésével foglalkozni. T. Ház! Örömmel és megnyugvással kell megállapítanom, hogy ez a képviselőház minden agrárvonatkozású kérdéssel, minden agrárvonatkozású törvénjavaslattal szakértelemmel és szeretettel foglalkozott. Ez kétségtelenül meg kell hogy nyugtasson mindenkit, mert ez a Ház, amennyire lehetséges, a pártkeretek figyelmen kívül hagyásával foglalkozott a kérdésekkel. r Ezt örömmel és megnyugvással kell megállapítanunk és le kell szögeznünk, hogy amint a földről és annak munkásairól, művelőiről van szó. akár itt a plénumban, akár a "bizottságban, de kint a folyosón is, egyek vagyunk; egyek vagyunk a célban, Iha esetleg^ az eszközök, módok és utak tekintetében véleményeltérés van is közöttünk. T. Ház! A dolog természete szerint a pártkeretek itt is jelentkeznek és pedig igen érdekes módon, (vitéz Hiinyady Ferenc: Például a távollétük által! — Derültség.) A kormánypárti képviselők a törvényiavaslatok tárgyalása alkalmával igen élénk, sőt mondhatnám, esetleg éles kritikát gyakorolnak, a törvényjavaslatok keretein túlmenő kívánságokkal állnak elő és ennek ellenére -a törvényjavaslaté; kat megszavazzák. A túloldalon ülő ellenzéki képviselőtársaim ugyancsak kifogásokat^ emlegetnek, kritikát gyakorolnak, kívánságokat hangoztatnak, de miután azok nem teljesíttetnek, a törvényjavaslatokat nem fogadják el. Itt az első pillanatra bizonyos következetlenség látszik fennforogni a kormánypárti képviselők álláspontja, illetőleg felfogása tekintetébenHiszen például magam is kormánypárti képviselő vagyok, a jelen esetben a költségvetést kritika tárgyává teszem, kívánságokkal állok elő, amelyek talán nem fognak teljesedésbe menni és a törvényjavaslatot mégis elfogadom. És eh fogjuk fogadni, t. Ház, a kormányapárt részéről mindazokat az agrárvonatkozású törvény javaslatokat, amelyeket gróf Teleki Mihály földművelésügyi miniszter úr fog idehozni, (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) mert ő — szerény megítélésünk szerint — van annyira túlzó a magyar föld iránti szeretetben, van annyira jobboldali nacionalista gondolkozású magyar ember, hogy amit a jelenlegi kényszerhelyzetben, a jelenlegi súlyos adottságok között meg lehet tenni, azt meg is fogja tenni. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon. — Szöllősi Jenő: De miért nem lehet többet tennifi) Ká fogok mutatni, igen t. képviselőtársam. Ez az oka annak, hogy a kormánypárti képviselők az agrárius törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával a kritika gyakorlása mellett a javaslatokat elfogadnak. Meg kell állapítanom, hogy ennek a ténynek az elismerése a túloldali képviselők felszólalásaiból is kicsendül. Olyan szeretettel és megértéssel foglalkoznak a gróf Teleki Mihály földmívelésügyi miniszter úr által benymtott agrárius törvényjavaslatokkal, amely egyrészt elismerése a földmívelésügyi kormányzat munkájának, másrészt tanújele a magyar fold iránti szeretetnek. -• ...., T. Ház! Ezek szerint tehát a magyar told lése 1939 november 17-én, pénteken. 175 nemcsak megélhetésünk alapja, hanem úgy érzem, hogy annak szeretete közelebb is hoz bennünket és nemcsak ebben a Házban, hanem a Házon kívül is közelebb hoz minden magyarul érző és gondolkodó embert. Szerény megítélésem szerint minél többet fogunk a magyar föld és annak népe érdekében dolgozni, annál inkább és annál hamarább fognak elmosódni aaok a pártkeretek, (Ügy van! a baloldalon.) amelyek ma mind ebben a Házban, mind' ebben az országban egymástól elválasztanak bennünket. (B. Szabó István: Ez igaz! Mindnyájan ezt mondjuk!) Ezek a gondolatok, amelyek egyúttal meggyőződésemet is kifejezik, kísérik ennek az igen fontos tárcának költségvetése tárgyalását. Elsősorban is szembetűnik a költségvetés tárgyalásánál az az örvendetes növekedés, amellyel a tárca költségvetésének öszege emel-./ kedett. Ha megnézzük az erre vonatkozó adatokat, akkor örömmel kell megállapítanunk, hogy 1934 óta állandó emelkedést mutat a földmívelésügyi tárca költségvetése, mert míg az 1933/34. évben a költségvetés összegének 3*12 százaléka volt a földmívelésügyi tárca költségvetésének öszege, addig gróf Teleki Mihály földmívelésügyi minisztersége alatt ez a százalékarány 425 százalékra emelkedett, sőt, ha figyelmen t kívül hagyjuk a honvédelmi tárca költségvetését, amely ma kétségtelenül a legfontosabb, akkor ez az arány 5'22 százalékra emelkedik. T. Ház! A magam részéről elismeréssel Veszem tudomásul a földmívelésügyi tárca költségvetésének emelkedését, bár megnyugodva nem vagyok és nem leszek mindaddig, amíg a földmívelésügyi tárca fontossága a költségvetés összeállításában is kifejezésre nem fog jutni. (Szöllősi Jenő: Ügy van! Legalább akkora legyen a költségvetése, mint az iparügyi tárcának!) Szerény megítélésem szerint a földmívelésügyi tárca fontosságában a honvédelmi tárca után következik. Indokoltnak tartanám, ha a kormányzat a költségvetés összeállításánál erre figyelemmel lenne és a földmívelésügyi tárca százalékos dotálása a honvédelmi tárca után következnék, (Helyeslés a baloldalon.) mert véleményem szerint ekkor lesz egészséges egyensúly az egyes tárcák között. T. Ház! Mi agráriusok szintén hangoztatjuk az egyes tárcák és foglalkozási ágak közti egészséges arány és egyensúly létrehozását, de szerény megítélésünk szerint ebben az országban az egyes foglalkozási és termelési ágak között akkor lesz egészséges egyensúly, ha a vezetőszerepet a magyar mezőgazdaság fogja betölteni, (Ügy van! Ügy van!) Az a mód, amellyel az egyes termelési és foglalkozási ágakat ebben az országban össze szokták hasonlítani, tehát a statisztika, a számadatok segítségével történő összehasonlítás szerény véleményem szerint nem mindig megnyugtató. Szokássá vált ebben az országban, — de itt a Házban is láttuk ezt a tegnapi nap folyamán az* iparügyi tárca költségvetésének tárgyalásánál — az ipar jelentőségét szembeállítani a mezőgazdaságéval. Az elmúlt napokban' is számadatokkal alátámasztva hallhattuk azt, hogy az ipari termelés volumenje majdnem eléri a mezőgazdasági termelés összegét. Ez ellen a beállítás ellen a leghatározottabban tiltakoznunk kell. Ha szigorúan a számokat vessz ük tekintetbe, akkor az ipari termelés határozottan a mezőgazdasági termelés után következik, sőt sok tekintetben majdnem eléri azt. De ne