Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

Az országgyűlés képviselőházának 51. 13 millió pengőt fizet ki betegápolási díjakban £L kórházaknak, az orvosoknak pedig körülbelül 10 millió pengőt, végül anyasági biztosítás cí­mén 2,700.000 pengőt fizet ki, tehát ennek az intézménynek az egészségügyi kiadásai egy­magukban majdnem megközelítik a belügyi tárea költségvetésébe felvett ilyen természetű kiadások összegét. Amidőn továbbá a társadalombiztosítási intézménynek a szociálpolitikában való rész­vételéről beszélüink, nem szabad megfeledkez­nünk az öregségi biztosítás szolgáltatásairól sem, amelyek jelentékenyen csökkentik mnd ^az állam, mind a községek terheit, mert a biz­tosítás révén öregségi vagy rokkantsági jára­dékban részesülők, továbbá az ellátott özve­gyek és árvák nem szorulnak többé sem az állam, sem pedig a községek szegényügyi vagy gyermekvédelmi támogatására. Végül, mielőtt áttérnék a belügyi tároa anyagának harmadik részére, azaz a közbiz­tonsági és közrendészeti részre, legyen szabad csak néhány szóval megemlékeznem a közjóté­konysági és emberbaráti intézményekről, ame­lyek szintén fontos szerepet töltenek be abban a szociálpolitikai tevékenységben, amelynek is­mertetésével talán már eddig is túlságos nagy mértékben vettem igénybe a t. Ház szíves tü­relmét. (Halljuk! a középen.) Ezek közül külö­nösen kiemelendőnek tartom a Magyar Vörös­kereszt Egylet és a mentőegyesületek áldásos működését, továbbá azt a fontos munkakört, amelyet a lakásszükség enyhítésével kapcsola^ tos teendők ellátásával megbízott miniszteri biztosság tölt be, nemkülönben a Magyar Csa­ládvédelmi Szövetség tevékenységét, amelyek mind jelentős tényezői annak az átfoeró nagy szociálpolitikai munkának, amely az általános jólét megteremtése érdekében jelenleg az állam­igazgatásnak "úgyszólván egész területén fo­lyik. A költségvetés ezeknek az intézmények­nek támogatásáról is igyekszik a pénzügyi le­hetőségek határáig elmenve, kellőképpen gon­doskodni. Áttérve ezekután a tárca költségvetésének közrendészeti és közbiztonsági részére, a har­madik főcsoportra, itt elsősorban közbizton­sági szervezeteinkkel kívánok foglalkozni, ame­lyekről a kritika, amidőn működésüket mél­tatni akarja, rendszerint azt szokta mondani, hogy európai színvonalon állnak, vagy hogy nemzetközi viszonylatban is megállják helyü­ket. Ezzel a megállapítással szemben legyen szabad annak a szerény véleményemnek kifeje­zést adnom, hogy közbiztonsági szervezeteink működésének méltatásánál értékmérőül az európai színvonalat vagy a nemzetközi vi­szonylatot beállítani ma már anachronizmus, mert esendőrségünk és államrendőrségünk az utóbbi évek során a fejlődésnek olyan hatalmas skáláján ment keresztül, hogy nyugodtan és jo­gos büszkeséggel mondhatjuk^ el, hogy színvo­naluk ma már az európai színvonalnak is fe­lette áll, mégpedig úgy a szolgálati fegyelem és a kötelességteljesítés, mint pedig a hivatás­tudat, az intelligencia, a nyelvismeret, a fellé­pés, a tapintatosság és a külső megjelenés^ te­kintetében. Legfeljebb tehát az értékmérés módszerének fordítottjáról beszélhetnénk, mert szerény véleményem szerint boldog lehet bár­melyik külföldi állam, amelyik elmondhatja magáról, hogy közbiztonsági szervezete a ma­gyar színvonalon áll. (Ügy van! Űpy van!) Megérdemel tehát ez a csendőrség és állam­rendőrség minden dicséretet és minden elisme­rést, de megérdemli azt is, hogy az államhatá­ré 1939 november 15-én, szerdán. 7 lom, amelynek belső rendjét és biztonságát yeüi, anyagi vonatkozásokban is tegye szamara lehetővé annak a fontos leiaciatnak elvégzését, amely hivatásánál iogva reá hárul. lia vizsgáljuk a ls:olségvetest, megállapít­hatjuk, hogy ami ezt az anyagi támogatást '­leti, a költségvetésben közbiztonsági célokra beállított 107 millió pengő kiadási előirányzat­tal megfelelő gondos&oaas történik arról, hogy am. kir. csendőrség és a m .kir. államrendőr­ség zavartalan működése kellőképpen biztosít­ható legyen, sőt gondoskodás történik bizonyos mértékűén abban a tekintetben is, hogy szerve­zeteik további kiépítése ismét egy jelentős lé­péssel mehessen előbbre a fejlődés útján. Az idő rövidsége miatt* legyen szabad e fejlődés tekintetében csak arra az egy dologra rámutatnom, hogy a csendőrség lét­száma a területvisszacsatolásokkal kapcsolato­san a folyó évben 74 tiszttel és 2800 főnyi le­génységgel emelkedett, amiből az anyaország területére 800 fő. esik, — itt van a fejlődés — míg az államrendőrség létszáma a fogalmazói szakon 115 fővel, a felügyelői szakon 11 fővel, az őrszemélyzetnél 1706 fővel és a detektívtestü­letnél 228 fővel emelkedett, amely emelkedés­ben természetesen bennefoglaltatik az a lét­szám, a mely a visszacsatolt területeken telje­sít közbiztonsági szolgálatot. Végül legyen szabad a közbiztonsági és közrendészeti igazgatással kapcsolatosan még csak arra rámutatnom, hogy a rendőri bün­tetőbíróságok mellett működő ügyészi megbí­zottak munkadíjára a költségvetésben új té­telként van beállítva 75.000 pengő, amely üd; vös intézkedéssel lehetővé válik, — a királyi bíróságok mellett működő ügyészi megbízot­takhoz hasonlóan — hogy jövőben a rendőri büntetőbíróságok mellett működő ügyészi megbízottak is megkaphassák munkásságuk ellenértékeképpen a szerény tiszteletdíjat. T. Ház! Most, hogy végigmentem a tárca egész anyagának ismertetésén, méltóztassanak megengedni, hogy egy egészen rövid időre még visszatérhessek a közigazgatási részhez és egypár szóval rámutathassak annak az ideig­lenes jellegű közigazgatási berendezésnek lé­nyegére, amely ezidőszerint a magyar Szent Koronához visszatért kárpátaljai területen van érvényben. Mindnyájan tudjuk, hogy erre a területre, az államfő kormányzói biztost ne­vezett ki, akit a szóban lévő területek érintő általános kérdésekben ugyancsak az államfő által kinevezendő főtanácsadó tájékoztat. A kormányzói biztos mellett a tennivalókat a belügy- és a pénzügyminisztérium, valamint a vallás- és közoktatásügyi minisztérium fo­galmazói tisztviselőkarának létszámába tar­tozó tisztviselők, továbbá a megfelelő szám­vevőségi és segédhivatali tisztviselők és alkal­mazottak látják el. A kárpátaljai terület három közigazgatási kirendeltségre oszlik és pedig az ungi kiren­deltségre Ungvár székhellyel, a beregi kiren­deltségre Munkács székhellyel és a márama­rosi kirendeltségre Huszt székhellyel. A ki­rendeltségek vezetőit ugyanazok a jogok iller tik meg, amelyeket a jogszabályok az alispán hatáskörébe utalnak. A kormányzói biztossá­gon és a három közigazgatási kirendeltségen összesen 103 fogalmazói, 22 számvevőségi és 110 kezelési tisztviselő látja el ezidőszerint a közigazgatási teendőket. Ennek az ideiglenes ; jellegű közigazgatási berendezésnek személyi és dologi kiadásaira ö. költségvetésben összesen 1,911,900 pengő van

Next

/
Oldalképek
Tartalom