Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

8 Az országgyűlés képviselőházának 51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. előirányozva, amire vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy ez az előirányzat csak hozzá­vetőleges, mivel a minisztériumnak ebben a tekintetben tapasztalati adatok még nem áll­tak rendelkezésére. Talán az sem érdektelen, t. Ház, ha meg­említem, hogy a kárpátaljai területen hivata­los lap jelenik meg »Kárpátaljai Hivatalos Lap« címen, amelyben a kárpátaljai területre vonatkozó rendeleteket magyar és ruszin nyel­ven teszik közzé. Végül még csak arra az örvendetes tényre vagyok bátor rámutatni és ezzel a költségve­tés ismertetését be is fejezem, hogy a magyar Szent Koronához visszacsatolt területek foly­tán a közigazgatási egységek számában az alábbi növekedés állott elő: 6 vármegye, 3 kár­pátaljai kirendeltség, 34 járás, 3 törvényható­sági jogú város, 5 megyei város és 1327 kis- és nagyközség. Boldog vagyok, hogy erről a köz­igazgatási egységek számában bekövetkezett örvendetes emelkedésről elsőnek emlékezhet­tem meg a belügyi tárca költségvetésének tár­gyalása során a t. Ház színe előtt. Bár csak bekövetkezhetnék az, hogy a belügyi tárca leg­közelebbi költségvetésének előadója a mos­tanihoz hasonló újabb örvendetes emelkedés­ről számolhatna majd be annakidején a t. Ház színe előtt. T. Képviselőház! Az elmondottakkal be» is fejeztem a költségvetés ismertetését. Amint azt bizonyára méltóztattak tapasztalni, igyekeztem ezt az ismertetést minden politikától mentesen, tárgyilagos szemlélet alapján elvégezni. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) Természetesen kima­radt beszédemből a költségvetés anyagának címenként és rovatonként való ismertetése, mert ezt a részletéé imertetést a házszabályok 49. §-ának rendelkezéséhez megfelelően a költség­vetés bizottsági tárgyalása során már elvégez­tem. Ez alkalommal inkább arra igyekeztem a fősúlyt fektetni, hogy egyrészt általános elvi szempontokból rámutassak azoknak a felada­toknak fontosságára, amely feladatokat az egyes jogszabályok, de talán sokkal inkább magának az életnek a követelményei a belügyi igazgatás körébe utalnak, másrészt pedig vizsgálat tár­gyává tegyom, vájjon a költségvetésben a szük­séges anyagi eszközök rendelkezésre bocsátásá­val megtörtént-e a gondoskodás arról, hogy a belügyi igazgatás a reálháruló fontos feladatok­nak kellőképpen meg tudjon felelni. Legyen sza­bad annak a meggyőződésemnek kifejezést ad­nom, hogy az adott viszonyok és pénzügyi lehe­tőségek mellett ez a gondoskodás megtörtént és a költségvetés megadja a módot és lehetőséget arra, hogy a belügyi tárcában képviselt fontos nemzeti érdekek megfelelő kielégítést nyerhes­senek és hogy ez valóban be is következik, abban a tekintetben nekem semmi kétségem nem áll fenn, mert meggyőződésem az is, hogy a bel­ügyi tárca gondozása jó kehekben van letéve. (Ügy van! Ügy van! jobbfdől.) Ebben a meg­győződésben kérem a t. Házat, az egyesített bizottságoknak állásfoglalása alapján is, hogy a belügyi tárca költségvetését elfogadni méltóz­tassék. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a kö­zépen.) Elnök: A vezérszónokok közül szólásra kö­vetkezik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Vásáry Ist­ván! Vásáry István: T. Képviselőház! (Halljuk! Malijuk!) Előrebocsátom, hogy nem vagyok ab­fcan a helyzetben, hogy az előterjesztett költség­vetést elfogadjam. (Halljuk! Halljuk!) Meg kell mondanom azt is, hogy ennek a nyilatkozatom­nak és állásfoglalásomnak kifejezésénél egyál­talán nem vezet engem bizalomnak vagy bizal­matlanságnak érzése. Többen ugyan azon a fel­fogáson vannak, hogy a költségvetés elfogadása a bizalom, el nem fogadása a bizalmatlanság nyilvánítása, de» a magyar közjogban is van olyan felfogás, amely szerint a költségvetés maga nem politikai bizalom kérdése, ez inkább az állam adminisztrációjának, az állami élet folyamata biztosításának kérdése. A bizalom kérdése akkor merül fel, amikor arról van szó,, hogy kiró bizassék ennek a költségvetésnek végrehajtása. Én inkább e felé a nézet felé baj­lok s ezért mondom, hogy ez alkalommal állás­foglalásom független attól, hogy politikailag bizalommal vagyok-e vagy nem. Mélyen t. Képviselőház! Az előadó úr na­gyon részletesen, megállapítása szerint objektí­vetn ismertette a belügyi tárca költségvetését. Nem vonom kétségbe azt, hogy neki ez a meg­győződése, nem vonom kétségbe ennélfogva azt sem, hogy ő a 'belügyi igazgatás körébe esőleg semmiféle hiányt nem tapasztal, semmiféle kí­vánalmat nem állapít meg és nem állt elő a maga ismertetése során azzal, hogy itt esetleg valami olyan is kellene, ami ezideig nem volt. Más tárca előadása soráu már hallottuk azt, hogy az etlöadó bizony rámutatott nem egyszer arra, hogy minden igényt kielégíteni, a kívá­nalmaknak mindenben megfelelni nem lehetett,­próbálta megindokolni a hiányokat s ha a fel­hozott indokok talán mások véleménye szerint nem is voltak elegendők, szerinte teljes mentsé­gül szolgáltak. Ennél az ismertetésnél azonban ilyet egyáltalán nem hallottunk." A mélyen t. előadó úr akkor ne vegye rossz névéin, ha ne­kem eszembe jut az az angol mondás: »If you pretend to be good, the world will take you very seriously«. Ha tökéletesen jónak akar látszani,, vagy jónak akar mutatkozni, ez a szándéka, ez a meggyőződése, akkor a világ nagyon komo­lyan veszi. Méltóztassék tehát meggyőződve lenni, hogy ha az előadó úr ilyen véleményt nyilvánított, mi nagyon komolyan vesszük» hogy itt minden jó és ha nem találunk mindent rendjénvalónak, éppen ezért talán még komo­lyabban és nyomatékosabban mutassunk arra rá. A mélyen t. előadó úr három részre tagolva ismertette a. belügyi tárca költségvetését és ez a három rész a szorosabb értelemben vett köz­igazgatás, a szociálpolitika és a közbiztonság és közrendészet volt. Én legelőször az általa legutoljára említett kérdéssel, a közbiztonság­és közrendészet kérdésével foglalkozom. Tökéletesen igazat adok ennél a résznél az: el'őadó úr ama megállapításának, hogy közbiz­tonsági és közrendészeti szerveink hivatásuk magaslatán állanak, működésük ellen, hogy úgy mondjam, nívójuk ellen nem lehet kifogást emelni. (Szőllősi Jenő: Ügy van!) Engem azon­ban meglep valami ennél a kérdésnél. A köz­biztonsági szervek munkaterülete éppen azok­nak az örvendetes eseményeknek következté­ben, amelyekre az igen t. előadó úr utalt, meg­lehetősen megnövekedett és ennek ellenére* ha Homonnay képvislőtársam jóindulatú figyelmeztetése nyomán nemcsak az ad hoc költségvetést nézzük, hanem összehasonlításo­kat teszünk a múlt évek költségvetésével, a kö­vetkezőket kell megállapítanunk a közrendé­szeti kiadásoknál. 1931-ben a csendőrség kiadá­saira kerek számban 33 millió pengő, a rendőr­ség kiadásaira pedig 42 millió pengő volt elő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom