Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-53

168 Az országgyűlés képviselőházának 5$. ínintabaromfiól minél nagyobb számban terjed- i jen el, hogy ez tanítóeszköz legyen a kisgazdák- i nái a baromfiólak rendszerének kiépítéséhez. E címnél kell megemlékeznem a házinyúltenyésztéséről is, amely szintén emelkedőben van az utóbbi esztendők alatt. Ez. nemcsak húsánál fogva, hanem szőrméjénél fogva is jelentős. Most húsát a Hangya értékesíti elfogadható áron. T. Ház! A 4. cím alatt a lótenyésztésről megemlékezve kiemelem, hogy különösen a népies lótenyésztés fejlesztése, támogatása, különösen a kiváló hírnévre szert tett tájfajta lovak tenyésztésének támogatása látszik nagyon kívá;natosnak. A népies lótenyésztésnek számos eszköze van, amelyről a miniszter úr kíván gondoskodni. Megemlítem azt a nagyszerű kis röplapot, amelyet Horváth Jenő nyugalmazott ezr redes úr írt s amelynek címe »Ha a ló beszélni tudna, mit kérne gazdájától?« Nagyon szép kis Programm ez; 14 pontban felsorolva benne van az egész lótenyésztés fejlesztésének programmja. (Tóth János: Kevés az apaállat!) A lótenyésztési címnél 7,101.700 pengő kiadás szerepel a költségvetésben. Ebből 1,C83.100 pengő megtérül, mint bevétel. Ehhez a bevételhez jön még a totalizatőr-alapból 1,188.000 pengő mint bevétel, úgyhogy a lótenyésztés kiadása 8.3 millió pengővel szerepel a költségvetésben. T. Ház! Az állattenyésztés fontossága nemcsak az előbb elmondottak szempontjából bír nagy jelentőséggel a magyar mezőgazdaság számára, hanem még egy másik nagy szempontból is. Ez pedig a trágyatermelés. Állattenyésztés nélkül nem lehet a földet jó erőben tartani; a föld, ha nem trágyázzuk, kimerül, akkor nincs takarmánytermelés, és ebben az esetben nincsen állattenyésztés sem. Ez egy circulus vitiosus, éppen ezért minden lehetőséget fel kell használnunk az állattenyésztés fejlesztésére. Ezt teszi a földmívelésügyi miniszter úr a költségvetésben, amikor, ismétlem, az eddigieknél lényegesen nagyobb összeget állít be az állattenyésztés fejlesztésére ebben a költségvetésben. Az 5. cím alatt az állategészségügy szerepel. Ebben a tekintetben lényegesen emelni kellett a kiadásokat, éppen a felszabadult területek szükséglete és igényei folytán; így a kiadások összesen 2,370.900 pengőt tesznek ki. A magyar állategészségügy kétségkívül világjhírű. Az állategészségügy élén az Állatorvosi Főiskola, mint a József Nádor Műszaki és Közgazdasági Egyetem egyik fakultása áll olyan magasnívójú professzorokkal, mint irányítókkal, akik világviszonylatban is mindenkor a legelsők között említtetnek. Nagyon jól tudjuk, micsoda hivatás ós feladat vár az állatorvosi karra. Az állattenyésztés nem fejlődhetik anélkül, hogy az állatokat időnkint betegségek meg ne tizedeljék. Éppen itt az állategészségügy munkája jelentős. A földmívelésügyi miniszter úr az elmúlt esztendőben a száj- és körömfájás sikeres elfojtásával, mondhatnám, olyan sikeres elfojtásával, amilyenre a múltban nem igen volt még példa, hatalmas munkát végzett állatállományunk megmentése terén. Itt kívánom megemlíteni, milyen nagy jelentőségű például az állatállományban a meddőség. — Ezt a kárt szakemberek 33 millió pengőre becsülik — a sertésorbánc és pestis, amelynek károkozását 12 millióra becsülik, s a baromfinál a kolera, a vérhas, amelynek pusztítását 25 millió pengőre becsülik évenkint. Hogy mit jelent a sertésállományban az oltás, mutatja Nógrád vármegye esete, ahol ülése 19S9 november 17-én, pénteken, néhány évvel ezelőtt a vármegye saját költségén oltatta be a fertőzött községek sertésállományát, aminek az lett a következménye, hogy míg az oltás előtt az állomány 6(^—70%-a puszr••'.< tult el, az oltás után ez 6—7%-ra csökkent. A vármegye viselte az e célra felhasznált oltóanyagok költségének felét, az államkincstár pedig kártalanította az illetőket az esetleg elhullott állatokért. Az eredmény 26 községbea az volt, hogy a szimultánozott sertéseknek csak 1.8%-a hullott el, míg ugyanakkor a szimultánozatlan állományban az elpusztulás 75.7%-ot tett ki. Több vármegye nagyobb összeget fordít az állattenyésztés fejlesztésére. Itt különösen Pest vármegyéről emlékezem meg, amely a múlttal szemben az utóbbi években minden esztendőben igen jelentős összeget biztosít az állattenyésztés és az állategészségügy fejlesztésére. A sajnálatos csak az, hogy ezek a kedvezmények nincsenek eléggé közzétéve, úgyhogy egy vármegyében előfordmltt az, hogy amikor az alapról elszámoltak, szomorúan kellett tudomásul venni, hogy alig néhányan jelentkeztek ilyen ingyen oltóanyagért, azért, mert nem volt eléggé közhírré téve. ÁM állategészségügy címénél kívánok még egy nagyfontosságú kérdésről megemlékezni, amely részben ugyan a belügyi tárcát is érinti, ez pedig a vágóhidak kérdése. Fontos ez azért, mert ma a vágóhidak nagyrészben nem felelnek meg céljuknak az elhanyagoltság, a vasúttól való távolság, a rendszertelenség és a rendetlenség következtében. Pedig a vágóhídon levágásra kerülő állatok száma egy esztendőben több mint 2 millió darab, értéke pedig 200 millió pengőnek felel meg. Kívánatos tehát, hogy a vágóhidak modernizáltassanak. Milyen szomorú a helyzet, amikor pár esztendő előtt Németországba hasított sertést lehetett szállítani, de minthogy csak olyan vágóhíd szállíthatott, amely megfelelt az előírt (követelményeknek, egészen rangos, nagy városok maradtak ki a szállításból azért, mert nem volt modern vágóhídjük. Milyen nagyjelentőségű kár és kiesés ez annak a községnek, városnak, vagy vidéknek az állattenyésztő gazdáira nézve! Ma a primitív vágóhidak következtében a vágóállatoknak mintegy 3.5—5%-a megy veszendőbe, ami évente 7—10 millió pengőnek felel meg. T. Ház! A tárca költségvetésének hatodik címe a mezőgazdasági szakoktatás, amelyre az eddigi évek költségvetési összegeitől eltérően lényegesen nagyobb összeg, 6,354.200 pengő van felvéve. Őszintén be akarom vallani itt, hogy a földmívelésügyi tárca költségvetéséből ez . a cím áll a lelkemhez legközelebb és pedig azért, mert mint gyakorlati ember látom azt, hogy annak, hogy a magyar mezőgazdaság állattenyésztésében, növénytermelésében . nem tud olyan mértékben előrehaladni, mint kellene, az iskoláztatás hiánya az oka, de látom azt is, mint a miniszter úr által több ízben kiküldött vizsgálóbiztos, tanfolyamokon és iskolákban, hogy mit jelent az a négy, hat vagy nyolchetes tanfolyam, (Ugy ^^an! Ügy van!) mit jelent egy-egy iskola. (Meskó Zoltán: Ugy van!) Ezek hatása alatt egy-egy községben, városban, vagy egész környéken teljesen új lendülettel indul neki a mezőgazdaság. Még csak egy hiba van ezen a téren, tudniillik az, hogy az apák nehezen akarják tűrni, hogy fiaik, akik iskolába jártak, beleszóljanak a gazdaságukba. Ezt a hibát kell még valahogyan kikü-