Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-51

6 Az országgyűlés képviselőházának ,51. ülése 1939 november 15-én, szerdán. képzésnek ügyét is, valamint azt a fontos egészségügyi szolgálatot, amelyet az Országos Közegészségügyi Intézet és vidéki intézményei elsősorban a prevenció irányában végeznek és amely szolgálatnak a közegészségügy fejlesztése szempontjából kétségtelenül a legnagyobb je­lentősége van. De továbbmenve, t. Ház, a szociális gondo­zás magasabb elvi szempontjait szem előtt tartva, ugyancsak tekintélyes összegű támoga­tásban részesíti a belügyi tárca a gyermek­védelem ügyét is annak a 19 millió pengőnek rendelkezésrebocsátásával, amely erre a célra a költségvetésbe kiadási előirányzatként van beállítva. A gyermekvédelem az egyik legszebb és legvonzóbb állami feladat, amelynek a faj­védelem és a nemzeti élet védelme szempontja- j ból való fontosságát már akkor felismerte a magyar nemzet, amikor az összes nyugati kultúrnemzeteket megelőzve elsőnek iktatta tör­vénybe az elhagyott gyermek jogát az állami ellátására. Ürömmel kell tehát most is üdvö­zölnünk a belügyi kormányzatnak azt az elha­tározását, hogy a gyermekvédelem további fej­lesztésére és a védelmi munka intenzívebbé tételére közel 3 millió pengővel kíván nagyobb összeget fordítani, mint amennyit a múlt évi költségvetésben felhasznált. Örömmel kell üd­vözölnünk ezt a belügyminiszteri elhatározást azért, mert a minél egészségesebb, minél erő­sebb és minél több gyermek a nemzeti élet folyamatosságának és megerősödésének kétség­telenül egyik legbiztosabb feltétele. Midőn én a gyermekvédelemről beszélek, önkéntelenül is egy régi, kedves és megkapó utcai jelenet jut eszembe, amelynek körülbelül 12 esztendővel ezelőtt voltam szemtanuja New­Yorkban, ahol az Amerikában élő magyarok közadakozásából felállított Kossuth-szobor le­leplezési ünnepélyén voltam szerencsés részt­vehetni, mint a magyar zarándokcsoport egyik szerény tagja. New-Yorknak, ennek a már -abban az időben is 7 millió lakosú nagy metro­polisnak legforgalmasabb utcáján a Broad­way-n történt, hogy amikor az egyik rendőr észrevette azt, hogy egy pöttömnyi kis gyermek az utca másik oldalára szeretne átmenni, egy „pillanat alatt leállította az óriási utcai forgal­mat csak azért, hogy azt a kisgyermeket kezé­nél fogva az úttest másik oldalára .átvezet­hesse. Ez a jelenet azonban csak nekünk, idege­neknek volt feltűnő, az amerikai közönség, «mint naponkint bizonyára számtalanszor elő­forduló és immár megszokott esemény felett, -közömbösen és érdektelenül tért napirendre. Magam is csak azért voltam bátor ezt a kis visszaemlékezést a t. Ház színe elé' hozni, mert valahogyan lígy érzem, hogy az igazi gyermekvédelemnek nemcsak abból a gondos­kodásból kellene állania, amely az államhata­lom részéről az elhagyottá nyilvánított gyer­mekekre kiterjed, vagy peclig amelyben a kis­dedóvodában és állami menedékházakban ré­szesülnek, hanem véleményem szerint benne kellene lenni ennek a gondoskodásnak az élet­minden megnyilvánulásában;, még legpará­nyibb mozzanataiban is. - Hogy azonban egy kissé a részletkérdé­sekre is áttérjek, a költségvetés ebben az esz­tendőben is jelentékeny, mintegy 1,700.000 pengő összegű támogatásban részesíti az anya­és esecsemővédelem állami feladatával át­ruházott hatáskörben megbízott Országos Ste­fánia Szövetség áldásos működését, amelyet az ma már több mint 300 fiókszövetséggel és védőintézettel, 150 kötrüli tejkonyhával, 20 anyaotthonnal, 30 bölcsődével, 30 napközi ott­honnal, 25 szülőintézettel, 4 gyermekkórházzal és 4 üdülőteleppel fejt ki a gyermekvédelem terén. De tekintélyes összeg, mintegy 13 millió pengő jut az állami gyermekmenhelyek fenn­tartására is, amely intézményekben — bölcsen tudjuk valamennyien — a talált gyermekek és a részben anyagi okokból, részhen pedig erkölcsi elhagyatottság címén elhagyottá nyil­vánított gyermekek találnak az állam részé­ről megfelelő gondoskodást. Ezzel az ügykörrel kapcsolatban bátor va­gyok külön is kiemelni az igen t. belügy­miniszter úrnak azt az üdvös intézkedését, íhogy az állandóan és tömegesen jelentkező panaszokat orvoslandó, a 224.700/1909. számú rendeletével a nevelőszülőkhöz kiadott gyer­mekek tartásdíjának mértékét folyó évi októ­ber hó 1-től felemelte. Ez az emelés különösen számottevő a 12—15 éves korú gyermekeknél, ahol a tartásdíj havi 4 pengőről havi 7 pen­gőre emeltetett fel. A gyermekvédelem ügyével kapcsolatosan szeretnék még néhány szóval megemlékezni a kisdedóvási ügykörről is. Mindnyájan tudjuk; hogy ezt az ügykört az 1936 : XXIII. te. utalta át a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatás­köréből a belügyminiszter hatáskörébe, és pe­dig abhól a célból, hogy az óvodaköteles gyer­mekekről való gondoskodás neosak az oktatás és nevelés irányában, hanem minden más irányban is intézményesen megszervezhető le­gyen. A gyermek fejlődése szempontjából ugyanis kívánatos, hogy a gondozás az álta­lános gyermek- és egészségvédelemmel, to­vábbá a kormányzat emberbaráti tevékenysé­gével szorosabb kapcsolatba kerüljön, mert csakis ily módon lehetséges a kisgyermekek fokozottabb egészségügyi és szociális védel­méről kellőképpen gondoskodni. A költség­vetés közel 4 millió pengő fedezetet bocsát a belügyi kormányzat rendelkezésére, hogy eze­ket a most említett fontos gyermekvédelmi feladatokat teljesíteni tudja. Tovább folytatva a belügyi tárca szociál­politikai tevékenységének vizsgalatát, — f a költségvetés alaki beosztásához igazodva át­térek a társadalombiztosítási intézményre, amelyről még a sok kritika után is — minő­süljenek azok akár jogosaknak, akár jogosu­latlanoknak — objektíven meg kell állapíta­nunk, hogy a belügyi szociális igazgatás egyik legnagyobb jelentőségű szervezete. Lehetnek ennek az intézménynek organikus hibái, ezek a hibák azonban, amelyek egyébként is ki­küszöbölhetők, eltörpülnek annak a nagy fel­adatnak fontossága mellett, amely feladatot a szociálpolitika terén a társadalombiztosításnak kell betöltenie. Ennek a feladatnak nagy hord­ereje a legvilágosabban abban jut kifejezésre, hogy a biztosított tagok száma ma már az egymilliót is meghaladja, úgyhogy^ a munka­vállalók családtagjait is hozzászámítva, körül­belül hárommillió embert, tehát az összlakos­ságnak majdnem egyharmadát teszi ki azok­nak a száma, akik a társadalombiztosítás ré­vén betegségi és baleseti segélyekben s öreg­ségi ellátásban részesülnek. De nagy jelentő­sége van a társadalombiztosításnak az ország közegészségügyi ellátásának szempontjából is, hiszen egyedül az Oti. egymagában mintegy

Next

/
Oldalképek
Tartalom