Képviselőházi napló, 1939. III. kötet • 1939. november 15. - 1939. december 7.

Ülésnapok - 1939-52

150 Az országgyűlés képviselőházának 52. ülése 1939 november 16-án, csütörtökön. munkabéreket betartsák, akkor az áílain is tartsa be azt a szabályt, amit maga előírt. Nem akarok a kérdésekkel hosszasan foglalkozni, csak egy-két konkrétumot vagyok bátoim megemlíteni. Ügy halljuk a kisiparosság kérdésével kapcsolatban, hogy a Hangya vidékem hentesáru-üzleteket kíván nyitni. Az Általános Fogyasztási Szövetkezet megszűnt boltjai •helyett akar a vidéki hentes- és mészárosiparnak versenyt támasztani azzal, hogy központilag ellátott hentes áruüzleteket Nagyon kérem a miniszter urat, akadályozzuk meg, hogy ezeket a munkaterületeket elvegyék a vidéki kisiparosságtól, a (hentesektől és a mészárosoktól. Általában méltóztassanak odahatni, hogy a gyáripar, a nagyipar ne hatoljon be a kisipar területére és ne egye el előlünk a kenyeret, hanem vonassák egy határvonal, amelyen alul a nagyipar, a nagyvállalkozó nem konkurrálhat és nem vehet részt a versenytárgyalásokban, s a munkánkban és a vidéki kisiparosságnak legalább a legszűkebb életlehetőséget adjuk meg. A másik meg jegyezni vad óm egy kis konkrétum. A régebbi miniszter urak megígérték, hogy az iparügyi közigazgatás jogszabályait könyvben állítják össze és kiadják. Erre nagy szükségünk volna, mert már van egypár ipartörvényünk és azoknak alkalmazása nagyon sok vitát támaszt. Teljesítse a miniszter úr azt az ígéretet, amit egypár évvel ezelőtt kaptunk. Nagyon kérem, hogy ha készen van ez az öszszeállítás, kaparjon Össze valahonnan egy kis pénzt és adassa ki a könyvet, vagy ha nincs pénz, akkor gondoskodjék arról, hogy az iparügyi közigazgatási jogszabályokat valahogyan foglalják össze, hogy ne legyen annyi bajunk a hatóságokkal, ne zaklassuk folyton a minisztériumokat, ne kelljen lábunkat lejárni minden csip-csup ügyben, hogy annak végleges elintézését elérjük. Az utolsó kérdés, amit vagyok bátor egy perc alatt megemlíteni, a szabadalmak kérdése. Tapasztaljuk, hogy a magyar életben sok szellem és tehetség mutatkozik, akik elkallódnak kellő pártfogolás hiányában. Igazán állíthatom, az elmúlt évek alatt sokszor tapasztaltuk, hogy az ipari életben olyan feltalálók jelentkeztek, akik nagyértékű és komoly dolgokkal jöttek és vagy elkallódtak, vagy külföldre kellett menniük vaigy egy-egy kizsákmányoló tőkés csoport kezébe kerültek. Kérem az iparügyi miniszter urat, szerezzen valahonnan pénzt arra, hogy az ilyen szegény és a nemzet érdekében dolgozó és hasznos munkát prorukáló feltalálók szabadalmát a minisztérium vagy az állam maga vásárolja össze, vagy pártolhassa vagy kifejleszthesse, hogy ne legyen minden egyes ilyen dolgozó teljesen a magánvállalkozás szabad prédája. Nem akarok tovább beszélni, báír van még nálam egy csomó kérdés feljegyezve. Általában az az álláspontom, hogy az iparügyi minisztériumra, mint olyanra, talán kevésbbé van szükség. Ezt a nézetemet kifejtettem akkor is, amikor az iparügyi minisztériumot elválasztották a kereskedelemügyitől. De miután már megvan, bízom abban, hogy munkássága nem esik az ország- káirára, sőt bizonyos helyes irányú fejlődést tapasztaltam az elmúlt esztendő alatt is és ezt a helyes irányú fejlődést látom a jelen költségvetés indokolásában is. Nem tudom, mennyiben a jelenlegi miniszter úr munkája ez, remélem azonban, hogy tartalmazza az általa a parlamentben képviselt állásfoglalást az összes iparügyi kérdésekben*. Ebben az irányban tehát teljes méa-tékben bizalommal volnék a mélyen t. kormányzat iparügyi politikája, különösen pedig a derék magyar iparügyi miniszter úr politikája irántMiután azonban az egész kormányműködést olyan lagymatagnak, (Derültség.) olyan »két. lépést előre, egyet hátra«- vagy »kettőt hátra, egyet előre«-jeilegűnek tartom, (Derültség. — Meskó Zoltán: Ebben igaza van!) amelyet a mai időkben nem tudok helyeselni, ezért a kormány iránt abszolút bizalmatlansággal viseltetem és a tárca költségvetését nem fogadhatom el. (Egy hang jobbfelől; Pártja nevében? — Derültség.) Elnök: T. Ház! A házszabályok 148. §-a 2.. bekezdésére való utalással, a vitát bezáirom. (Kabók Lajos: Éljen a klotűr!) Az iparügyi miniszter úr kíván szólni. Varga József iparügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az iparügyi tárca ügykörébe irányított és megoldandó feladatok közül először azokról teszek említést, amelyek a Felvidék egy részének és a Kárpátaljának visszacsatolásával voltak kapcsolatban. A kormányzat az év elején 121 felvidéki üzemhez rendelt ki üzemi felügyelőt, hogy ezek az üzemi felügyelők az alkalmazottak nemzethűségéről közvetlenül tájékoztassák a kormányzatot és saját hatáskörükben is megtehessék azokat a legsürgősebb intézkedéseket,, amelyek az illető vállalatoknak a csonka ország gazdasági vérkeringésébe való bekapcsolása szempontjából szükségesek voltak. Ezek közül az üzemi felügyelők közül 73-an feladatukat már elvégezték, úgyhogy működésüket meg lehet szüntetni. A Felvidék ipartelepei közül három cukor-. gyárban folyik termelés és sikerült üzembe helyezni a losonci posztógyárat is, amely a cseh uralom utolsó öt esztendejében teljes tétlenségre volt kárhoztatva. Ebben az üzemben ismét 700 magyar munkás keresi meg kenyerét. Az utóbbi hetekben a cellulózeellátásunk szempontjából annyira fontos özörényi cellulózegyár üzemmenetét is sikerült biztosítanunk. Egyik legnagyobb felvidéki ipartelepünknek, a füleki zománcárugyárnak az üzemmenete zavart volt, mert részvényei külföldi tulajdonban lévén, a vállalat forgótőke-szükségletét a külföldi tulajdonosok a belföldi pénzpiacról nem tudták ellátni. Minthogy külföldről a pénzátutalási nehézségek miatt a vállalat munkásait sem tudták fizetni és miután a vállalatnak nemzeti, tehát magyar részvénytársasággá való átalakítására irányuló tárgyalások is eredménytelenek maradtak, a vállalatot az 1939:11. te. alapján kisajátítottam, (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) mert heteken át veszélyben volt 220Ö masryar munkás és tisztviselő megélhetése. (Elénk helyeslés éljenzés és taps.) A kisajátítás után a M. kir. Állami Vas-, Acél- és Gépgyárakat bíztam ínég a vállalat vezetésével, legutóbb nedig utasítást adtam e vállalatnak, hogy a füleki zománcárugyárat magyar részvénytársasággá alakítsa át. T. Ház! A normális idők gazdaságpolitikájának menetét a felvidéki ipari feladatok megoldása mellett nagymértékben befolyásolják azok az intézkedések is, amelyeket a honvédelmi felkészültség szempontjából kellett megvalósítanunk. Amenyiben a szükség úgy ' parancsolja, az ország gazdasági berendezését